Inkább építeni egy új Magyarországot

0

Valahogyan túl kellene lendülni a bálványimádáson, véget kellene vetni a közömbösségnek, az „okosban megoldott” ügyeknek, és még az is lehet, hogy a jelenlegi megreformálása helyett új Magyarországot kellene építeni. Ezeket is javasolja a Magyarország 2.0 pályázatra érkezett írásában Krónikás. (És természetesen ebben az esetben is fontos, hogy a poszt a szerző véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a blogéval.)

1. Abbahagyni a lopást s a képmutatást

Bizony honfitársaink közül nem kevesen vannak, akik életüket szeretik megoldani okosban, minek tanulni, szorgalmasnak lenni, ha elég a benyalás művészetéhez érteni, elég ugye a nyelvtudás… idegen nyelvek használata nélkül.

Éberen figyelni, mikor jön a megfelelő helyzetű popsi, s akkor gyakorlottan, bátran s lelkesen, akár nyilvánosan nekilátni, s kifejezni, mekkora boldogság is számára ez a művelet. Mekkora megtiszteltetés. Így lehet az ember miniszter, államtitkár. Gondolkodni tilos, gerincet kéretik kioperálni, a modern gerinc a puhatestűség. Sajnos.

Szóval, a lopást kellene elsőnek szerintem abbahagyni, legyen a legnagyobb szégyen a lopás, a legmegvetendőbb dolgok egyike.

2. A benyalás ne legyen érvényesülési esély

Másodszor, el kellene határozni kollektív, hogy benyalást nem fogadunk többé el érvényesülési lehetőségként, hogy közösen irtózunk tőle.

3. Boldoguljon a szorgalmas

Harmadszor, úgy kellene dönteni, az boldoguljon a legjobban, aki szorgalmas, tehetséges, igyekvő, a tanulás legyen a vezérlő csillagunk s a tudás, annak alkalmazása, ehhez az oktatási rendszer gyökeres átalakítása, modernizálása, több lehetőséget adni a magántanulóként való tanulásra, de úgy, közösségekbe járnak ők is, szórakozni, sportolni, stb. Tehetséggondozásra is szükség van. Alkotóműhelyekre.

4. Építeni a kreativitásra

A kreatív embereket helyzetbe kellene hozni, felvenni, használni tehetségüket, megfizetni őket, cégrésztulajdonossá tenni akár, a munkavégzéshez a számukra inspiráló helyet kialakítani, ha otthon szeret dolgozni, hát legyen úgy.

5. Választott ügyészeket, bírókat, rendőrfőnököket, mint USA-ban

Ne a hatalomnak benyalók döntsék el, mi a bűneset (ha öregnéne hazavisz az erdőből gallyakat életfogytiglan, a pedofil képviselőt meg kimosdatják). Nagyobb szabadságot a bíráknak a büntetés kiszabásakor, legyen komoly mérlegelési lehetőségük, hisz sok embernél a megbocsátás működik megbánás esetén, de politikusoknál sokkal nagyobb szigort alkalmazni.

6. Néptribunus elnök

Nem a kormány s nem a parlament alá, hanem afféle néptribunusként élő, választott elnök alá tartozó igazságszolgáltatást, központi rendőrséget.

7. Az oktatást, művelődést, nevelést az MTA hatáskörébe áttenni.

8. Művészeti Akadémia

A színházakat, művészeti központokat egy Művészeti Akadémia alá rendelni, de nem olyan alá, mint a mostani pártkatonás műanyag izé, hanem kizárólag művészek által választott vezetőséggel, s törvényben rögzített állandó adó 1% átadásából fenntartani.

9. Egyházak

Valódi vallásszabadság kell, a nem korrumpálódott kisegyházak rehabilitálása. A történelminek nevezettek odahaza a végletekig korrumpálódtak már, tisztelet a kivételnek, tessék csak megnézni, mennyire nem érdekes a tízparancsolat betartása, a Ne lopj-ot maguk se tartják be, de a magukat kereszténynek beállító politikusoktól se követelik meg.

Nem baj, ha loptok, csak adjátok ide a tizedét, s akkor minden rendben… megy a szemforgatás most is. A magyar katolikus egyház vezetőinek nagy részéről teljesen lepereg szinte minden keresztényi tanítás.

Na, szóval látszik, miért lehetetlen. A lopásnál már hatalmas ellenállás lenne, a képmutatásnál is. A képmutató politikusok számíthatnak a történelmi egyházak támogatására s az nem kevés.

Amíg ezen alapok nincsenek rendben – lopás, benyalás, képmutatás – helyettük becsületes, szorgalmas munka, önérzet, önbecsülés, tudni, hol tartunk valóban a világban épp, s még mi mindenben fejlődhetünk, képmutatás helyett őszinteség s alázat…

Na, szóval esélytelen. Mert valóban kereszténnyé, muszlimmá, buddhistává, illetve EMBERRÉ kellene válni hozzá, ami sokkal nehezebb út, mint amelyek ma vezetnek ott a „sikerhez”, legalábbis annak látszatához.

10. A bálványimádás

Ja, és a bálványimádás. Orbán ugyanolyan bálványa a bálványimádó tömegeknek, mint korábban Rákosi volt például. Vagy ahogy Gyurcsányt bálványozzák mások. Nincs ebben semmi különbség. A magyarok nagy része szerintem ma se keresztény, valódi vallása a bálványimádás. Ezt se lenne rossz feladni – s ez is lehetetlennek tűnik. A bálványimádás marad, csak a bálvány neve változik.

És ha mindezen sikerülne túllépni, ott van még az irigység: ha egy fiatal nő sikeres, biztos kurva. Ha valaki éveken, évtizedeken át dolgozik valamiért, mindenét beleadja, már feltűnnek azok, akiket sose látunk, ha dolgozni kell, áldozatokat hozni, de ha siker van, máris lopják el a gyümölcsöt maguknak.

Elegánsak, jól fésültek, mosolygósak. Tekintélyt parancsoló a megjelenésük. Erkölcsi szózatokat intéznek a néphez. Nézzetek utána, mi lett azokkal a neves emberekkel, akik maradtak, hogyan haltak meg. Semmelweis például. Napokig haldokolt kényszerzubbonyban, összetört bordákkal, belső vérzésben elmegyógyintézetben, épeszű emberként, miután szökni próbált.

11. A közömbösség

S akkor még nem beszéltem arról: a teljes közömbösség mások sorsa, baja iránt. Vagy akár a haszonlesés ilyenkor. Hú, a hatalommal szembe ment, akkor tőle már bármit elvehetünk, nem védi már a törvény – s igazuk van, nem védi már a törvény. Deréknek tűnő kedves nénikékből válik hiéna ilyenkor akár. És utána megideologizálják még.

Jobb ország ott – sajnálom, de esélytelen. A magyarok többsége szerintem csak túlélni akar, bármi áron. OK, éljétek ki rajtam összes perverzióitokat, csak adjatok kicsit enni.

Inkább úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, minden normális volna, csak reggel az ország 2/3 része borogatja a hátsóját, férfiak is, nők is, gyerekek is, öregek is. Aztán úgy mennek munkába, mintha mi se történt volna. Mert megint oda kell tartani a havi borítékért cserébe.

Ha valaki beszél róla, mit tettek vele – á, én ilyenről nem tudok, mesebeszéd… majd megy borogatást cserélni később. A gyerekének meg azt mondja, csak rossz álmod volt. Ha nagyobb lesz a gyerek, hogy ilyen az élet, ezt kell elfogadni. Csak semmi ellenállás. Mi a BORG vagyunk s minden ellenállás hasztalan. Inkább leszünk magunktól önként a részei. Aszimilláltak. A tudatlanság a boldogság.

Szóval, Orbán ledózerolta mindazt, ami valóban érték volt, minden palántát. Sóval hinti be. Sőt sósavval. Csak semmi kultúra, semmi becsületesség. Lopj bármennyit, de osztozz velem. S a nép megint elfogadta. Igy már sosem lesz esély.

A lemaradás a nyugati államoktól, de már Bulgáriától s Albániától is lassan erkölcsileg, társadalmilag, kulturálisan olyan, mint üstökös zuhanása a fekete lyukba… egyre gyorsul, s a rajta lévők élvezik a sebességet: Nézzétek, száguldunk. Nincs más hátra, mint jó utat kívánni nekik.

VÉGE. Végünk. Gyáva népnek nincs hazája, ellopják tőle. Megtörtént. Inkább van esélye egy New Hungaryt létrehozni, újrakezdeni elölről. Máshol. Más földrészen. A lehető legmesszebb onnan.”

(Fotó: MTVA)

Share.

About Author

Leave A Reply