Imádni és gyűlölni Rómát

0

A Rómában élő Klára egy, az olasz fővárosban járt újságíró kérdéseire válaszolva megpróbálta érzékeltetni saját élmény, sok éves tapasztalat alapján a római – általában az olasz – élet jellegzetességeit, pozitívumait, árnyoldalait… Íme, egy rövid válogatás az interjúból.

„Igazából soha nem terveztem, hogy hosszabb ideig külföldön éljek, bár, mint sok más magyar honfitársam, mindig is vonzódtam a mediterrán országokhoz és életstílushoz. (…)

Hogy hogyan kerültem Rómába? Valahol a szerelem hozott ide: lassan, 3 év alatt csalogatott el szeretett városomból, Budapestről, ahonnan addig még a kerületemtől (Várkerület) sem voltam hajlandó eltávolodni… Ahhoz, hogy onnan elszakadjak, egyenesen Rómába kellett jönni. (…)

Róma egy nagyon bonyolult, nehezen élhető város. Persze igaz, lélegzetelállítóan gyönyörű a belvárosa. Hihetetlen érzés minden nap a Colosseum mellett elbuszozni, látni rendszeresen a Piazza Navona barokk szökőkútjait, ahogy eleinte tettem, és teszem is heti 5 alkalommal munkába menet. Az is igazán különleges érzés, hogy akár mindennap ellátogathatnék a Szent Péter Bazilikába. (…)

Egy város kedvelésében viszont nem elhanyagolható szerepe jut az aktualitásoknak: a szolgáltatásoknak. Ezen belül pedig elsősorban a közlekedésnek (Rómának 2 metró vonala van csak, ami magáért beszél 5 millió lakosnál és rengeteg turistánál), a dolgok általános rossz szervezettségének (önkormányzatok, posta, egészségügyi hálózat), amit csak tetéz az olaszok türelmetlensége, hangossága, a közterületek piszkossága és hogy mindent nehezebb elintézni, mint én anno otthon tapasztaltam.

Összefoglalva: nekem 12 évvel ezelőtt Budapesten a mindennapjaim egyszerűbben zajlottak, könnyebben tudtam intézni a dolgaimat, jóval kevesebbet kellett utaznom. A sok és viszontagságos utazásokat megspórolva kényelmesebb volt otthon a mindennapi életem.

Akinek gyermeke van, az Róma Budapesthez viszonyított hátrányát többszörösen aláhúzhatja, hiszen az oktatási intézmények színvonala, felszereltsége sok bosszúságot okozhat családjának.

Némelyik közoktatási intézmény majd szétesik. Több iskolában láttam olyan WC-fülkét, ahol derék felett nem maradt meg ajtó. Az ablakok majdnem mindenhol piszkosak, a pedagógusok általános felkészültsége sem üti meg sok helyütt a szükséges szintet. (…) Leszűrve a végső konzekvenciát: Rómát lehet imádni és gyűlölni is egy időben… (…)

Az átlag római hangos, sokat gesztikulál, nem túl udvarias. Bár az utcán kézzel-lábbal is megpróbálnak az információt kérőnek segíteni, tényleg a legnagyobb jóindulattal, lelkesen irányítva el az érdeklődőt, figyelmetlenségük miatt gyakran az ellenkező irányba.

Egymásra szerintem, ha a tömegközlekedést veszem alapul, nem igazán figyelnek. Gyakori jelenet, hogy a rettentően zsúfolt buszokon határozottan kell – majd’ felkiáltva – helyet kérni ahhoz, hogy az ajtóban állók onnan arrébb mozduljanak. A kismamáknak, időseknek nagyon nehezen adják át a helyet, nem ritka az a jelenség, mikor egy férfi ugrik le az ülőhelyre egy álló idős nénit majd fellökve.

Nem túl pozitív sajátosság az ún. „furbizia” jelenség. Hogy mit is értek ez alatt? A ravasz jelentésű „furbo” olasz melléknevet több kérdőív alapján a legpozitívabb tulajdonságnak minősítették az országban, ami – szerény véleményem szerint – általánosítva természetesen, talán a leghívebben tükrözi az olaszok értékrendjét.

Így már érthetőnek tűnhet, hogy miért állnak be ügyesen, szinte véletlenszerűen, a sor közepébe a vége helyett, vagy adnak elő elképesztő meséket, csak hogy előnyt élvezhessenek. Ezek azok a ravaszságok, amelyekről egyébként nagy büszkeséggel mesélnek.

Az is magáért beszél, hogy bármikor külföldre megyünk, párom mindig azt kívánja, hogy olyan helyre menjünk, ahol kevés a főleg déli származású honfitársa, mivel ő is szégyelli a strandon, étteremben feltűnősködő, ordítozó taljánokat és ezt a véleményét osztja még sok más barátja.

Pozitív tulajdonság negatívumok mellett, hogy errefelé az átlagember is jobban ad magára. A férfiak is divatosan, szépen öltözködnek, gyakran parfümtől illatoznak. A hölgyek általában csinosak, vékonyak, de vigyázat, itt többet számít a külcsín, mint Európa északibb részein, így sok túlzásokba esett hölgy is észrevételezhető: ami mind a sminkjüket, mind néhány rosszul sikerült szépészeti műtétet illeti.”

A teljes beszélgetést a publik.hu oldalán (ide kattintva) olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply