Így lettem alien Japánban

0

Két bőrönddel és egy szótárral vágott neki Japánnak Maya, aki aztán gyorsan rájött, hogy utóbbinak nem sok hasznát veszi. Posztja tulajdonképpen pillanatfelvételek sorozata arról, milyennek is látja egy 1998-ban egy évre érkező, de azóta is ott élő európai ezt a számunkra távoli, különös országot.

„Két fő oka van annak, hogy ezt a címet választottam. Az egyik, hogy ha Japánba készül valaki, és két hétnél hosszabb időt tervez az országban eltölteni, akkor nyugodtan elfelejtheti a könyvesboltokban kapható összes Japán útikönyvet!

Én is egy alien tudatlanságával léptem a földre. Az egyetlen dolog ami megegyezik az otthonival – a föld.

A másik ok, hogy amint az országba lépsz, megkapod a külföldiek számára, és csakis nekik (nekünk) készült regisztrációs kártyát, amin szó szerint ALIEN-nek neveznek.

Tehát én is elindultam két bőrönddel és egy japán szótárral, amit az első 10 sikertelenül használt szó után dobtam a szemétbe, mert az adott szó még véletlenül sem azt jelentette, mint ami a szótárban szerepelt.

Nem vittem magammal útikönyvet, viszont gyakorlatilag bemagoltam. Nem kellett volna.

Megérkezés

Az első, amit megpillantottam a „felkelő nap országából”, az a felkelő nap volt… A gép leszállt, és én 10 perc után rádöbbentem, hogy angoltudásommal semmire sem megyek.

Még szerencse, hogy várt a meghívó cégtől egy tolmács, aki tökéletesen beszélt angolul, így a repülőtérről a célállomásig tartó 3 órás úton egy szót sem beszéltünk.

Eleinte még próbálkozott pár egyszerű mondattal, majd miután fél óra elteltével válaszoltam a kérdésére, amikor már épp elaludt volna, feladta. Tehát a bemutatkozásom mondhatni tökéletesre sikerült.

megérkezés.jpg

Az első viszontagságok

A távol-keleti országban átéltekről írtam egy könyvet, amiben viszont nem részleteztem az első pár hét mindennapi életének viszontagságait. Nem írtam a pálcikával való étkezés tortúrájáról, amikor két hétig tart megtanulni, hogy a levest is pálcikával illik enni, majd hangosan szürcsölve meginni a tányérból a maradékot.

Utána a mosdóban megszámolhatod a fehér ingeden a levespöttyöket, amit hiába van mosógéped, nem fogsz másnap reggel tisztán felvenni, hiszen a lakásod páratartalma 85 százalékos, így a száradási idő több mint két nap.

Vagy ott az első bevásárlás, amikor több mint 2 óra intenzív keresgélést követően az első látásra felismert 6 darab tojással a kezemben még 2 órát szaladgáltam a parkolóban, mire megtaláltam a cég által biztosított kocsimat, aminek nem emlékeztem a rendszámára, csak a színére és a típusára.

Tévés vetélkedők és egyéb furcsaságok

Eltelt jó pár hónap, és én megtanultam, hogy a 90 éves, biciklis néninek mindig minden körülmények között elsőbbsége van!

Tapasztaltam, hogy a japán emberrel való beszélgetés közben a legjobb a falnak háttal állni, hogy biztos lehessek benne, ha pontosan a kérdéseimre válaszol is, nem áll senki mögöttem, akit egyfolytában nézne helyettem.

Azt hittem mindent tudok, pedig dehogy.

Bekapcsoltam a tévét, gondoltam, ennyi itt eltöltött idő után talán lesz olyan műsor, amit meg is értek.

Mondjuk egy vetélkedő.

Az egyik hetekig tartó sorozatban a TV-stáb az egész országot bejárva találta meg az egyetlen középiskolás diákot, aki képes nyitott szemmel tüsszenteni, és ez még a jobbak közül való volt.

Átkapcsoltam.

TV-sorozat. A mentőorvos az eszméletlen sérült újraélesztésével foglalkozott, míg a sofőr a sérült ruháit vizsgálta. A balesetben deformálódott névjegytartóból remegő kézzel vett ki egy kártyát, és azonnal hívta a rajta lévő mobilszámot, ami a még mindig eszméletlen sérült zsebében hangosan csörgött is. A mentősofőr hosszasan csörgette a számot, majd kinyomta és megállapította, hogy nem veszik fel, ezek szerint a sérültnek nincs családja.

Átkapcsoltam.

Rendőrségi hírek. A ház fürdőszoba-ablakának külső védőrácsát csavarozta egy férfi, amikor elfogták a rendőrök! Másnap szabadon engedték, mikor egy család tett bejelentést a családfő eltűnéséről, aki Aki eltűnésekor éppen a fürdőszoba ablak védőrácsát próbálta felszerelni.

Munkahelyem

Nyitott szemmel járok, így elég sokat láttam, sokszor olyat is, amit nem kellett volna. Japánban a munkahelyi öltözőszekrény, sokak számára a második otthon. Az egy hétre elegendő – szigorúan fóliába csomagolt – ruhák ott várakoznak bevetésre, amit a lehajtható vasalódeszkán az elemes vasalóval azonnal újjávarázsolhat az ember.

munkahelyem.jpg

A fogkefe elengedhetetlen, de volt olyan szekrény, amiben emellett egy mobil zuhanyzókészlet és egy minibár is helyet kapott, nem is beszélve a kihajtható fotelről, ami ideális arra, hogy fejünkön fülhallgatóval hallgassuk a zenét a saját kezűleg felcsavarozott music center-ből. Miközben a híreket nézzük a polcra szerelt mini tv-n. Komolyan, mondom, már csak a felfújható feleség hiányzott a sorból…

Tényleg egy egész életen át tanulnak

Természetesen egy ilyen rövid poszt csak arra lehet elegendő, hogy néhány furcsaságot felvillantsak a japánok sokszor fordított világából. Például az ajtóban fordítva jár a kulcs, vagy a biciklin a jobboldali féket meghúzva könnyen fejre állhatsz.

De mindez még megtanulható. Ami számomra szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, az a kanji jelek írása, olvasása. Míg mi, magyarok, egész életünkben olvasunk, hogy tanuljunk, addig ők egész életükben tanulnak, hogy olvasni tudjanak.

Az iskolákban az elsős diákok már a 3. hónaptól „egyszerű” kanji írásjeleket tanulnak, hiszen idő kell, amíg megtanulja a több mint 2000 írásjel jelentését és írásmódját.

Mert minden írásjelnél meghatározott a vonalak írásának sorrendje, habár a végeredmény ugyanaz. Persze végül is nem nyelvet tanulni jöttem ide, hanem a szakmámat demonstrálni.

végére_1.jpg

Ami piszkos, az piszkos

A velem dolgozók is japánok, így megpróbálom „átállítani” az agyam az ő gondolkodásmódjuk minél tökéletesebb elsajátítására. Ha mást nem is, de legalább a szerződésem lejártáig.

Így is óhatatlanul előfordul, hogy selejtet termelek, amit annak rendje s módja szerint be is jelentek. Odaadom a velem dolgozó lánynak, aki azonnal tisztítani kezdi.

Próbálom finoman tudtára adni, hogy amit odaadtam, az selejt. Rám néz, majd visszaszól: De piszkos!

És igaza van.

Még mindig van olyan közvetlen munkatársam, aki hiába próbálta, még mindig nem tudta megtalálni a térképen Magyarországot – Ausztrália mellett…

Japán csodálatos ország!!

Akkor élvezhető igazán ez a sajátos infrastruktúra, ha nem hangoztatod, hogy érted a nyelvet, Ha a látószöged mérete alvás közben, csukott szemmel sem változik. Ha mint Alien, képes vagy 0-ára csökkenteni füled rezonancia befogadó kapacitását!

Sok sikert!”

majmok.jpg

Mivel a múltkor többen nehezményeztétek, hogy belinkeltem az egyik szerző könyvének oldalát, ezért most nem a posztban, hanem külön, mindenkit előre figyelmeztetve teszek ide egy linket Maya könyvéhez. Csak az kattintson, aki érdekel. 🙂 (A poszt természetesen eredeti tartalom, nem szerepel a könyvben, ezt külön kértem Mayától.)

(Az írás először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply