Így változtasd meg az életed külföldön!

0

Néha muszáj az embernek életmódot váltani, jobb esetben csak azért, mert elégedetlen önmagával. A változás egyik legfontosabb tényezője az étkezés, amit külföldön néha könnyebb megtenni, mint Magyarországon – derül ki a Luxemb(o)urgból szeretettel blog posztjából.

„Rólam tudni kell, hogy képtelen vagyok éhezni, sőt éhesnek lenni is, olyankor nem lehet velem bírni, ez nagyon rossz nekem is meg az épp velem levőknek is, és már megtanultam kontrollálni, meg olyankor inkább befogni, de nem mindig megy, szóval a klasszikus étteremben értelemben vett fogyókúra, amelynek lényege a sokkal kevesebbet evés, ki volt zárva.

Viszont mióta itt vagyunk, lényegesen egészségesebben eszem, ami nagyrészt abból adódik, hogy itt eleve mások az alapanyagok és a “tipikus” ételek, mint Magyarországon, szóval ebből a szempontból nem volt nehéz dolgom, elkezdtem átszoktatni magam a salátákra, a zöldségalapú étkezésekre a kenyér és a hús helyett.

Kevesebb hús és kenyér

Ami nem jelenti azt, hogy ne ennék húst vagy kenyeret egyáltalán, csak sokkal, de sokkal kevesebbet mindkettőből. És persze próbálom a nassolást teljesen elhagyni, illetve ha mégis nassolok, akkor például koktélparadicsomot sajttal, vagy gyümölcsöt, szóval nem csokit vagy csipszet.

Az is eléggé megkönnyíti a dolgomat (igazából minden megkönnyíti), hogy itt ebédet a Lunchtime nevű cégtől tudok rendelni, mivel nincs menzánk, és a közelben olyan étterem sincs, ahova csak úgy ki lehetne ugrani egy fél órára.

Külföldre mennél dolgozni? Keress munkát a Határátkelőn!

A Lunchtime menüje nem túl izgi, bár változatos: mindennap van 5 húsos, két tésztás és két halas főétel, levesek, szendvicsek (bagelek, wrapek, meg igazi szendvics-szendvicsek is), és nyolcféle húsos és négyféle vega saláta, különböző méretekben, szóval salátákból a legnagyobb a felhozatal, bár igaz, hogy állandóak, kb. kéthavonta kicserélnek kettőt.

De még így is jobbak, mint a meleg ételek, amik tényleg nagyon unalmasak annak ellenére, hogy mindennap másik van.

Ja, desszertek is vannak egyébként, és az például nagyban hozzájárult a március végi mérleg-kiakadáshoz (mennyire vicces vagyok ma…), hogy előtte masszívan talán egy hónapig majdnem mindennap rendeltem desszertet is, mert olyan finomak voltak (pl. málnás tiramisu). DE vannak amúgy diabetikus desszertek is, amik közül néha most is rendelek.

Na mindegy, szóval amikor jött az elhatározás, akkor meglepően könnyen átálltam a meleg kaja + desszert kombóról a saláta + semmire, és ez azóta is tart, amikor nem saláta, akkor halas főétel, a legritkább esetben tészta, amikor minden más opció annyira unszimpatikus, hogy azt kívánom, bár készítettem volna itthon valamit előző nap és vittem volna magammal.

És apropó itthon, este is saláta vagy grillezett zöldség a menü többnyire, hétvégén meg attól függ, hogy jön ki a lépés, de próbálok akkor is ezeken a kereteken belül maradni.

A futás

De amiről igazából írni akartam (ez a bevezetés volt), az a FUTÁS. Már tavaly volt egy ilyen rohamom, de nem fogyási, csak mozgási céllal, de nagyon random és keveset futottam, és az se esett túl jól, és abba is hagytam pár hét után.

Most viszont nem. Kb. 2-2,5 kilométer/alkalommal kezdtem, itt mellettünk az erdőben, és már ez is siker volt, ha megállás/séta nélkül sikerült (az elején nyilván nem).

Mostanra 7 km-ig jutottam, a városban (az erdő túl ingerszegény, ott túl jól tudok arra figyelni, hogy szúr az oldalam / fáj a vádlim / nem kapok levegőt / haza akarok menni), ami óriási, és kivételes alkalmaktól (pl. ha nyaralunk, vagy ha zuhog az eső, vagy ha nem érzem jól magam) eltekintve hetente legalább kétszer megyek, és tökre élvezem!

Ha épp nem is jön össze a 7 km, akkor sem adom ötnél alább már semmiképp, és márciusban nem hittem volna, hogy eljutok idáig és még utálni se fogom, sőt.”

Ha szeretnél némi inspirációt meríteni, vagy csak érdekel a teljes poszt, itt elolvashatod!

(Fotó: pixabay.com/Daria-Yakovleva)

Share.

About Author

Leave A Reply