Így válhatsz világutazóvá

0

Világutazóvá lenni elsősorban nem pénzkérdés (persze az sem árt, ha van), hanem lelkiállapot, hozzáállás kérdése. Legalábbis nekünk ez csapódott le a Female Yeti oldal szerzőjének bejegyzéséből, aki ugyan egy kávé mellett döntötte el, hogy világgá megy, de azért nem egyik napról a másikra jutott az elhatározásig.

„Az én világutazóvá válásom (amit akkor még nem fogtam fel), 2009-ben kezdődött. Ebben az évben lett vége egy kapcsolatomnak és bepánikoltam, hogy soha nem fogok utazni, mert nem lesz kivel. Aztán vége lett, egyedül maradtam.

Igaz nem sokáig pánikoltam és sajnáltam magam vagy kerestem a kifogásokat miért ne mozduljak ki. Csupán fél évig zabáltam jégkrémet miközben Bridget Jones naplóját néztem. Aztán egyszer csak elegem lett az önsajnálatból meg a jégkrémből és rájöttem: nem építhetem az életem valaki másra.

Tudtam, hogy muszáj szembenéznem mostantól egyedül a félelmeimnek, ha utazni akarok. Utazni akartam. De nagyon.

Kalandot keresel, vagy jobb életre vágysz külföldön? Válogass álláslehetőségek közül itt!

Egy nagyon drága afrikai csoportos utazást szemeltem ki. Minden oldalról leteszteltem, hogy a cég biztonságos stb., mert biztosra akartam menni, hogy nem lesz semmi gond. Azt hittem, ha a csillagos eget fizetem biztonságos lesz, így is lett.

Annyira biztonságos volt, hogy már rosszul éreztem magam. 50 év körüli gazdag házaspárok voltak meg én. Itt hamar rájöttem talán nem kellett volna ennyit fizetni és talán vagányabb is lehetnék.(…)

Fél év múlva már Ausztráliában találtam magam ahol egy 3 hetes egyedüli hátizsákos úton vettem részt. Itt mindent megterveztem magamnak. Igaz az Oz Experience buszos társasággal tudtam minden teljesen jó lesz hiszen egy ismerős ajánlotta őket.

Három hét egy excel táblával a kezemben, amin szó szerint órára pontosan le volt írva, mit hol és hogyan kell csinálnom, hiszen nem volt idő spontaneitásra. Mindent látni akartam 3 hét alatt. Ha felületesen is, de láttam mindent. Boldog voltam.

Könnyű spontánoskodni ha az ember nincs időhöz kötve, mint a világ körüli utam alatt. Ez csak egy nyaralás volt és mindent látni akartam. Ott már éreztem, nem ez lesz életem első és utolsó hátizsákos útja, igaz a munka mellett nem tudtam hosszabb utakra elmenni max. 3 hétre egy évben. (…)

Teltek az évek kisebb nyaralásokkal, amelyek nemhogy kioltották volna az utazás iránti vágyam, de táplálták azt. Az élet különböző területén sorra jöttek a jelek, hogy valami változásra van szükségem.

Éreztem valahogy az életem megcsömörlött, a munkámat már nem élveztem. Barátaim megházasodtak, én meg 30-on túl sem éreztem, hogy kész lennék családot alapítani, erőltetni meg végképp nem akartam.

Éreztem, egy új fejezet kell az életemben, de nem tudtam, mi az. Hiszen, ha fejlődni akarunk, életünk könyvébe kell pár fejezet és minden fejezet egy nagy változás.

Aztán eljött egy ártatlan délutáni kávézás, ahol találkoztam egy utazó haverommal, és ahol eldöntöttem, világgá megyek. Nem is gondolkodtam ezen soha előtte, hiszen azt gondoltam, ez csak valami szuper képességű embereknek való. Tényleg derült égből villámcsapás volt ez döntés. Az i-re felkerült a pont, éreztem ez kell nekem. (…)

Én személy szerint 1,5 évig készültem a világ körüli utamra, és ez a felkészülési folyamat rettentően izgalmas volt. Nem is akartam elrohanni, hiszen tudtam, megyek és semmi, de semmi nem akadályozhat meg ebben. Készülődjetek Ti is addig ameddig szeretnétek a lényeg, hogy egy nap vegyétek fel a táskát és induljatok el. (…)

Ha nagy világutazásról álmodoztok, akkor ne felejtsétek szinte mindenki kisebb utakkal kezdi. Nyomjátok ki magatokat folyamatosan a komfort zónán kívülre, így egyre messzebb fogtok menni minden egyes úttal.”

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki!

„Sajnálom, hogy a magyaroknak nincs kedvük mosolyogni”

(Fotó: pexels.com/Unsplash)

Share.

About Author

Leave A Reply