Így lettünk 5 év alatt ausztrál állampolgárok

0

Öt év és egy hónap alatt szerezte meg nulláról indulva az ausztrál állampolgárságot az A-Z Ausztrália blog párosa. Amikor 4 bőrönddel, diákvízummal megérkeztek, egy 4 napra foglalt Airbnb-szállás várta őket.

„Nem volt egyszerű az út idáig, de panaszra még így sem lehet okunk, mivel a jelenlegi szabályok alapján legkevesebb 4 év után lehet benyújtani az állampolgársági kérelmet, úgyhogy 5 év alatt megszerezni az állampolgárságot kifejezetten gyorsnak számít az itteni viszonyokhoz képest.

Több olyan ismerősünk van, akik már 8-10 éve próbálják megszerezni ezt, de vagy még nincs meg minden szükséges papírjuk, angol nyelvvizsgájuk, vagy csak egész egyszerűen az időközben megváltozott szabályok miatt szinte nulláról kellett újrakezdeniük a letelepedési folyamatokat akár 4-5 év ittlét után is. (…)

Megszületett a terv

Mi 2013-ban egy fél éves ázsiai hátizsákos utazás utolsó állomásaként jutottunk el először Ausztráliába, Sydney-be. Szerelem volt az első látásra, két nap bolyongás után hangzott el először a kérdés: hogy lehetne itt maradni egy kicsit dolgozni, élni.

Mivel akkor már a pénztárcánk elég lapos volt, meg már vágytunk haza Európába, hazamentünk, és figyeltük kicsit magunkat, hogy komolyan gondoltuk-e ezt az ausztráliai ötletet.

Pár hét alatt arra jutottunk, hogy igen, még nagyon bennünk volt a vezérhangya, egyszerűen hajtott minket a vérünk, hogy menjünk, tapasztaljunk. Nem akartuk, hogy évek múltán azt a kérdést kelljen magunknak feltenni, hogy mi lett volna ha ott, akkor… Úgyhogy az Ozora fesztivál domboldalán megszületett a terv: irány Ausztrália.

A következő 2 hónapot akár Guy Ritchie is rendezhette volna, egy bevándorlási ügynökség segítségével iskola találás Sydney-ben, tanulóvízum igénylés, otthon lakáseladás, autóeladás, összeházasodás (!!), összepakolás és repülés a kenguruk földjére.

Két évvel indult

Sydney-ben egy magyar ingatlanügynökség segítségével (örökké hálásak leszünk, Gregg and Kaufmann!) szerencsére hamar találtunk magunknak lakást (ami pedig nem olyan könnyű azért), és kezdhettük az itteni életünk kialakítását gyakorlatilag nulláról.

A kintlétet első körben két évre terveztük, egészen a dupla Master képzés elvégzéséig. Mivel ez egy posztgraduális képzés volt, ezért hivatalosan én (Zoli) 20 órát, Andi pedig teljes munkaidőben dolgozhatott, ami nagyon fontos volt a mindennapi megélhetésünkhöz.

Az első két év még így is veszteséges volt anyagilag, mivel eleinte csak a szakmánktól és tapasztalatunktól eltérő munkákat tudtunk idekint végezni: hordtunk ki szórólapokat, Andi felszolgált, konyhán segített, csokigyárban dolgozott, üzletekben értékesített, én (Zoli) pedig padlócsiszoltam, TV-ket, hangrendszereket installáltam, költöztettem, hétvégi piacot építettem, bontottam.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

A tapasztalatunk egyértelműen az volt, hogy helyi munkatapasztalat nélkül elég nehéz megszerezni az első komolyabb munkát, ami mondjuk nagyjából megfelel az otthon, Magyarországon végzett pozíciónak.

De aztán ahogy teltek a hónapok, és egyre jobban kiismertük magunkat idekint, egyre szélesebb kapcsolati hálót tudtunk kiépíteni magunk körül, úgy szépen sikerült is olyan lehetőségeket kapnunk, amivel már az itteni életünk is egyre fenntarthatóbbá vált. (…)

Az élethez szerencse is kell

Még ma is szinte hihetetlen, hogy 2 év alkalmi munkavállalás után Andi filmes karrierje a 20th Century Fox Sydney-i filmstúdiójában az Alien: Covenant című filmmel indult mint ‘resin artist and fiberglasser’ (legyen mondjuk műgyanta és üvegszál művész a fordítása).

Gyakorlatilag többek között ő építette meg újra a film díszleteit HR Giger eredeti tervei alapján. Mindezt bármiféle korábbi filmes tapasztalat nélkül. Több akkori kollegája akadt ki teljesen, miután megtudta, hogy ez a film az első meló, amin dolgozik, mivel többen már évtizedes tapasztalatokkal is nehezen tudtak csak bejutni akkor a csapatba. Az élethez szerencse is kell néha…

És ha egyszer egy üzlet beindul, onnantól nincs megállás, Andi azóta már a Pacific Rim – Uprising-on is dolgozott, most pedig épp a Peter Rabbit 2-höz építi fel a filmben szereplő angolszász vidéki kúriát Sydney-i legnagyobb közparkjában, a Centennial Parkban.

Ha valaki 10 éve azt mondta volna neki, hogy Ausztráliában, Sydney-ben fog dolgozni óriás költségvetésű hollywoodi filmeken, mint díszletépítő, nos, több, mint valószínű, hogy velőtrázó nevetés lett volna a válasza. Erre meg tessék, most épp ez történik.

Virtuális valóság és társai

Én (Zoli) pedig sikeresen visszatértem a digitális projektek menedzselésének a világába, először egy mobil app fejlesztő cégnél, majd pedig Sydney egyik legprofibb 3D-re specializálódott digitális ügynökségénél, a Rotor Studios-nál kaptam lehetőséget a bizonyításra.

Itt a legmodernebb szoftverekkel és technológiákkal dolgozunk egyedi Virtuális Valóság (VR), Kiterjesztett Valóság (AR) és egyéb 3D megjelenítésre alkalmas platformokkal (WebGL). Nyilván nem egy nyugdíjas állás, cserébe viszont óriási lehetőség a fejlődésre, a szakmai előrehaladásra. (…)

Időközben pedig a dupla Master képzés elvégzésének köszönhetően aztán a 3. évben lehetőségünk volt egy újabb vízumra való jelentkezésre (Graduate Visa), amivel újabb 2 évre biztosítva volt az itteni munkavállalásunk és kinnmaradásunk.

Már ehhez a vízumhoz is szükség volt egy elég erős angol nyelvvizsgához, egy úgynevezett ‘each band 7.0 Academic IELTS’-hez. Ez gyakorlatilag az első próbálkozással meglett, viszont a nyelvvizsgás mizéria még csak ezután kezdődött igazán…

Ugyanis a következő feladatunk az volt, hogy valahogy be tudjuk adni a jelentkezésünket a letelepedési engedélyhez (Permanent Resident, azaz PR). Ehhez a vízumhoz (mivel még ez is vízumnak minősül, ami 5 év után lejár, ellenben viszonylag könnyen meghosszabbítható) többek között kellett egy olyan szakmai végzettség, ami éppen rajta volt az ausztrál hiányszakmák listáján (ez volt a könyvelői végzettség, az egyik kint elvégzett Master képzésem eredménye), majd pedig egy pontrendszer alapján kellett minimum 60 pontot elérni.

Pontokat többek között az életkorra, a szakmai tapasztalatra, a nyelvtudás szintjére kap az ember, és természetesen minél többet tudsz összegyűjteni, annál nagyobb a lehetőséged arra, hogy meghívást kapj az ausztrál államtól a letelepedésre, azaz a PR-ra (rövid összefoglaló a pontokhoz).

Az éppen aktuális meghívási ponthatár attól függ, hogy az adott időszakban mennyien és milyen pontszámmal adták már be az igénylésüket a kérdéses szakmán keresztül és hogy mennyi az adott év szakmai bevándorlási kvótája.”

A történetnek még messze nincs vége, akit az egész sztori érdekel, az kattintson az eredeti bejegyzésre.

Otthon Magyarországon, itthon Ausztráliában

Share.

About Author

Leave A Reply