Így leszel viking

0

A Nordic Race egy verseny, ahol akadályokat kell venni és lefutni egy bizonyos távot. Ami elsőre egyszerűen hangzik, ám mint Balázs beszámolójából kiderül, ennél azért jóval keményebb kihívásról van szó.

“A felkészülés

No, nagyon boldog is voltam, mert szerettem volna menni, noha nem voltam biztos benne, hogy megérne ez a story 550 DKK-t, ezért nem neveztem volna magamtól. Nagyjából idáig tartott a boldogságérzet.

Egy héttel a verseny előtt kötöttünk egy fogadást, hogy ha egy hétig nem dohányzom, akkor ő fizet egy ebédet nekem, ha nem bírom, akkor én neki – erről egy péntek esti sörözés közben egyeztünk meg, mentségemre szóljon.

Botrányos hét volt, egyszerűen nem voltam motivált, hogy abba hagyjam a dolgot, de ennek ellenére egy teljes hétig le is tettem. Egészen a következő péntek estéig, a verseny előtti napig.

Akkor ugyanis a cégnél egy rendkívüli esemény volt, mégpedig sörkóstolás. 8 db különböző sört kóstoltunk hármas csoportokban, közben pedig a cégünk CTO-ja prezentációt tartott a sörök összetételéről, gyártásáról, eredetéről, a végén pedig volt egy kvíz.

Valahogy 4 körül pedig hazakerültem és nagyjából 2 liter víz elpusztítása után úgy éreztem, készen vagyok a másnapi megmérettetésre. Egyébként, hogy kerek legyen a story, nem edzettem igazándiból a verseny előtt nagyjából 1-2 hónapja már.

A verseny

Az úton odafele, kissé másnaposan elkezdtem nézni a Nordic Race instagramját, ami a lehető legrosszabb ötlet volt. Telis-tele volt képekkel, ahol emberek gyakorlatilag tetőtől talpig sárosak, véreznek, mintha valami háborús filmet néztem volna.

Gondoltam, már késő. Délután 13.00 körül érkeztünk meg, addigra már javából ment a verseny és ömlött az eső is. Ahogy letáboroztunk, kezdett átragadni ránk is az érzés, hogy „igen, megcsináljuk, kemények vagyunk”. (…)

A táv 5 km volt, ha jól tudom 20-30 akadállyal. Nagyon komolyan vettük mindhárman a csapat szellemet, folyamatosan bíztattuk egymást és végig együtt haladtunk.

Nagyjából 200m-ként volt 1-1 akadály, ami bármi lehetett. Hatalmas súlygolyó felpakolása egy asztalra a sárból, farönk cipelés, kötélmászás, kötélen átmászás, autó kerék cipelés dombon felfelé, betondarab cipelés szofisztikált vaslánccal, de volt, hogy nagyjából 8-10 gyűrűn kellett végigmásznod, na ott sokan elvéreztek.

Aki nem bírta, vagy leesett, azoknak mindig volt egy „bünti” feladat, ami általában egy kis extra futás volt. Gyakorlatilag mindenhol az út folyamán és az – akadályoknál többen is – álltak különböző önkéntesek akik irányt mutattak, segítettek vagy csak felügyeltek.

Alapvetően jól vettük az akadályokat, nem voltak nehezek, az igazi kihívás az összetettségben volt. Felemelni egy 60 kg-os golyót, majd hegyen felfelé futni 150m-t, majd felmászni egy kötélen, miután végig cipelted a rönköt az utolsó 10 m-en, akkor egy kósza pillanatban elfoghat az érzés, hogy mintha az összes létező oxigén elfogyott volna a levegőből. Ebben lehet némi szerepe a dohányzásnak.

Ennek ellenére tartottam a tempót a másik két sráccal, akik rendszeresen edzenek és nem dohányoznak, ami pozitív. Ami tanulság a jövőre, hogy többet kell futni és ezekhez hasonló, összetett gyakorlatokat végezni, mint például Crossfiten. De ne rohanjuk előre.

Az utolsó előtte akadály volt a mocsár, ahol gyakorlatilag, térdig érő sárban kellett különböző drótok alatt átkúszni, ami néhol olyan közel volt a talajhoz, hogy muszáj volt beletenned a fejed a sárba.

Egyébként indokolatlanul sok sár volt, nem csak azért, mert kora reggeltől szakadt az eső és délután 3 órára már nagyjából több ezer ember végig trappolt azon a 20 méteren, de könyörgöm, még slagból is engedtek oda vizet, hiszen nehogy ne legyen elég sár.

„Te Géza, nem elég még itt a sár? – Áhh Józsi, a főnök aszondta engedjük bele vizet”. Whatever. Igazából nincs ezen mit ecsetelni (huh) a képek magukért beszélnek.

Nekem a fejem itt már nem sáros, mert olyan szinten tele ment a szemem a mocsárral, hogy amint beértem a célba, közel 1,5l vízzel sikerült visszanyernem a szemem világát.

Az aftermath

Nyakig koszosan és továbbra is kitartóan szakadó esőben ott álltunk a „tiszta” táskánkkal, hogy na, akkor merre az előre? Kiderült, hogy vikinges eleganciával meg van oldva a „fürdés”.

Sajnálom, hogy erről nem készült kép, de megpróbálom körülírni. Képzeljetek el egy hatalmas rétet, aminek a szélén van egy 1,5 m magas fal, amire a Pista és Géza rálógatott 5 db slagot, majd átbattyogtak a szomszédba és megnyitották a hideg vizet. Na, ez volt a fürdési lehetőség.

Úgyhogy ott álltunk, közel 80-100-an, nők, férfiak, néhány fiatal és egy csapat katona, mindenki alsóneműben (bár a sártól nehéz volt megmondani, hogy kin milyen ruhanemű volt) és mindenki várta, hogy sorra kerüljön.

Na nekem ez volt a legszürreálisabb érzés, teljesen back-to-the-basic. Tehát állunk egy réten, még mindig sárban, mert hogy szakad az eső reggel óta és arra várok 100 vadidegen, közel meztelen emberrel, hogy mindenki előtt elkezdjem a jéghideg vízzel lemosni a mocskot magamról. Kurva jó volt, ha hiszitek, ha nem.”

Én elhiszem, nem akármilyen élmény lehetett, amiről még többet itt olvashattok, de ami legalább ilyen érdekes, egy csomó fotót is találtok még.

Miért a dánok a legboldogabbak?

Share.

About Author

Leave A Reply