Így készítenek ki a városok

0

Lapos, szürke betonvonalak az utcák, repetitíven ismétlődő üvegablakok törik a sötét téglafalakat a házakon, ameddig csak a szemed ellát semmi nem töri meg az egyenes vonalak monotonitását. Egy kutatás bebizonyította, hogy a minket körülvevő városi látkép fejfájást okozhat.

Több tízezer év alatt az emberi agy úgy fejlődött, hogy a természetes környezetéből hatékonyan dolgozza fel a jeleket. Csakhogy a városi környezet sokkal nagyobb kihívást jelent, mert ismétlődnek a mintái és nem változatosak, mint a természeté.

Jean-Baptiste Joseph Fourier matematikus rámutatott, hogy a jelenségeket képcsík mintákra bontja az emberi agy, méretek, irányok és pozíciók alapján. Ezeket a mintákat nevezik Fourier-komponenseknek.

A természetben van egy általános szabály, az alacsony térfrekvenciájú komponensek (vastagabb csíkok) kontrasztja magas, a magas frekvenciájú komponensek (vékonyabb csíkok) kontrasztja alacsonyabb.

Ezt az egyszerű kapcsolatot a térbeli frekvencia és a kontraszt között „a természet törvényének” nevezik. De a természetben látott csíkok kioltják egymás csíkszerűségét és úgy adódnak össze, hogy csíkok nélküli képet látunk.

Ez az, amit a városi környezet hangsúlyos vonalai és monoton mintái miatt az agyunk nem képes olyan hatékonyan megtenni, mert a repetitív környezet megtöri a természet törvényét.

Mivel pedig a városi környezetet nem könnyű feldolgozni az agyunknak, ezért ránézni is kényelmetlenebb, mint a természetre. Vannak olyan erősen csíkba rendeződő minták, amelyek nemcsak fejfájást, de epileptikus rohamot is képesek kiváltani.

Távolodóban a természet törvényétől

Arnold J Wilkins, a pszichológia professzora a University of Essex-en. Kutatásában ezt a jelenséget vizsgálta.

A mérésnek két lehetséges módja van. Az első az, hogy számítógépen modellezik azt a módszert, ahogy az idegsejtek összerakják az agyban a látványt. Az egyik modellt Paul Hibbard (University of Essex) és Louise O’Hare (University of Lincoln) állították elő, a másikat Olivier Penacchio és kollégái (University of St Andrews).

Mindegyik modell jól mutatja, hogy mikor az agynak a természetitől eltérő képeket kell feldolgoznia, az idegsejtek aktivitása nő és az eloszlásuk is kevésbé ritkás lesz. Vagyis az agynak ezeket a képeket nagyobb erőfeszítésbe kerül feldolgoznia.

Arnold J Wilkins és Olivier Penacchio megállapították, hogy amennyire eltávolodik egy látvány a „természet törvényétől”, annyira fogják az emberek a megtekintését kényelmetlennek találni, mindegy, hogy épületről vagy művészeti alkotásról van szó.

Az elmúlt 100 évben az építészet egyre jobban távolodik a „természet törvényétől” és évtizedről évtizedre egyre több csíkot terveznek a házakba. Vagyis minél modernebb egy épület, annál rosszabb ránézni.

Megfájdul a fejünk

Az agy vizuális feldolgozási folyamatának mérésének másik módja, ha megmérjük, mennyi oxigént használt el az ezzel foglalkozó agyterület. Az agy az oxigén használatakor színt vált, ezt tudják infravörös fénnyel kimutatni.

Az a tipikus, hogy több oxigént használ az agy, ha kényelmetlen, városi látványt dolgoz fel. Tehát a természet törvényétől való eltávolodás a kutatás eredményei szerint több oxigén felhasználását is igényli.

Így hát, mivel tudjuk, hogy a fejfájás az agy oxigén felhasználási többletigényéhez kötődik, ez magyarázatot adhat arra, miért fájdul meg a fejünk, ha bizonyos képeket, épületek, műalkotásokat nézünk.

A migrénben szenvedők oxigénfelhasználása eleve abnormálisan magas, nekik tehát egy ilyen városi környezet még komolyabb diszkomfortot és erősebb fejfájást okozhat.

Hogyan szakítsunk a közösségi média korában?

(Fotó: pixabay.com/Weksart)

Share.

About Author

Leave A Reply