Így élek egy londoni panelben

7

A brit főváros egyik jellemzője a nagy lakótelepek, nem ritkán toronyházakkal (ilyen volt a nemrég tragikus körülmények között leégett és közel 80 ember halálát okozó Grenfell Tower is), melyek sokszor kifejezetten menő kerületek szélén találhatók. Ilyen az a hely is, ahol az Életem morzsái blog szerzője lakik, ő mutatja be otthonát

„Egy paneltelep egyik lakásában élek, London egyik nagyon posh városrészének a végében. A paneltelepről tudni kell, hogy 750 lakásból áll és csupán 200 lakás van magántulajdonban.

A maradék 550 lakás önkormányzati és ha nem is mindenki segélyből élő benne, de az biztos, hogy a rendes piaci árakhoz képest fillérekért lakhat benne. Az internet szerint kb. 2500 ember él itt, s alig pár száz a fiatalkorú. Vagyis erősen öregedő a lakosság.

Ez annak tudható be, hogy vannak olyan lakók, akik már az 1970-es évek óta itt és ugyanabban a lakásban élnek. (Csak eltelt 40 év azóta, hogy beköltöztek, vagyis bőven a 60 felettiek és 70+ a többség életkora).

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn! Kattints, találj, költözz!

A paneltelep a boom korszakra reagálva épült. Ugye, a világháborút követően a volt brit gyarmatokból vízum nélkül jöhetett be boldog és boldogtalan is. Puszival és ujjongva várták őket a Heathrow reptéren – ezt csak én mondom…legalábbis elképzelem. Nem kellett nagyon biztatni a népeket, jöttek persze boldogan (hülyék is lettek volna egy ilyen lehetőségnek nemet mondani). (…)

Halkan megjegyzem, hogy a helyzet mára ismét égető és őrült mód kellene egy újabb nagy önkormányzati lakáspiaci beruházás… mert az egyszerű munkások és londoni fiatalok ismét nem tudnak hol lakni és nem megfizethető áron.

A jelenlegi lakók származását nézve elég vegyes a paletta. Van angol nyugdíjas néni a szomszédban, felettünk többnejű kendősök és feketék is persze stb. (…)

Mikor beköltöztem, ami feltűnt azonnal, hogy reggel itt az emberek nem sietnek munkába. 8 óra előtt üres a lift, senki sem mozdul. Nyugdíjasok hova is menjenek, most már értem ezt a részét.

A hetekkel összefutottam egy-egy lakóval a toronyházunkból. Hát, vannak furcsa arcok. Sőt. Az volt a meglepi, mikor egy jó hónap után végre egy abszolút kulturált arccal mentem fel a liftben. Meg is jegyeztem magamnak, hogy a 14.-en lakik egy igényes srác. (Ő a kisebbség).

Ami hamar feltűnt még, hogy nálunk a szemetelés az egy elfogadott tény. Minden nap valaki beszemetel a liftbe. Vagy a liftben leköpi valaki a tükröt. Olyan is volt, hogy a liftajtót belocsolták kakaóval.

Hazafelé meg késő este alap, hogy a Mekis szemét szimplán az aulában landol, mert szemeteshez a menők már nem mennek oda. És szeretik a bejárati főajtót is kitámasztva hagyni, ne adj az elektromágneses zárat tönkretenni… volt, hogy hetekig konkrétan bárki bejöhetett a toronyházunkba, mert nem záródott az aula ajtaja. (…)

Ez a paneltelep egy igazi jó alany lenne egy londoni tanulmányhoz, amelyben különböző hátterű alsó társadalmi osztályok együttélését vizsgálnák.

A fentieket leírva sem érzem azért rosszul magam a telepen. Sokszor inkább elszórakoztat a helyzet. A mi lakásunk meg teljesen normális és rendezett, tiszta. A toronyházunk meg a szélen van, s onnan a város felé haladva 2 percen belül a posh környéken találom magam.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotó: Wikimedia/Commons Rept0n1x)

Share.

About Author

7 hozzászólás

  1. Kovacs István Péter on

    Szia!
    “Ugye, a világháborút követően a volt brit gyarmatokból vízum nélkül jöhetett be boldog és boldogtalan is. Puszival és ujjongva várták őket a Heathrow reptéren – ezt csak én mondom…legalábbis elképzelem.”
    Hát nemegésszen. Hozzá is teszed, hogy csak elképzeled, így mindössze pontosítani szeretnék. Főleg azért, mert a mai Magyarországon az önveszélyes idiótizmus uralkodik és ezzel a némileg pontatlan megkátással csak táplálnánk a tüzet.
    Szóval, a legtöbb gyarmati (nem angol, vagy közvetlen leszármazott) lakosnak még az ötvenes évek elején sem járt a brit útlevél és arra sem volt pénzük, hogy a legalacsonyabb osztályba tartozó hajójegyet megvegyék. Ezalól India pont úgy nem volt kivétel, mint Singapore, Hong Kong, Nyaszaföld(ek). Azonban, meg ha kevesen is, de folyamatosan egyre többen tudták ezt megteni. Ők voltak a “benszülött” hivatali és üzleti réteg. Velük aligha volt sok “gond” (magyar értelmezés szerint is), hiszen jólszituáltak voltak. Ez természetesen következik abból, hogy az angolok a hivatali rendszerbe próbálták beileszteni a helyieket, a jobb iskolák is nyitottak voltak a helyi tehetősek, de a tehetségesek előtt is. (Nem mintha ne lett volna sok visszás dolog, de ezt azért el kell ismerni). Folytaom majd!

  2. Kovács István Péter on

    Folytatom a gondolatmenetet.
    Szóval, az ötvenes években is egyre több gyarmati (nem angol) lakos ékezet az Egyesült Királyságba, de elsősorban jobban szituált réteg egyenletesebb ritmusban. Nem akarok belemenni a gyarmati politikába és annak változásaiba, mert az szétfeszíteni a blog kereteit. Egyértelmű, hogy már így is szétfeszítem. Szóval, a lényeg, hogy az angol birodalmi “nézőpont” már a viktoriánusi időkben is alapvetően elitista és nem faji megközelítésű volt. Nem eltagadva, hogy a rasszizmus épp úgy jelenvolt az angol társadalom minden rétegében, azért hivatalosan a “helyi hatalmasságok” és hozzátartozóik mindig is Londonba, Angliába látták a központot, amely a saját elütik felé és lesugárzott (párhuzam az Osztrák-Magyar monarchiával!) Továbbá, a második világháború, azaz annak vége valóban elindított egyfajta változást. Egyrészt, sok angol fiatal (azért nagyobb részt férfi) eltűnt a társadalom szövetéből (meghalt). Hogy a gondokat tetézze, a gyarmati (sőt, a volt gyarmati!) elitek is átértékelték a helyzetet és stratégiailag fontos elhatározásra jutottak. Ez két helyen nagyon erős változást jelentett. Ausztráliában a háború alatt erősödött meg az az egyébként is élő álláspont, hogy az ország üres, képtelenség lenne megvédeni az ország nagy területeit, saját lakosság nélkül. Továbbá a gazdaság is meglendült a háború után. Kellettetek a bevándorlók, és kelletek a bevándorlók Dél-Afrokába is. Persze sorban állt még Kanada, az USA sőt a későbbi Rohdézia, stb. is szívott föl, minden szakembert. Angliában viszont viszonylag kevés volt a szakmunkás. Nem, nem exportáltak a gyarmatokról, csak könnyebb lett angol útlevélhez jutni, illetve sok angol cég irányított át magasabban képzet helyi munkaerőt az anyaországba, illetve a kereskedelem és a szolgáltató szektor fejlődése is elősegítette, hogy olyan helyeken, mint az újra megerősödő hajózás, vagy a gyorsan fejlődő repülés, stb. az alkalmazottak könnyeben tudtak egyik helyről a másikra költözni, legyenek bármilyen származásúak is. És a legfontosabb a katonaság. A Második Világháború előtt is nagyban támaszkodott az angol haderő a helyben toborzottakra, de attól kezdve ez elengedhetetlen volt. A katonák pedig könnyen költözhettek, ha akartak. Nem csak Angliába, hanem pl. indiaiak Dél-Afrikába, amely egyébként is jellemző volt korábbról, az ottani munkaerő hiány miatt. Ez a mozgás már a háború előtt is megjelent, pl sok pakisztáni élt Ugandában, Malawiban, stb., mint orvos, kereskedő, borbély, tanár, iparos, katona, stb. Nyilván a többség nem az angol elitet, hanem a helyi középréteget szolgálta ki. Szóval, az ötvenes években elsősorban a jól képzettek, a társadalomba jobban beilleszkedett (az angol elvárásoknak és etikettnek jobban megfelelő) sokszínű nemzetiségi csoportok költöztek innen-oda, és még munkát is könnyen találtak. Felmerül a kérdés, ezek az emberek és a leszármazottaik laknak ezeken a lakótelepeken, és élik igénytelen életüket. Általában nem, bár biztosan vannak ilyen háttérrel rendelkezők is. Ahogy Nagy-Britannia kezdte elveszteni a gyarmatait (Indiát, Pakisztánt 47-ben, de a többséget csak 57-65 között, Pl. Rhodesia 65-ben.) többféle hatás érte az országot. Az addig, természetes módon is megszűrődő (munkalehetőség) bevándorlókat felváltotta a szükségszerűségből beköltözök tömege. Elutasítani erkölcsi alapon sem lehetett Őket. Egész extrém példa, hogy Ugandában a gyarmati függetlenség (62) elnyerése után 71-ben hatalomra kerülő Idi Amin Dada elkergette (konkrétan) a 3000 főt számláló 2.V. háború előtt betelepült indiai-pakisztáni (ez a felosztás nem is volt értelmes 1947 előtt) közösséget. A többség egyáltalán nem Indiát vagy Pakisztánt választotta új hazájának, hanem Angliát, amely kötelességének is érezte (hát még szép!), hogy befogadja Őket. Hova mehettek volna? Általában jobban képzettek voltak, beszéltek angolul, de a saját független hazájukban nekik nem lett volna jobbféle (hivatali, stb.) munka. Gondoljunk bele! Ha a 48-as szabadságharcunk idején, lett volna egy százezres török kisebbség Erdélyben, akik a magyarok oldalán harcolnak, fel is akasztanak néhányat közölük a Habsburgok, jól-rosszul de beszélnek magyarul, majd amikor Erdélyt Romániához csatolják, szinte valamennyiük Magyarországra akar költözni, akkor nem kéne befogadni Őket? Küldjük el Őket Törökországba? Miért? Megfejelem. A többségük megtalálja számítását, de jó páran lecsúsznak a társadalmi ranglétrán, hiszen nem tudtak túl sok vagyont áthozni. Mondjuk lakótelepeken élnek, majd valami barom szélsőséges rátalál néhányukra a kétezres években a vélt közösség (iszlám) alapján és valami merényletet hajtanak végre Budapesten. Akkor Horthy lenne a hibás? Miért fogadta be Őket? Vagy a Kádár? Ceausescu? Willy Brandt? Francois Mitterrand? Vagy a mai politikusok?
    Hogy tetézzük a bajt, a hatvanas években beérkező egyre alacsonyabban képzett és egyre kevésbé az angol illemhez szokott (Bár az angol munkások sem az angol elit udvariasságát örökölték. Tudnék mesélni!) munkásoknak szembe kellett nézni az angol ipar egyre elmélyülő válságával. Nem volt elég munka, még a született angoloknak sem. Hát ,még nekik! Gyerekeik pedig ebben nőttek fel. És itt kezdte magát megbosszulni az angol elitista társadalom szemlélet is (igaz, nem csak ott van gond az integrálással). Mindenesetre az alacsonyabb szintű iskolázottsági lehetőségek sem segítettek. Tény. A fenne se várta Őket a Heathrow-on. Legfeljebb a rokonaik. Nem is hívták Őket. Legfeljebb a rokonaik. Remélem érthető volt a mondanivalóm. Természetesen a blog írója, csak poénból mondta. én értem. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem itt a mai Magyarországon élnék. Észre sem vettem volna. Azt gondolnám, olvasson utána mindenki ahogy akar! Eljutottam oda, hogy most már nem ezt gondolom. Sok hátrányos következménye lehet a hülyeségnek még az én életemre nézve is. Bocsi, hogy ezt épp itt adtam közre, de örülök, ha elolvastad és esetleg elgondolkodtál rajta. Nem biztos, hogy nekem van igazam, de ha ezt megkérdezed, akkor biztos, hogy azt is, vajon igaza van-e azoknak, akik mást állítanak?

    • Ez szinte önmagában egy teljes poszt. 🙂 Ha gondolod, akár ki is tehetném önálló írásnak, vagy ha van kedved, bővíthetsz még rajta. Mit gondolsz?

    • Nagyon érdekes írás volt viszont ez a hosszú komment!

      Anglia kötelességeiről (emberi jogi) az angol birodalom széthullása után.

      ez nagyon érdekes, mert most napjainkban téma, h India nagyvárosai mennyire élhetetlenek.
      meg úgy egész India élhetetlen.
      És ki a felelős érte?
      alapvetően India, de a fejlett Nyugati országok, köztük Anglia is egy kicsit.

  3. “Minden nap valaki beszemetel a liftbe. Vagy a liftben leköpi valaki a tükröt.”
    “nálunk a szemetelés az egy elfogadott tény.”

    Gratulálok Neked, hogy ott laksz!! LE a kalappal! Ne is add alább , felébb,

    Gratulálok, Micsoda teljesítmény,

    Micsoda életszínvonal kérem, a Köpet Virítson fel téged minden reggel…

Leave A Reply