Igaz történet

0

Londonban vendégelőadóként fellépni nem kis dolog egy magyar egyetemi tanár életében – de néha egy hétköznapi jelenet is megragadhatja az ember figyelmét. Marton Péter írása.

Marton Péter: True story (novella)

Szerzőnk Londonba utazott, hogy a University College London vendégelőadójaként lépjen fel – nagy pillanat ez egy magyar egyetemi tanár életében, koncentrációt igényel, leköti a figyelmet;

nem is látta, hogyan futhatná idejéből, energiájából tárcasorozata folytatására a héten, hacsak eszébe nem jut valami különösebb erőfeszítés nélkül, repülőn, buszon vagy a metrón ültében, míg eljut a szálláshelyére;
alkut kötött magával: ha szembejön a téma, ha az utcán hever majd előtte (és miért ne tenné, hiszen ez itt Határátkelő Central – London!), nem hagyja majd annyiban, máskülönben viszont több is veszett Mohácsnál stb.,

de csak nem hagyta nyugodni, hogy hiába várja az ihletet, amikor látta, vasárnap este lévén mennyire elgyötört arccal tartanak hazafelé az emberek a Tyúbon, eseménytelen utakon;

amikor aztán befordult a szálláshely utcájának sarkán, ahol a késői órán is nyitva tartó boltot talált, eszébe jutott, hogy folyadékról nem ártana gondoskodnia, mivel másnap korán reggel kell majd útra kelnie és előadnia,

belépett hát a kis üzlethelyiségbe, és azonnal érzékelte a feszültséget, ahogy az odabent álló két ember rámeredt, mint akiket megzavartak valamiben – eladó és vevő, gondolhatta volna naivan, de nem tette, mert nem ezt látta a rá szegeződő tekintetekben,

és amikor úgynevezett vevő (jól fésült, szemüveges) a következő pillanatban erőltetetten diplomatikus kézfogásra nyújtotta a kezét az úgynevezett eladónak, hozzátéve, hogy „Csak a legjobbat akarom Önnek, és higgye el, így is nagyra értékelem a beszélgetésünket!”, szerzőnk már látta, hogy nem tévedett,

az ajtó melletti rekeszről ösztönösen leemelt ízesített ásványvizes üveggel a kezében megdermedt, és lélegzetvisszafojtva hallgatta a laza esésű perahan tunbant és tekintélyes szakállat viselő boltos válaszát: „Világos, persze, de értse meg, hogy én nem térhetek meg kereszténynek, mert gyakorló muszlimként magam is elfogadok bizonyos keresztény tanokat!”;

szerzőnk már várta volna, hogyan folytatódik a jelenet, de akkor a szemüveges úgynevezett vevő, valójában eladó, az ajánlatára nem vevőről újfent őrá emelte tekintetét, hangsúlyosan félresasszézott előle, azzal együtt a pult elől, és jelezte, parancsoljon, vásároljon csak nyugodtan, ne érezze magát akadályoztatva,
ő pedig fáradt volt már, inkább nem ellenkezett, gyorsan fizetett, és elindult kifelé – távoztában hallotta a máris újrainduló beszélgetést:

„Ha nem érti, amit mondok, vagy furcsán hangzik, olvasson el néhány könyvet az iszlámról, azt tudom javasolni!”, mondta a boltos,

„Olvastam már többet is, éppen ezért gondolom, hogy én pedig magának tudnék mondani olyan könyveket, amelyeket Önnek lenne érdemes elolvasnia!”, vágta rá rögtön a vevő-eladó,

szerzőnk mögött ekkor csukódott be az ajtó, és ő megszaporázta lépteit, mert másnapi előadása előtt rá is várt még némi éjjeli olvasnivaló.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Rokonlátogatóban Londonban

Share.

About Author

Leave A Reply