Idegesítő dolgok Olaszországban

0

Itáliában is kell türelem és kitartás az élethez – legalábbis ez derül ki a Végtelen… talán blog írásából. No meg az, hogy olyan, mintha semmi, de semmi nem lenne rendben – előfordul ilyen az ember életében és nem kellemes időszak…

„Itt az élet totál kiszámíthatatlan. Persze nem minden szempontból, de pénzügyileg és a szabadidőt illetően mindenképpen, azaz totál kiszámíthatatlan, hogy mennyi bevételed és kiadásod lesz egy hónapban és hogy mennyi időt kell eltöltened különböző hivatalokban, hogy próbáld megvédeni a jogaid valami idióta, abszurd procedúrában… (…)

És akkor sorolom a példákat. Az első legyen a fizetésem. Még szerencse, hogy külföldiként az állásajánlatkor ragaszkodtam ahhoz, hogy megmondják, hogy nettóban mennyi lesz a fizetésem, mert egyébként képtelen lennék kiszámolni a nettó és a bruttó közötti különbséget.

Főleg azért nem, mert a fizetésem minden hónapban változott tavaly, és a fizetési papíron mindig feltűntek idegen tételek és eltűntek régiek és az egész egyébként is teljesen érthetetlen volt.

Három hónapos kérdezősködés után végre sikerült skypelonom az olasz (csak olaszul beszélő) pénzügyesünkkel, aki egyszerűen azt a választ adta mindenre, hogy minden az olasz törvények szerint számolandó és hogy ezt egy szoftver számolja ki, őneki fogalma sincs, hogy miért így vagy úgy. Hát kösz!

Ja, és hogy az rendben van, hogy minden hónapban más a fizu, kicsit több, kicsit kevesebb. Ehhez képest idén az első négy hónapban centre pontosan ugyanannyi volt a fizum minden hónapban…

Aztán jött a váltás, mert két hónapja rendszeresen kevesebbet kapok, nem is kevéssel. Megint csak eltelt két hónap, mire válaszoltak a kérdésemre, hogy miért is, mégpedig most azt, hogy „minden az olasz törvényeknek megfelelően megy”…, és hogy biztos más adókategóriába kerültem. Hát kösz, évi szinten akkor úgy 370 ezer forintot veszítek…

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY HELYEN

Szóval az élet ott kezdődik, hogy az ember nem tudja a fizetését. Aztán meg nem tudja, hogy havonta mennyi kiadása lesz, mert valahogy minden egyes hónapban valami extrát kell fizetni.

Ezek lehetnek olyanok, mint a tévédíj, amiről korábban már írtam, amit akkor is kell fizetned, ha nincs tévéd, és csak úgy lehet lemondani, ha előre 6 hónappal (!!) egy hivatalos helyen bejelented, hogy nincs tévéd és aztán ez a következő 6 hónapra okés, aztán meg automatikusan megint kell fizetned, mert akkor meg feltételezik, hogy most már biztosan van…

De a legbosszantóbbak azok a szolgáltatások, amelyeknél még arra sem törekednek, hogy kisbetűvel odaírják a szerződésre az infókat. Legutóbb például úgy vettünk sim kártyát, hogy nem is kaptunk egy darab papírt sem, pedig aláírtunk vagy 5 oldalt. Szintúgy a nettel. Amelyeknél persze mindegyiknél valami gubanc akadt, mert itt soha, de soha nem jártunk még úgy, hogy valami simán ment volna! (…)

Most kiderült számomra, hogy az éves adóbevallást nem csinálja meg a cég, hanem erre vannak hivatalok (mint mindenre), hogy ha segítség kellene, akkor oda forduljak.

Meg lehet csinálni digitálisan is, de egyesek szerint ez nagyon bonyolult, mások szerint meg nem annyira, ha nincs más jövedelmed, de kiderül, hogy csak akkor tudok egyáltalán jogosultságot kapni a rendszertől a saját adataimhoz, ha be tudom írni, hogy 2016-ban milyen adókategóriába estem, azaz az fel sem merül, hogy akkor még nem voltam itt, vagy nem dolgoztam itt.

Szóval el kell mennem egy ilyen hivatalba megint, ami csak munkaidőben van nyitva (vagy csak délelőtt) és oda is előbb időpontot kell kérni és utána elmegyek és elmondják, hogy milyen papírokat hozzak és legközelebbre is kérjek időpontot és aztán vigyem el a papírokat és akkor kiszámolják, amit egyébként is kiszámolnak és tudnak, hogy mennyi adót fizettem ebben az évben és akkor még fizetek 70 eurót (!) mindezért.

És amikor ezen az összegen ledöbbenek, hogy mégis miért kell ennyit fizetni valamiért, amit ők egyébként is tudnak, akkor csak annyit mond:

– Mi, olaszok, gazdagok vagyunk, megtehetjük, hogy fizetünk ilyenért – és én nem is értem, hogy mit mond, hiszen ő Virginia, aki 1200 eurót keres, annyit, mint egy pénztáros és tudom, hogy ezért az állásért mennyit tanult és mennyire hisz abban, hogy a világon segíthet azzal, hogy pályázatokat ír, hogy az olasz Oxfam segítsen az afrikai nőknek saját bizniszt nyitni és a nepáli földrengésnél a gyerekeket kimenteni…

– Te gazdag vagy?! – kérdek rá… nem is értem. Hiszen tudom, hogy 500 euróért bérel egy 10 négyzetméteres szobát Firenzébe. És mi a perspektívája? Talán pár év múlva keres majd 1400-at…34 éves, két diplomája van.

Nem értem én ezt itt. Nem értem az olaszokat. Nem értem miért csesznek ki ennyire magukkal… (és velünk).”

A teljes posztot itt találjátok.

Drogok, szex – mindennapok az óceánjárókon

Share.

About Author

Leave A Reply