Hygge és smørrebrød avagy barátságtalanok-e a dánok

0

Dánia sajátos helyzetben van, kissé mintha egyfajta hídszerepet töltene be Skandinávia és Európa többi része között. Egyszerre tűnnek kissé zárkózottnak és lazának, a nyelvük nem értő füllel hallgatva finoman szólva is komplikáltnak tűnik – na, ezek voltak az előítéletek. Ma azt nézzük meg, mi igaz belőlük.

Dánia és a dánok esetében is igaz az, mint minden országnál és népnél, hogy csak akkor tudunk rendesen beilleszkedni, ha megértjük a szokásaikat, mit miért tesznek, illetve milyen elvek mentén élik az életüket. Ha felkészületlenül érkezünk, akkor sok kellemetlen félreértés adódhat és a saját magunk életét nehezítjük meg, még akkor is, ha a fogadó ország elég sokat tesz a beilleszkedésünk elősegítése érdekében (például az ingyenes nyelvtanfolyamokkal).

Barátságtalanok?

Az egyik első és legfontosabb előítélet a dánok kapcsán, hogy hidegek és zárkózottak. Az biztos, hogy a buszmegállóban nem feltétlenül fognak vadidegennel leállni beszélgetni (bár még ez sem biztos), ugyanakkor ez legalább annyira köszönhető annak, hogy tiszteletben tartják a másik privát szféráját, mint a jele valamiféle hidegségnek. Egyszerűen társadalmi szempontból értékesebb a magánélet tisztelete, mint a csevegés.

A blogra korábban érkezett írásokból is azt lehet leszűrni, hogy a dánok távolról sem egy barátságtalan népség, inkább arról van szó, hogy van egy határ, amit nem (vagy csak nagyon nehezen) lépnek át, vagy mint azt Ennike írta, létezik egy üvegplafon.

„A dánok kedvesek, segítőkészek, barátságosak, de aztán van egy fal, azt nehéz átlépni. Szerintem a nők többsége nagyon natúr, a fiatalok, borzasztó ízléstelenül öltözködnek általában szürke és fekete göncökben, nincs frizura, csak hosszú haj. Télen magas sarkú cipő, harisnya nélkül. A férfiak egyáltalán nem udvariasak, simán be- és kimennek előttem, meg terhes nők előtt is.”

Fecó például már sokkal pozitívabban látja őket, szerinte Dánia a világ egyik legszabadabb és legboldogabb országa: „Rengeteg a pozitív, mosolygós ember. Látszik rajtuk, hogy kiegyensúlyozottan élik mindennapjaikat és nem sok gondjuk van. Imádom, hogy ha kimegyek az utcára szinte biztos, hogy pozitív dolog fog történni velem és a környező boltokban ahova gyakrabban járok, már kb. a 3. alkalom után ismerősként köszöntenek az eladók (kell is a jókedv, amikor az ember az árakra néz)”.

Az, hogy a dánok zárkózottak-e, nézőpont kérdése, és persze attól is függ, hogy az odaérkező határátkelő miként szocializálódott, elvárja-e a kellemes csevegéseket, vagy éppen ellenkezőleg, jól elvan magában és szereti, ha békén hagyják.

„A dánokat rendkívül jól szituált, mosolygós, segítőkész embereknek ismerem. Kapkodásnak nyoma nincs életvitelükben, nézzük akár a munkavégzést (eltekintve a köz szolgálatában álló egyenruhásoktól és pár másik arctól), akár a többi szabadidős tevékenységet.

Ugyanakkor az is elmondható róluk, hogy viszonylag távolságtartóak a külföldiekkel szemben. Természetesen velük is végtelenül kedvesek, de azért érezhető, hogy nem úgy állnak hozzád, mint egy dánhoz. Ez a távolságtartás inkább a kisebb településeken jellemző, Koppenhágában kevésbé, ahol nagyjából minden második ember ázsiai, afrikai, és még amit el lehet képzelni” – írta Marci.

Munkahely

A munkahelyen is érzékelhető ez a kettősség: egyfelől öltözködésben, viselkedésben lazák tudnak lenni, ugyanakkor meglehetősen ritka (pláne a külföldiekkel), hogy a munkahelyi kapcsolatok magánéletbeli barátságokká alakuljanak át, azaz ne várjuk el, hogy a kollégáink meghívjanak magukhoz.

Az, ha valaki beenged a saját otthonába, nagyon komoly dolognak számít, és a kapcsolat egy teljesen más szintjét jelenti, és ne is nagyon várjuk el, hogy ez megtörténik, ahhoz általában hosszú idő és régi ismeretség kell.

Más a helyzet akkor, ha a pár egyik fele dán, ilyenkor azért értelemszerűen egyszerűbb a helyzet, de ezt talán nem is kell mondani. Szóval ne várjuk el a munkahelyi barátságokat – figyelmeztetett Búgócsiga is.

„Munkahelyi barátságok nem igazán léteznek, mindenki mindenkivel jóban van, jól elbeszélget, de a munkahelyi és magánéletet igyekeznek teljesen elválasztani. Nagyon ritkák a dán-külföldi vegyes baráti társaságok. Ilyenek szinte csak akkor alakulnak ki, ha van a társaságban egy dán-külföldi pár. Nálunk is a barátaink 80% külföldi.”

Más kérdés, hogy azért tehetünk a munkahelyi jó kapcsolat kialakításáért, például azzal, ha meghívjuk a kollégáinkat egy kávézóba vagy egy italra munka után – ez ráadásul jó középút is lehet. Mindenesetre ne vegyük nagyon a szívünkre, ha esetleg páran udvariasan, de visszautasítanak.

Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan (a többi északi néphez hasonlóan) nagyon lazák a munkahelyen például öltözködés tekintetében, ami egyfelől kellemes dolog, ha valaki nem szereti a túlzott eleganciát, másrészt figyelni kell arra, nehogy túlöltözzük a másikat, ami viszont kínos helyzetet eredményezhet.

„Ha épp csak egy mindennaposnak mondható irodában eltöltött munkanapon, tárgyaláson vagy vállalati meetingen kell részt venni nem pedig az év legfontosabb eseményén, rögtön előkerülnek a farmer nadrágok, rövid ujjú ingek/pólók és hasonló hétköznapi darabok.

Először még veszi az ember a fáradtságot, hogy felölti a szmokingot, ha tárgyalásra megy — még akkor is, ha az éppúgy informális, mint a farmer+ing párosítás — de később rájön, hogy ez nem feltétlenül fontos. Persze van az a szint ahol, tartania kell magát mindenkinek a formaságokhoz, de kellemetlen lehet, ha túlöltözzük a másik felet.” (Marci)

Nyelvtudás

Angolul gyakorlatilag mindenki beszél (ráadásul jól), tehát a hétköznapokban simán elboldogulunk, mi több, a munkahelyen sem lesz különösebb problémánk (olyannyira nem, hogy vannak cégek, ahol az angol a hivatalos nyelv, de legalábbis az angol is).

Egy ilyen helyzetben az ember könnyen elkövetheti azt a hibát, hogy lelazsálja a nyelvtanulást, ami viszont komoly hiba, hiszen beilleszkedni mégis csak akkor tudunk majd igazán, ha beszéljük a nyelvet – ez volt Búgócsiga tapasztalata is.

„Munkahelyeken, ha nem egy nagyon nemzetközi közegben dolgozol, minden nem munkával kapcsolatos beszélgetés dánul folyik, és szélmalomharc őket arra bírni, hogy esetleg angolra váltsanak. Ha egy-egy ebéd alkalmával ez sikerül, az már nagy dolog.

De ugyanez igaz bármilyen szabadidős foglalkozásra, legyen az sport vagy táncóra. Mikor elkezdtem dolgozni, már két éve tanultam a nyelvet, és kikötöttem, hogy ha lehet, angolul csak akkor beszéljenek hozzám, ha már nagyon bambán nézek.

Ennek köszönhetően, mára szinte mindent megértek, bár a beszéddel még mindig gondjaim vannak. A dán kiejtés a lehető legborzalmasabb, amivel valaha találkoztam.”

A kiejtésre rögtön visszatérünk, előtte annyit, hogy a dánok maguk is komolyan veszik a nyelvtanulást és a külföldiek integrációját, ennek jele például, hogy három évig jár az ingyen nyelvtanfolyam, amit érdemes kihasználni.

„Hihetetlen hangokat képesek kipréselni magukból, amiket csak nagyon hosszas gyakorlás után lehet pontosan elsajátítani. Nyelvtudás nélkül sem vagyunk teljesen elveszve, ugyanis gyakorlatilag nincs ember, aki ne beszélne angolul, hála az angol nyelvű TV-programoknak és a két nyelv hasonlóságának, azonban mint már tudjuk, ez nem minden…” (Marci)

Gasztronómia

A dánok is szeretik a hasukat szilárd és folyékony táplálékkal megtölteni, utóbbi esetben a sör a nyerő, olyannyira, hogy egészen a legutóbbi időkig teljesen normális látvány volt az, hogy emberek ebédidőben (vagy még korábban) bedobtak egy sört. Ma ez már nincs, mert tilos, de azért na. A sör persze maradt, de csak mértékkel.

Ami a szilárd táplálékot illeti, az rendkívül változatos, az utcai hot dogostól a világ egyik legjobb éttermének számító koppenhágai Nomáig terjed a skála. Ráadásul odafigyelnek a minőségi alapanyagokra is – írta Ennike.

“Általában nagyon minőségi termékek vannak. Isteni sajtok, de minden tejtermékük felső kategória. Mindenki nagyon sok nyers zöldséget eszik (harapják a kígyóuborkát, nyersen eszik a brokkolit, karfiolt, gombát, zöldborsót és a sárgarépát almaként rágcsálják úton, útfélen), de… ugyanennyire imádják a gumicukrot, főleg az édesgyökér ízűt – lakrids -, ami még csípős is és sós is – már én is szeretem.”

(Fotó: flickr.com/angermann)

(Fotó: flickr.com/angermann)

Itt érdemes megemlíteni a smørrebrød névre hallgató szendvicset, ami tulajdonképpen egy szelet (rozs)kenyér megvajazva (ebből a smør a vaj és a brød a kenyér), a tetején mindenféle jóságokkal, például hússal vagy hallal, sajttal, zöldségekkel (ez a pålæg). Nem csak finom, még jól is néz ki. Ja, és általában késsel-villával eszik.

A hygge és az egészséges életmód

A hygge a dán kultúra és filozófia központi része, gyakorlatilag lazulást, pihenést jelent: valami finom kaja, barátok, esetleg egy jó könyv – szóval az élet értelme gyakorlatilag.

„Jellegzetes dán vonás az ún. „hygge” amikor csak otthon ülnek az emberek, teáznak gyertyafény mellett, beszélgetnek, könyvet olvasnak, szóval relaxálnak. Igazából a helyi kritikán aluli időjárás tekintetében nem véletlenül alakulhatott ez ki” – írta Marci.

(Fotó: pixabay.com/Jedidja)

(Fotó: pixabay.com/Jedidja)

Ami az egészséges életmódot illeti, a dánok elég nagy hangsúlyt fektetnek rá, mind az étkezés, mind a sport terén (erre szintén Marci hívta fel a figyelmet): „Az üzletekben mindent meg lehet találni ami öko, bio, light, ultralowfat, 0.1, barna, magos és Magyarországon nem feltétlen kedvelt. Ami az érdekessége ezeknek, hogy nem szükségszerűen drágábbak, mint azok az áruk, amiken nincs ilyen és/vagy ezekhez hasonló címke.

A kondibérlet — jógával, zumba oktatással, kidolgozott testű edzőtársakkal, tokkal-vonóval — is a megfizethető kategóriába tartozik mindenki számára.

Egy átlag dán munkanapon, a helyiek reggel 8-10 óra környékén megkezdik a munkaidejüket. Az elvetemültebb sportfanatikusok ezelőtt még futnak pár km-t, leúsznak pár hosszt az uszodában, a kevésbé fanatikusok pedig beülnek egy kávéra meg szendvicsre valamelyik kávézóba.”

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az eddigi posztok, és a fent leírtak alapján nekem a dánok kifejezetten szimpatikus népségnek tűnnek. (A korábbi írásokon kívül a poszthoz az Expat arrivals oldal cikkét használtam fel.)

Share.

About Author

Leave A Reply