Hurrá (?), síelünk!

0

Ha Norvégia, akkor hó és síelés. Ami azért nem kis kihívásokat is tartogat a hóhoz és a síeléshez csak nyomokban szokott magyaroknak – írta a Jegvettike blog.

„Egy évvel ezelőttig azt hittük, hogy hobbiszinten létezik sífutás és lesiklás, amiből mi az előbbit választjuk, nem csak azért mert Oslo környékén ez az elterjedtebb, hanem azért is, mert ez áll közelebb hozzánk.

Végülis olyasmi mint a kirándulás, csak nem tapossuk a havat, hanem csúszunk rajta és idővel 30-40 km-es távokat is megtehetünk. Legalábbis ez volt a mi elképzelésünk.

Ezt a tiszta és naiv hozzáállást az első baráti beszélgetés azonnal darabokra törte, amikor ismerősök megkérdezték, hogy korcsolyázó stílusban avagy klasszikusban szeretnénk e síelni, majd látván értetlenségünket megpróbálták a lehetetlent: 5 percben elmagyarázni a különböző sífutás-stílusok és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések előnyeit és hátrányait.

Szívesen kipróbálnád magad külföldön? Válogass több száz állásajánlat közül!

A magyarázat közben csak úgy repkedtek a szakszavak, melyeket magyarul sem értettünk volna, nemhogy norvégul vagy angolul, így végül egy hatalmas káosz keletkezett a fejünkben ezzel az egész síizével kapcsolatban.

Aztán pár órás internetes kutatás után megértettük a főbb csapásvonalakat, majd azt is, hogy mindegy melyik stílust/felszerelést választjuk, mert úgyis a gyakorlatban fog kiderülni, hogy jól választottunk-e.

Közben azt is megtudtuk, hogy egy rendes síelő norvégnak van legalább öt pár síléce a különböző hótípusokhoz, az adott napi hőmérséklethez és a pályaviszonyokhoz mérten. (…)

Én nem vállalkozom arra, hogy ebben a blogposztban bemutassam a különböző síágazatokat és a kapcsolódó felszereléseket (pedig megtehetném:-), az egyszerűség kedvéért csak annyit mondok, hogy kétféle sílécet vettünk, az egyiket kell vaxolni a másikat nem. (…)

Oslo környékén rengeteg síút található, gyakorlatilag szinte minden turistaút el van készítve síútnak, és minden nap újra előkészítik a nyomvonalakat. Erre szükség is van, mert rengetegen síelnek, ez egy igazi tömegsport itt, amit a gyerekek tanulnak a suliban és egyszerűen a társadalmi szocializáció szerves része.

Öt éves kortól hetvenöt évesig minden korosztály megtalálható a síutakon. Sokan síelnek kutyával, derékhoz erősített pórázzal, a kisgyerekes családok pedig babaszánnal, amit valamelyik szülő húz.

A tömegsport jellegnek megvan az a hátránya, hogy tényleg rengetegen vannak az utakon, ami kezdőként kimondottan veszélyes, hiszen mi még nem tudunk úgy manőverezni, ahogy majd fogunk tudni két év múlva :-), és így nem csak magunkat veszélyeztetjük, hanem másokat is. Emiatt korán reggel vagy estfelé szoktunk menni, amikor kevesebben síelnek, így nyugodtabban tudunk gyakorolni.

Igyekszünk hetente két-három alkalommal kimenni: szombaton, vasárnap és egyszer hétköznap. Főleg Skullerud-re, egy gyakorlópályára járunk, ahol vannak kisebb-nagyobb dombok, körpályák, és indulnak túrautak is.

Plusz ha elfáradunk beülhetünk a helyi faház-büfébe ahol isteni a kávé és nagyon finomak a sütik. A pálya este ki van világítva így lehet munka után is menni. Mondjuk a sötét egyébként sem zavaró, mert a hó még akkor is világít, ha a Hold nem látszik, meg egyébként is az Oslo környéki síutak egy része ki van világítva esténként, illetve sokan használnak fejlámpát.”

A teljes posztot rengeteg havas-síelős képpel itt találjátok.

Külföldi magyarok egymás közt: amikor dúl a negativitás

Share.

About Author

Leave A Reply