Hülye ötletből megvalósítható álom

0

Nehéz Met azon megállapításával vitatkozni, hogy kissé őrült ötlet a Fülöp-szigetekre költözni – őrült, de nagyon érdekes és kalandos. Voltaképpen már az is kifejezetten kalandos, ahogyan eljutottak egyáltalán a gondolatig.

„Már egy pár éve érlelődött bennünk a gondolat, hogy külföldre költözzünk. Nézegettünk mindenfelé, de nem volt elképzelésünk, hogy merre induljunk. Azt tudtuk, hogy Angliába és Európába nem szeretnénk menni. Valahogy azt éreztük, hogy túl közel lennénk.

Amerikáról tanakodtunk és tetszett volna, de a sors nem arra terelt minket. Egy barátunk sokáig kint volt a Fülöp-szigeteken, így került a látóterünkbe a szigetország. Habár sok jót nem hallottunk az ottani állapotokról az itthoni hírekben, a barátunk csak jókat mesélt.

Több mint egy év előkészítő munka után indultunk útnak három bőrönddel és négy hátizsákkal. Úgy gondoltuk, hogy mivel nagyrészt katolikus ország és a hivatalos nyelv az angol, jó lesz nekünk.

Miután négyünk közül csak a nagyobbik fiunk beszél angolul, de ő nem segített semmit, így a katolikus vonalunkat jobban tudtuk használni az elején. A gyerekeket felkészítettük minden eshetőségre és tréningeztük magunkat, hogy simán vegyük az akadályokat.

Aztán kiderült, hogy bármilyen nyelven tud mutogatni az ember és szívesen segítenek a helyiek a boldogulásunkban. A nyelvtudás meg szépen lassan megjön menet közben úgyis.

Lettek helyi barátaink akik megtanultak lángost sütni, megszerették a rizskochot és megtanítottak minket arra, hogy nincs olyan éretlen gyümölcs amit megfelelő mennyiségű cukorral ne lehetne ehetetlenül édesre főzni.

Egy találkozás

Ha nem akarom a nagyon távoli múltból indítani az események sorát, akkor csak húsz évet utazzunk vissza a múltba.

Egy haverommal ácsorogtam egy kocsma ablaka előtt, egy-egy sörrel a kezünkben, mikor rám köszönt egy lány. Ez eléggé meglepett, mert soha nem köszönt rám lány, vagy akikre én köszöntem, azok sem köszöntek vissza soha.

Szóval az esélytelenek nyugalmával ránéztem, gondoltam csak szól, hogy leszart egy madár, vagy beleültem valamibe, esetleg tetszik neki a haverom és húzzak a p…ba.

Meglepő módon rám köszönt és pici beszélgetés után három év múlva feleségül is vettem. Aztán jöttek a gyerekek, meg a sok munka és a vágyakozás, hogy utazzunk már el az új világba.

A vágy: Amerika

Amerika, a 66-os út, csak mi ketten meg egy szuper kocsi. Ott eszünk, alszunk, d..nk ahol akarunk. Azt csinálunk, amit és ahol akarunk. Sajnos onnan volt pénzünk, hogy apám meghalt és a kis örökséget erre az útra beáldoztuk. De milyen jól tettük.

Ezzel az úttal kezdődött a vágy és a felismerés, hogy a világ nem is olyan nagy, mint ahogy mi gondoltuk. A reptereken az átszállás sima ügy, az emberek pedig túlnyomó részt segítőkészek és kedvesek.

Amerika után az maradt bennem, hogy ez így kevés volt. Nem telhet el a maradék idő úgy, hogy nem megyünk sehova.

Ekkortájt már annyira utáltam a vállalkozásomat, hogy úgy döntöttem megválok tőle, aztán majd lesz valahogy. Szerencsére a feleségem is jobbnak látta, ha befejezem a bohóckodásomat, olcsóbb, ha inkább otthon vagyok velük, minthogy minden kis pénzünket felemészti a vállalkozói ámokfutásom.

Ázsia? Ázsia!

Szerencsére akadt egy vevő, aki szerette volna tovább vinni, amit én kitaláltam, és még finanszírozni is tudja az egészet. Így lett egy kis pénzünk, hogy meglátogassam az unokatesómat Kuala Lumpurban és a cimborámat a Fülöp-szigeteken, Palawanon.

Paráztam a hosszú úttól, így egy barátomat megfűztem, hogy tartson velem. Mindig csak Amerika volt bennem, mint lehetőség, Ázsiával nem is foglalkoztam.

Egyrészt mert tök messze van, másrészt meg úgy voltam vele, hogy Ázsia Pfff…. Nagy cucc.

Hát nagy!

Bár a Fülöp-szigetek azért nem olyan, mint bármelyik ázsiai hely, de sok a hasonlóság. Kb. mint Pomáz és Párizs. Európában van mindkettő.

Az első telefonbeszélgetésünkkor, amelyet a feleségemhez intéztem kintről, csak annyit mondtam, hogy ide tuti nem jövünk élni a gyerekekkel. Valami borzasztó, rettenetes, büdös és itt nincsenek is gyerekek meg iskolák.

Mikor hazajöttem, lezártam a külföldre költözéses utazgatós életemet.

Legalábbis akkor úgy gondoltam.

Puerto visszavár

Telt-múlt az idő itthon, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy Puerto visszavár. Hívogat a tenger, a jó idő, a lazaság. Gondoltam, hogy majd ha elhelyezkedem valami jó munkahelyen, akkor majd az eltereli a figyelmemet erről.

A gond az volt, hogy a munkaerőpiac nem rám várt. Küldözgettem az önéletrajzaimat jobbra-balra, de még csak vissza sem szóltak, hogy túlképzett vagyok mindenhova.

Unalmamban elkezdtem átnézni a sufnit, és ami eladható volt, azt eladtam, ami meg szemét volt, azt kidobtam. Két konténernyi szemetet tároltam, hogy majd jó lesz valamire. Nem lett jó semmire.

Ami az eladásokból bejött pénz, mindig átváltottam dollárba, hogy ne tudjuk elkölteni. Általában a kidobott cuccok, másnap rögtön kellettek volna valamire.

A feleségem online dolgozik itthonról, a pakolgatás közben azon elmélkedtem, vajon tudná-e ezt a munkát külföldről végezni? Hosszas kérlelés után, hajlandó volt megkérdezni a cégét, hogy mit szólnának hozzá, ha tipliznénk egy évre?

Arra nem számítottunk, hogy igent mondanak.

Az iskolákat is felkerestük az ötletünkkel, de ott is azt a választ kaptuk, hogy rendben van. Na jó, talán majd a szüleink azt mondják majd, hogy ne menjünk! De ők is pozitív választ adtak.

Így lett a hülye ötletemből egy megvalósítható álom.

Az időpontot úgy alakítottuk, hogy az első félév végén indulunk és a következő iskolaév második félévének az elején jövünk haza.

A készülődés

Még egy bérlőt kellett találnunk, aki kiveszi a házat egy évre. Kb. egy évet adtunk magunknak a ház kiürítésére, amire kellett is ennyi idő. Az elmúlt 13 év céges papírjaitól kezdve, CD-lemezek és fölösleges dolgok sorakoztak a rogyadozó polcokon. Hónapokig csak szelektáltuk, mi a fontos és mi nem fontos dolog.

Ruhákat zsákszámra adtunk oda ismerősöknek, fölösleges, használhatatlan játékok mentek a szemetesbe.

Nagyon nehéz volt az elején elkezdeni kidobálni a múltat. Aztán szépen lassan belejöttünk és a végén megálljt kellett szabni a selejtezésnek. Ha nem is utaznánk el, akkor is ez egy nagyon jó dolog. Sikerült minden fölösleges és használhatatlan cuccunktól megválni.

Bár az érdekessége a dolognak, hogy a kerti sufni újra megtelt magától a nyár végére. Mintha termelődne bele a lom.”

A következő részben kiderül, hogyan kell elutazni Ázsiába ilyen hosszú időre és még egy csomó érdekesség. Akit érdekelnek Met további kalandjai, látogasson el a blogjára!

Kőkemény hétköznapok a Fülöp-szigeteken

Share.

About Author

Leave A Reply