Hrvatska 5 csillagban

0

Tavaly Zuzzer írt egy posztot horvátországi élményeikről, ami kavart némi vihart a Határátkelőn (konkrétan a helyi ételek minőségével nem volt kibékülve), egyebek mellett azt is javasolták neki, hogy ha nem tetszik, akkor menjen ötcsillagos hotelbe. Ő pedig ment, családostól, aztán most az egészet jól megírta a Kolbászkerítésország blogon.

„Nos, örömmel számolhatok be, hogy a tanácsot az utolsó betűig megfogadva egy hotel 5 csillagos részén töltöttünk el egy hetet Jelasicslend nyugat-isztriai részén, Porec kikötőjével szemben a Sveti Nikola szigeten.

Gondoltam röviden beszámolok milyen volt, hátha elküldtök egy 6 csillagos hotelbe ennek folyományaképpen :), én az ilyet meg szeretem, bár lehet dubajozni kell érte.

Tehát valamikor év elején eszméltünk szokás szerint, hogy nem hogy nyaralás, de telelés se lesz, ha gyorsan nem foglalunk valamit valahol, mert vitték az ajánlatokat mindenütt mint a cukrot.

Én persze szokás szerint nyugat felé akartam indulni, esetleg délre, de el kellett fogadnom gyermekeim anyjának érvelését, miszerint a gyerekeink nagyszülei már koros emberek, inkább úgy nyaraljunk, hogy egy nyúlfaroknyi magyarországi nyaralás is odaférjen a végére. Ezenkívül tenger, hajó, meg ha lehet jó idő is legyen a palettán, szóval maradt Taljánfölde és Horvátország mint közös nevező. (…)

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY KATTINTÁSRA

Olyan 10-11 óra alatt lent voltunk Porecben és kezdődött a havaj-dídzsé! Leparkoltunk a hotel poreci parkolókomplexumában, ahol azon nyomban x ember kezdett el sürgölődni körülöttünk, fogták-vitték-pakolták a csomagjaink, ha kell, ha nem.

Kínáltak kávéval, üdítővel és végül elvittek minket egy mikrobusszal a kikötőbe, ahol egy hajó csak minket várt és szállított át a szigetre. Ott aztán becsekk és már fuvaroztak is kis golfautóval a bérelt „villánkhoz”, mert olyat vettünk ki, hogy a tavalyi tanácsokat megfogadjuk. 🙂

A sziget szélén sorakoznak a házak, a miénkhez szerencsére tengeri kilátás is tartozott; nem nagyok, két szoba, közlekedő, terasz, WC, fürdőszoba. TV, légkondi, ingyenes wifi, minibar, szóval a szokásos felszereltség, olyan 50 négyzetméterre saccolom.

A házak körüli tereket és általában az egész szigetet is hyper jól karbantartják, éppen virágzott az ezerféle levendula, trombitavirág, jól nézett ki az egész.

A szigeten körbe bárhol le lehet menni úszni és strandolni, bár vannak homokosra kiépített népszerűbb szakaszok is, ezenkívül két épített medence is van, ezek közül az egyikhez – és így volt ez egyéb dolgokkal is – korlátozott a hozzáférés, fenntartják az olyan nagyképű öcccsillagos vendégeknek, mint mi voltunk.

A nagyobb strandoló komplexum egy családosoknak ideális hely csúszdával, étteremmel, bárral, ilyesmi, míg a másik, ahol mi többet előfordultunk amúgy, meg tengervizes kis gyöngyszem.

Étterem is volt rendesen a szigeten, bár mi inkább átjártunk Porecbe vacsorázni, néha ebédelni is, így végigteszteltünk egy pár éttermet. Ezek között akadt olyan, amiról megint leírhatnám, hogy tucatmenza, meg olyan is, aminél nagyon kellemes meglepetések értek, szóval a szokásos. (…)

Mivel már akkor kánikula volt – azaz káni, mert szerencsére kulával nem találkoztunk – igazából a sportolási lehetőségeket kihagytuk majdnem teljes egészében.

Egyszer mentünk le az izmozó terembe, egyszer meg a család úgy döntött, hogy tekerhetem a vízibiciklit, de ennyi. Nem annyira kultiváljuk a 35 fokban teniszezést, falmászást és egyéb nyalánkságokat, de ez a mi szociális problémánk.

Egy másik a kétoldali heveny lustaságunk, kirándulni végül csak nem mentünk el, bár mikor a hajók kiöntötték a partra a pirosra főtt emberek csoportjait, mindig el is ment kicsit a kedvünk a dologtól.

Abban meg biztos vagyok, hogy a delfinek újra le fognak lécelni a horvát Adriáról. Mostanában fedezték fel, hogy néhány kisebb populáció visszatért, de nem sokáig lesz ez, mert még Marcsi néni is mindenféle delfinzargató túrát árul, jetskitől kezdve repülőgéphordozó anyahajó méretű járműig bezárólag. Delfin lennék, feltartanám a nem létező középső ujjamat, aszt meg se állnék Gibraltárig.

Volt még egy kis fűszer a nyaralásunkon, mivel a labdarúgó VB éppen akkor ment, volt szerencsém rögtönzött angolként (nekik szurkerolok, ha nincs Magyarország) kiélvezni, mikor az „égő” Porec lángjai festik vérvörösre az eget.

Horvát barátaink ünnepelni azt tudnak, halivudi katasztrófafilmekben lehet olyat látni, mint itt egy gólnál; a villódzva „égő” láthatár előtt Porec épületeinek árnyéka.

Porec pont olyan, mint amit az ember elképzel, ha már látott akár egy horvát települést legalább, szép kis tengerparti város óvárosi negyeddel, rengeteg étteremmel, hajóval, nyüzsgő turistákkal.

Az egy hét, amit ott töltöttünk, az pont elég volt arra, hogy minden utcát kétszer bejárjunk, sok helyen töltekezzünk élelemmel és sörrel, jól érezzük magunkat. Egy második hét már nem fért volna bele, hacsak nem kezdtünk volna el mi is túrázni és delfint nézni.”

A teljes posztot itt találjátok, ki ne hagyjátok, ha már tavaly sem tettétek… 😉

Horvát nyaralás Svájcból magyarként

Share.

About Author

Leave A Reply