Horrortörténetek a svájci állampolgárságról

0

Arról már mi is írtunk, milyen nehéz megszerezni a svájci állampolgárságot, és arról is, mi változik január elsejétől. Ami viszont jelenleg van, az sok esetben kész horror.

Kezdjük a legfontosabb tervezett változtatásokkal, melyek közül csak kiemelnénk párat (a teljes korábbi cikket itt olvashatja el, akit érdekel a kérdés részletesebben is).

Tehát egységesítik a kantonok eljárásrendjét (helyi, kantonális és szövetségi szinten is rá kell bólintani egy állampolgársági kérvény elfogadására és ha a kanton-szintű feltételek nem egységesek, nincs esélyegyenlőség a kantonok között).

Emellett a jövőben nem lesz elegendő a nyelvtudás szóban való bizonyítása, írásban is bizonyítani kell – szóban minimum B1-es szinten, írásban A2-es szinten kell majd tudni.

Konkretizálni fogják, hogy pontosan milyen feltételeknek kell megfelelni az állampolgárság megszerzéséhez (földrajzi, történelmi, politikai, kulturális alapismeretek, részvétel a közösségi és kulturális életben, svájciakkal való kontaktus lesz az alap elvárás).

Svájcban és más országokban is több száz állásajánlat vár ide kattintva!

Utóbbi pont már csak azért is lényeges, mert minimális túlzással ma ahány település, annyi elvárás, és még ezek sem egységesek. Legutóbb éppen a Guardian írt arról, sokszor milyen kemények és kivitelezhetetlenek a svájci állampolgársági vizsgák.

A brit lap a 25 éves Funda Yilmaz példáját hozta fel. A hölgy (nem nehéz kitalálni) török szülők gyermeke, de ő maga már Svájcban született, egész életében ott is élt, tehát első ránézésre semmi sem indokolná, hogy ne kapja meg az állampolgárságot (melynek megszerzésére egyébként csak azért gondolt, hogy a helyi ügyekben szavazhasson).

Nos, Funda Yilmaz az írásbeli tesztet tökéletesen teljesítette, ám a szóbelin kivágták (a dolog nehézségét jelzi, hogy két szóbeli forduló van, melyeken összesen mintegy 100 kérdést kell megválaszolni).

A nő azért bukott el, mert állítólag nem tud eleget az önkormányzat újrahasznosítási rendszeréről, és csak az Aldit tudta a helyi élelmiszerüzletek közül megnevezni.

Kifogásként hozták fel ellene azt is, hogy nem ismer „tipikus svájci sportokat”, mint amilyen a hornussen vagy a népies birkózás, a schwingen.

Funda Yilmaz története bejárta a helyi sajtót, és egyre többen követelik a kétségkívül abszurd svájci honosítási rendszer reformját. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy Svájcban úgynevezett önkormányzati zsűrik döntenek a pályázókról, azaz kis túlzással a helyiek közül az megy el az ilyen meghallgatásokra, akinek kedve van, és ők (jellemzően a nem feltétlenül nyitott idősek) döntenek sorsokról.

Így fordulhatott elő a közelmúltban több horrorisztikus eset is. Volt olyan koszovói család, akik azért nem kaptak állampolgárságot, mert melegítőben mentek az utcára.

Vagy ott van annak a holland nőnek az ügye, akinek azért dobták vissza a kérelmét, mert korábbak felszólalt a szerinte túl hangos tehénkolompok ellen.

(Fotó: svajcesmas.blogspot.hu)

Share.

About Author

Leave A Reply