Hollandia: a beilleszkedés kihívásai

0

Diákként, feleségként, anyaként, barátnőként: megannyi szerepben éltem és élem meg a beilleszkedést, a holland valóságot – írja mai szerzőnk, az egyébként pszichológusként dolgozó Zsófia. Írása a Menjek/Maradjak csapat segítségével jutott el hozzánk, akik most gyűjtenek a londoni után következő filmjükre (erről kicsit bővebben a poszt végén), ami – ki nem találnátok – Hollandiában játszódik majd.

„Amikor földrajzból érettségiztem, Hollandiát húztam. Ez volt az egyik kedvenc tételem, mert kedves Mária néni úgy mesélt erről a távoli kis országról, hogy gondolataimban elkalandozva magam előtt láttam a Deltametropol városait.

Hollandia sokáig csak úgy élt a tudatomban, mint a klumpa, szélmalmok, óriási gátrendszerek, sajtok, csipkés főkötő, Rembrandt és Vermeer alkotásainak országa.

Évekkel később úgy hozta a sors, hogy személyesen is megtapasztalhattam, milyen Hollandiában élni. Azért költöztem el Magyarországról, mert abban az életszakaszban, amikor találkoztam leendő férjemmel, nekem volt egyszerűbb egyetemet váltani.

Nagyon szerettem Magyarországon élni: tanulni, tanítani. Örömmel tölt el, hogy férjem és gyermekeim is olyannyira otthonuknak tekintik nyaranta Messzi Papi és Mami házát a Pilisben, fent a dombtetőn, mint én.

Hamar befogadtak

Diákként, feleségként, anyaként, barátnőként, szomszédként, menyként, pszichológusként; megannyi szerepben éltem és élem meg a beilleszkedés kihívását és szépségét, a holland valóságot.

Az embereket figyeltem már az első pillanattól fogva. A gesztusaikat, az arcunkra mosolyt csaló g-betűs hangzóikkal tarkított nyelvüket hallgattam és amint egyre többet kezdtem el hollandul beszélni, megnyílt előttem a lehetőség; elkezdtem megérteni a gondolkodásukat, szokásaikat, életcéljaikat.

A kis falu, ahol élek hamar befogadott. Almáspitét sütöttem a szomszédoknak, becsalogattuk a kíváncsian a kertbe kukucskálókat bográcsozni. Pedig nem is beszéltük meg a találkozót már 6 héttel előre. Hamar elfogadták a holland barátaink, hogy aki hozzánk betéved egy kávéra, az utána vacsora nélkül csak nehezen távozhat.

A sztereotípiákkal kapcsolatban mindig óvatos vagyok, úgy érzem, az emberek élettörténetükkel és egyéniségükkel egyediek, természetesen amellett, hogy az adott kultúra formálja gondolkodásmódjukat és emellett az élet megannyi területére kihat.

Mégis, milyenek a hollandok?

Sokak számára ismerős a „going Dutch” kifejezés: mindenki a saját fogyasztását fizeti, vagy a végösszeget annyi felé osztják ahányan fogyasztottak. Tényleg jellemző ez a hollandokra?

Tapasztalataim szerint csak részben.

„Isten megteremtette a hollandokat, a hollandok pedig Hollandiát”. Ez a humoros, de mély értelmű közmondás, azt gondolom, sok mindent kifejez a hollandok gondolkodásáról.

Féltve őrzik hagyományaikat, büszkék a múltjukra. Arra például, hogy kemény munkával kiszorították a tengert, zseniális módon megalkották a gátrendszert. Vagy arra, amit a kereskedelem által évszázadok alatt nemcsak anyagi-, de szellemi javakban is megteremtettek.

Napjainkban is erősen él a hollandokban az a nemzeti tudat, hogy a paraszti életmód hagyománya és a gazdaságok tisztelete, valamint a polgári és tudományos lét egymás mellett élhet békében, rivalizálás nélkül.

A hollandok közül sokan a hajózás szerelmesei. Ami nekem feltűnt: ami a szárazföldön sztereotípia; a hollandok kissé távolságtartóak, nem túl spontának és sokan a saját malmukra hajtják a vizet; az a vízen már nem állja meg a helyét.

A kikötőkben egymás vitorlását segítenek kihúzni az emberek, együtt piknikeznek a stégeken. Ha elmegy melletted egy kis hajó vagy egy hatalmas jacht, az emberek integetnek egymásnak. A going Dutch ilyenkor értelmét veszti.

Magyarok és a holland szokások: ami bejött…

Hogyan éljük meg, mi magyarok a meghökkentő vagy furcsa holland szokásokat? Mint minden kultúrában, így a hollandban is vannak érdekesnek, akár furcsának is tűnő szokások. Azt gondolom, fontos, hogy egy szokatlan helyzetnél az ember megálljon és az azonnali elutasítás helyett átgondolja, hogy lehet-e számára értékes üzenete az új szokásnak, viselkedésnek.

Ha visszatekintek az elmúlt 11 évre, amit Hollandiában töltöttem, a következő szokások jutottak eszembe, melyek által gazdagodtam, fejlődtem.

1. Szókimondóság, köntörfalazás nélkül: ha nem ízlik a kávé, amit főztem, azt egyenesen meg is mondják. Az élet különböző területein ki merik mondani a véleményüket, őszintén nemet is mondanak. Először ez többször inkább bántónak tűnt, aztán átformálódott bennem ez az érzés: jobb, ha egyenesen elmondják a véleményüket most, mintha később tudnám meg. Így előbb tudok rajta változtatni, ha a kritika számomra építő jellegű.

2. Sokan vadásznak az „aanbiedingekre”, azaz az akciós termékekre. Emiatt képesek akár 4-5 különböző boltot is bejárni egy délelőtt. Hollandiában nem szégyen az akciós termékeket megvenni és spórolni, a takarékosság itt a tehetősek kedvelt szokása is. Nagyon szimpatikus az a hozzáállás, hogy a spórolás, takarékosság egy pozitív értelmet kap.

3. A hollandok zsebnaptárja-digitális agendája sokszor 6-8 hétre előre be van osztva, a spontán találkozókat sokan nem értékelik. Számomra részben bevált ez a fajta előre tervezés és strukturáltság amellett, hogy a spontaneitást is megtaláltam például egy kedves holland szomszédnál, akihez beugorhatok kávézni és az iskolában, ahol a gyerekek „spontán” módon szervezik meg egymás között a játszódélutánokat.

…és ami inkább vicces

Amiken a mai napig leginkább csak mosolyogni tudok? Az én top 3-as listám:

1. Csokireszelék minden mennyiségben, színben és formában a vajas kenyéren. Ez ebéd gyanánt, de vannak védőnők, akik szerint ez még egészséges is… gondoljatok a Katóka csokibevonóra lereszelve. 🙂

2. A gyerekek közül sokan még télen is, esőben-hóban lengén felöltözve bicikliznek, rosszabb esetben a biciklire felültetve fagyoskodnak.

3. Általában nem marasztalnak csak úgy ebédre vagy vacsorára, ha nem volt jó előre megbeszélve, még akkor sem, ha sokat utaztál azért, hogy találkozzatok.

Beilleszkedés a holland kultúrába

Hogyan élünk mi, magyarok itt a tolerancia és kulturális sokszínűség országában?

A holland-magyar kapcsolatok gazdag történelmi múlttal és kulturális hagyományokkal rendelkeznek. A napjainkban is aktívan működő magyar iskolák és számtalan művészeti- és kulturális rendezvény és szervezet bizonyítja a magyar szokások és hagyományok értékes jelenlétét Hollandia életében.

Hogy ki vagy, kivé lettél,

egy dolog szabja meg,

bárhova is vetődj el:

a gyökered.

(Sulyok Vince)

Ez áll a Hollandiai Magyar Szövetség honlapján.

Úgy gondolom, hogy a holland kultúrába való tudatos beilleszkedés mellett fontos újra rátalálni arra, kik is vagyunk, mi a feladatunk, hogyan éljük meg magyarságunkat Hollandiában. A sikeres beilleszkedésünk nem zárja ki azt, sőt feltétele is, hogy önmagunk maradunk, a múltunkkal, gyökereinkkel, szokásainkkal együtt.

Nagy élmény volt a legutóbbi sátorozós cserkész találkozó Vianen-ben, a Magyar Otthonban. Örültem, hogy olyan kétnyelvű családokkal találkoztam, akik életében beállt az egyensúly, leginkább hozzáállásuknak köszönhetően.

Zárszóként: úgy gondolom, hogy fontos a hozzáállás, fogadjuk el a holland kultúrát, még akkor is, ha nem értünk minden aspektusával egyet. Lássuk meg, amit a holland mentalitásból szeretnénk átvenni és legyünk büszkék arra, amit személyiségünkből és magyarságunkból meg szeretnénk mutatni nekik.

Hiszen a célunk közös és nemzeteken átívelő: az, hogy békében egymás mellett tudjunk élni.”

A szerző, Logemann-Molnár Zsófia oldalát itt érhetitek el. Ha pedig támogatnátok a Menjek/Maradjak hollandiai projektjét, azt itt tehetitek meg, a londoni filmjükből kiindulva érdemes.

Share.

About Author

hataratkelo adatlap-képe

Leave A Reply