Hol van az otthonod?

0

A kérdés felmerült már itt, a blogon, most újabb válasz érkezett rá Zitától, Hollandiából. Talán nem sértek titkot, ha annyit elárulok, hogy a kísérőlevélben azt írta nekem, hogy praktikus tanácsoktól mentes az írása, mert arról sokan jókat írtak már. Inkább elidőzött a neki fontos és érdekes lépcsőfokoknál. „Hát igen, otthon vagyok itt.”

„Apám hitte az otthon melegét” (Sztevanovity Dusán)

…az ünnep örömét, az apja örökét, az első éjszakát, a gyűrű aranyát, a szavak igazát, a hőstetteket, a bölcsességeket, a szép verseket…

Régóta készültem az „otthon” téma magamféle kicsontozására. Különös apropót a feltehetően utolsó költözés, egy nagy vágy beteljesülése, külön az összes gyerekemtől, határátkelést közbeiktatva, büszkén magamra, ahogy kikerekedett végre a történet, az érzések, a számvetés szolgáltatta.

Mindig is maradéktalanul hittem a dalszövegben felsorolt súlyos értékekben. Az otthon melegében, és az ott felépíthető feelingben. Ez az elvárás megvalósult úgy is, hogy örök költöző voltam, mostani friss lakásom épp a tizenharmadik a sorban.

Láss csodát! Jelen munkahelyem is épp a tizenharmadik a sorban. Jelen pasim is épp a tizenharmadik a sorban. Jelen pillanat pedig része az éppen 4,1538461538 x 13 éves nagy kalandnak, amit az életemnek hívnak. Azon kívül nincs fekete macskám, sose volt, és egyáltalán nem vagyok babonás, egyszerűen ezt dobta a rulett.

Otthonom volt a nagyapám háza, ahol felnőttem, ahol megtanultam vonalasan minden szabályt. Ezért ma is hálás vagyok, jóllehet néhányat bár nehezen, de átléptem azóta, mégis alapvető csapásirányt jelentettek az útelágazásokban a  „Namostakkormerremenjünk?” -döntéseinél.

Otthonom volt az egyetemista kollégium, a maga pezsgő, intellektuális élete, a régi szerelmek lábnyoma, kreatív, felejthetetlen miliője.

Azután jött még sok jelentőségteljes otthon: az első kislakás, az első építkezés, ahova születtek a gyerekek, azután néhány otthon, amibe a szerelem vitt, és ahova a szakítások kényszerítettek, volt lakáshitel, építkezés, örök felújítás, határátkelés, saját lakás, bérelt lakás etc.

„És én hiszek a folyóban s a hídban” (Sztevanovity Dusán)

…a dalban, a város zajában, apámban, magamban, a mikrobarázdában, a táguló világban, a lézersugárban, az ezredfordulóban, a kvadrofóniában, a fegyver halálában…

És mégis… otthonod lesz-e egy idegen ország? Mikortól érzed ott otthon magad? Ez egy folyamat része, vagy megfogható egy konkrét pillanatban? (Határátkelő kérdései)

Igen, otthonod lesz. Ha erősen akarod, hogy az legyen. Hogy mennyi idő alatt? Ez csak tőled, a határozottságodtól, az alkalmazkodó képességedtől, az asszimilációs hajlandóságodtól, nyitottságodtól függ. Átlagosan mégis két évbe telik.

Egy folyamat sok tanulással, odafigyeléssel, az elején rácsodálkozásokkal, kultúrsokkal, később apró, majd egyre nagyobb vágyak megvalósításával halad előre, azután bekúszik az életbe, mint napi rutin.

Közben megfoghatók pillanatok is, amikor észleled, hogy szintet léptél bizonyos dolgokban. Már nem kell a GPS. Először szólalsz meg úgy az új idegen nyelven, hogy elmosolyodsz magadban, mert tudod, hogy már megy.

Amikor rákérdezel, hogy hol van a városban a hely, ahová készülsz, és a válasz rá: tudod, a második utca az akármitől, amit meg tudsz, ahol az akárkivel voltunk, és ez és ez történt.

Szerte a városban van ezer hely, emléked, amihez történetek köthetők, élő hellyé váltak. Amikor képes vagy mindent egyedül intézni. Amikor már el tudod adni magad egy állásinterjún.

Amikor néhány dolog nevét már nem magyarul mondod. Amikor az itteni híreket nézed, hallgatod, akkor is, ha nem érted. Amikor felismered és képes vagy kihasználni a lehetőségeket.

Amikor észrevétlenül felveszed az itteni szokásokat. Már gondolkodás nélkül teszed azt is, ami valamikor a kultúrsokk része volt. Amikor full ismeretlen bennszülöttek kezdenek el segíteni neked.

Ezekről konkrétan nem szándékozok írni, nem tudom, hogy lehet-e, mert borzasztó sok jó szitum volt, mikor is az általam óvodásnak titulált hollandságommal megtaláltam a hangot és a kiskaput is Hollandországban. Ilyenkor mindig igazán otthon éreztem magam.

Ehhez váltig állítom, hogy kell a jobbik fajta magyar észjárás is, meg nagyon szimpatikusnak kell lenni, hogy szeressenek a hollandok, s elmondják, hogy van megoldás, csak neked, csak most.

Egészen vicces, mert oltárira vonalas és törvénytisztelő népnek mondják őket. Hát néha ők is átlépik a szabályokat, furcsa volt átélnem, hogy megtették pont miattam. És még egy nem elhanyagolható momentum: a nyelvükön kell tudni megszólalni.

Egyre inkább otthon vagy egy idegen országban, amikor egy idő után leszoksz a szülőhazádban zajló eseményeken való folyamatos bosszankodásról. Egyszerűen nem oda mégy nyári vakációra.

És amikor végre lesz saját otthonod, ami csak a tiéd! A tizenharmadik.

Az otthonod nem ott van, ahol ismered a kanálisokat és a hidakat, hanem ahol a kanálisok és a hidak ismernek téged.

Az otthonod ott van, ahol egyformán élvezed az esőt, a szabadságot, ahol mersz nagyokat álmodni, paranemnormáliskodni, megvalósítani az álmaidat. Az otthonod ott van, ahol végre ki mered csomagolni a múltad a banános ládákból, és végre tudsz vele együtt élni egy teljesen új életben is. Ez azt is jelenti, hogy a fejedben helyére került ezzel kapcsolatban minden.

Az otthonod Puzzle-földön van, ahol végre ismét összeillenek a dolgok. Az otthonod ott van, ahol a saját lábadon állsz, nincs szükséged ajándékot elfogadni, mert jól tudod, hogy a trójai falovat is több okból ajándékozták.

Az otthonod ott van, ahol egyre gyakrabban fordulsz magad felé és ettől egyre kevesebbet vagy magadon kívül. Az otthonod ott van, ahol egyszerűen boldog vagy.

Az otthonod ott van, ahová besüt a reggeli nap, átmelengeti a lelked, ahol az mellett ébredsz, akit szeretsz. Ahol nincs görcsös veszekedés, legfeljebb pezsdítő mókás, olaszos tányércsapkodás.

Ahol egyensúly van a kint és a bent, a csönd és a zaj, a hideg és a meleg, a „teljesenmindegykintmivan” és az „idebentakkorisszeretlek” között. Ahol képes felülkerekedni a káoszon a rend. Ahol minden szituáció magáért beszél.

„Boldog az, aki otthon boldog.” (Lev Tolsztoj)

Ha szívesen olvasnál még Zitától, akkor látogass el a blogjára, érdemes!

(Fotó: pixabay.com/neshom)

Share.

About Author

Leave A Reply