Hogyan lettem menedzser külföldön?

0

Egy előléptetés mindig vidám és pozitív dolog, gondolná az ember, aztán csak kiderül, hogy a helyzet nem mindig ilyen egyértelmű. Például a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzőjének esete is elgondolkodtató.

„A., a főnököm elment gyesre október közepén, és engem elkezdett nyár elején betanítani az ő feladataira, meg volt egy hét, amikor szabin volt és én helyettesítettem, és minden érintett számára egyértelműnek tűnt, hogy majd én fogom helyettesíteni a gyes másfél éve alatt is, és az én helyemre fölvesznek valakit.

Írtam róla anno, hogy nem így lett, és hogy nekem mekkora arculcsapás volt, amikor – ráadásul nem is A.-tól, hanem a cég honlapjáról! – megtudtam, hogy nem az én, hanem az ő helyére fognak felvenni új embert, én meg kapjam be maradok menedzser helyett koordinátor. (…)

Amikor október végére káoszba fulladtunk, mert én nem tudtam egyszerre három embert betanítani, mindegyiküknek segíteni plusz amit az új menedzser nem tudott megoldani, azt megcsinálni, amit elrontott, kijavítani, és akkor még a munkát is végezni, mert hiszen a többiek nem voltak még teljes értékű munkaerő(k?), nem beszélve a saját munkámról, na akkor behívott a kettővel fölöttem levő főnök, M., hogy jó lenne, ha legalább de facto én lennék a menedzser és visszavenném a kezembe a projekt vezetését, mert az újonnan felvett menedzsernek láthatóan ez nem megy.

Erre mondtam neki, hogy én eleve nem értem, miért nem én lettem A. helyett a menedzser (eléggé tele volt a tököm és olyan volt a szituáció, hogy ezt meg mertem neki mondani akkor), és az arckifejezéséből az derült ki, hogy nem ő döntött így, egyrészt, másrészt meg elmondta a fönt említett két okot, amiért kívülről vettek fel erre a posztra embert. De ekkor megígérte, hogy majd idén előléptet, ha minden így megy tovább, mert nem lát rá okot, hogy ne tegye. Oké.

Ezzel nekem megvolt az elégtétel, az új menedzserrel megbeszéltük, hogy ki mit csinál, és onnantól sokkal inkább tudtunk együtt dolgozni, mert egyikünket se frusztrált, hogy én jobban tudnám, de a pozíciója miatt neki kell megcsinálnia, aztán én hozhatom helyre a hibákat. (…)

Dolgozz te is külföldön, akár menedzseri állást is találhatsz a Határátkelőn!

Aztán behívott M., és minden kertelés vagy különösebb magyarázat nélkül közölte, hogy már szólt a HR-nek, hogy készítsék a papírokat a menedzseri előléptetésemhez. Whaaaaat? Ja, és fizetésemelés is lesz ofkorsz, de sajnos csak januártól.

Ez nekem akkor rögtön nem esett le, hogy milyen gáz, tökre örültem, hogy menedzser leszek, menedzser leszek, mennyire menő már! (Tényleg az egyébként, most is, hogy már az vagyok. :))

Amikor ez az öröm leülepedett, meg elmeséltem mindenkinek az előléptetést, és mindenki rákérdezett, hogy és a fizuemi?, na akkor nekem is leesett, hogy ez mennyire gáz már, hogy kapok egy új címet, de igazából a feladataim nem változnak, és a fizetésem is csak majd kilenc (!) hónap múlva (más ennyi idő alatt kihord egy gyereket, de a vezetőség még egy nyomorult fizetésemelést se tud megszülni).

Úgyhogy másnap, amikor az aláírt új szerződést kellett bevinnem M.-nek, akkor megpendítettem, hogy ez nekem eléggé rosszul esik, hogy most gyakorlatilag megvesznek egy ilyen előléptetéssel, ami se feladatkör-változást, se fizetésemelést nem jelent, csak visszajelzés, hogy jól csinálom, amit csinálok (ami persze szintén fontos), ezt nem egészen így mondtam, de M. megértette, mi a problémám – vele általában egy hullámhosszon szoktam lenni, nagyon hasonló a mentalitásunk és ezért is jó vele együtt dolgozni -, és mondta, hogy teljesen igazam van, és nagyon sajnálja, és tökre gáz tényleg, de idén senkinek nem tudnak fizetésemelést adni, mert nem fér bele. Hát jó. Megint csak ismételni tudom magam, hogy mit lehet csinálni? Az ember fortyog, és/de lenyeli.”

A teljes posztot itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply