Hét (+1) hazalátogatási stratégia

0

Határátkelőként hazalátogatni egyfelől csodás dolog, hiszen az ember találkozik a családdal, barátokkal, másfelől hatalmas nyomást is jelent, hiszen lehetetlenül sok mindenkivel találkozni kellene és akkor még nem beszéltünk a (hol szelídebb, hol durvább) érzelmi zsarolásról. A Berlinben élő Dávid szedte össze, milyen stratégiákat lehet ilyenkor követni és ők miként oldják meg azt a sokszor kényes helyzetet.

„Mi lassan két éve költözünk Berlinbe, azóta elég sok hazautat tudhatunk már magunk mögött.

A minap beszélgettem a szerb kolléganővel, aki épp mesélte már mennyire frusztrált előre a hazalátogatástól. Kérdezem, hogy mitől? Sorolta a hazalátogató expatok szokásos mantráját. Ezek közül is elsődlegesen a család saját maga által definiált prioritását.

Nóra két évvel ezelőtti tanácsai nagyon hasznosak. Tekintsétek ezt inkább kiegészítésnek.

Karácsonyi hazalátogatás – mire számíts?

Tettem hát egy kis felmérést más kollégák között (ír, moldáv, török, ukrán, hongkongi, orosz, lengyel, észt, argentin – Berlin már csak ilyen multikulti), milyen típusú helyzetek vannak és ki mégis hogyan kezeli ezeket.

Vannak ugyanis különbözők és megoldásból is van pár jópofa. Persze a lelki zsaroló családtag – „Hát nem én vagyok fontosabb? Miért kell vele egyáltalán találkozni és miért nem velem háromszor is?” – ellen nem fogunk tudni tanácsot adni.

Abban mindenki egyetértett, hogy ezek az időszakok nem a pihenésről szólnak. Illetve abban is, hogy lehetetlen mindenkit meglátogatni. Pedig az éves szabadságaink több-kevesebb része erre megy el.

Stratégiák

#1 Mindenki egy helyen

Mindenkit a szociális hálónak megfelelően csoportosítva egy helyre csődíteni. Család, baráti társaság X, baráti társaság Y, stb. Előnye, hogy időt spórol, családdal lehet több ilyen kört is szervezni. Cserébe senkivel nem lehet egy rendeset beszélgetni.

#2 Külön, kis létszámban

Mindenkivel és minden családdal külön-külön, esetleg kisebb, legfeljebb hatfős társaságban. Hat fő ugyanis ritkán szakad két részre egy asztalnál, de hét-nyolc már igen.

Előnye, hogy mindenkivel érdemben lehet beszélgetni akár fél napot is. Ellenben arra is nehéz lesz időt találni egy hét alatt, hogy az export túrórudit megvegyed.

#3 Jöjjenek ők hozzád

Az idő többségében egy helyen vagy annak relatíve közvetlen környékén lenni, az emberek pedig jöjjenek a hazalátogatóhoz. Előnye, hogy ez is rengeteg időt spórol. Hiszen ki akar egy kétmilliós városban fél hetet a tömegközlekedésen tölteni, csak mert mindenki a külvárosban lakik? Lehetőleg átellenes oldalakon.

Hátránya, hogy kicsit nehezebb összeszervezni, mert mégiscsak mi vagyunk szabadságon és van, akivel akár egy hétköznapi reggeli/ebéd/kávé erejéig is jó lenne összeülni.

#4 (Félig) inkognitóban hazalátogatni

Hatalmas előnye, hogy nem kell mindenkivel találkozni, lehet ügyet intézni. Hatalmas hátránya, hogy nem találkozol mindenkivel. A lebukásnak is vannak veszélyei és még egy Budapest méretű városban is jöhet véletlenül szembe valaki, akinek nem kéne tudnia.

Furcsa érzés, de a saját elménk és fizikumunk épségének érdekében nagyon hasznos tud lenni. Igen, néha a családnak se kell tudnia róla, hogy két napig otthon voltál valami fontos miatt.

#5 Nem ünnepekkor hazalátogatni

Mert akkor csak a családdal lehet találkozni, hiszen a barátok is a családdal lesznek. Na meg ünnepek előtt és után is olcsóbb utazni.

#6 Meglepni aput, anyut, nagyit a születésnapján

Ha van épp jó előre olcsó repülőjegy, kérd meg a családot hónapokra előre, hogy hét végére szervezze a közös születésnapozást és hosszabbítsd meg egy nap szabadsággal.

Relatíve költségkímélő megoldása annak, hogy boldoggá tegyél valakit. Még ajándékot se kell vinni. Ez sajnos csak akkor működik, ha van közvetlen és rendszeres járat Ferihegyre.

#7 Szervezzék meg ők

Ha nem feltétlen akarunk találkozni a barátokkal és kiterjedt családrendszerrel vagyunk ellátva, hát boltolják le ők. Legalább nem kell vacakolni a tervezéssel. A barátok egy jó része pedig este is rá fog érni.

+1 Látogassanak meg ők

Ha megvan a közvetlen repülés lehetősége, akkor a család és a barátok is látogathatnak egy-egy hosszú hétvégére. Ez mindenkinek jó, hiszen megvan a kizárólagosság és nem nekünk kell utazni.

Sokan szimplán csak örülnek

Általánosságban azért elmondható, hogy sokan természetesen egyszerűen örülni fognak, hogy lehet pár szót váltani végre. Lesznek olyanok, akiket könnyen meg lehet győzni arról, hogy sajnos csak egy találkozó fér bele velük (itt akár demonstratíve lehet teli naptárat mutatni).

Lesznek nehezebb esetek, akiknek viszont el lehet őszintén mondani, hogy ugyan a család a legfontosabb, de a barátokra másban lehet számítani és nekik is helyük van az életünkben.

Meg a telefon sem egy ördögtől való dolog, ezer és egy módon lehet ám velünk kapcsolatot tartani. Persze ott vannak még az érzelmi zsarolók, akiknél sajnos el kell döntenünk, hogy ki a fontosabb. Ők vagy mi?

Hogyan csináljuk mi?

A feleségem és én két verziót követtünk eddig vegyesen. Az egyszeri külön látogatást és/vagy az audiencia jellegűt.

Nekünk igenis fontosak a barátaink, mert velük olyan dolgokat is meg tudunk beszélni, amit a családdal nem. A családdal pedig el kellett fogadtatni, hogy márpedig mindenkire kell időt szakítani, mert ez a mi életünk. Legalább annyira szólnak a találkozások rólunk, mint róluk.

Nekünk így szokott sikerülni besűríteni 5-7 napba hat vagy hét családi találkozást (ebből az egyik majdnem teljes napos vidéki forduló), fejenként 4-5 személyes találkozót és a közös baráti társaságokból vagy családokból is egyet kettőt. Plusz ügyintézést, esetleg egy randit kettőnknek.

Na meg a túrórudit.”

Magyarország, a csendes beletörődés helye?

(Fotó: pexels.com/rawpixel)

Share.

About Author

Leave A Reply