Házvásárlási mizéria Kanadában

0

Új otthont vásárolni mindig kemény döntés, hiszen rengeteg szempontot kell figyelembe venni. A Juharszirup blog szerzői is hónapokat töltöttek azzal, hogy megtalálják új otthonukat a következő 10 évre – Kanadában. Lássuk, hogyan történt a dolog!

„Az első elhatározásunk az volt, nem bérlünk tovább. Kiérkezésünk második évfordulójáig – ez június 6-án volt – már döntöttünk arról, hosszabb időre maradunk Kanadában, pontosabban ebben a városban.

Szeretjük Kitchener-Waterloot, itt találtunk mindketten olyan munkát, ahol megbecsülik a képességeinket, tapasztalatainkat. Élvezzük a kisváros előnyeit és bájait. Barátokra leltünk, családokra és párokra, akik egyre fontosabbak nekünk.

Szeretünk a “Green Belt”, Ontario éléskamrája közelében lenni. Már megszokta a szemünk a rendezett farmokat, a menoniták lovaskocsijait az út szélén (külön sávban haladnak, így nem lassítják az autóforgalmat), és a St Jacobs marketet.

Egyetemi város lévén sok itt a fiatal, a rájuk épülő startupok és nagyvállalatok miatt pedig pörög a gazdaság. A nagy tavak és Toronto is elérhető távolságban vannak. (…)

Szóval itt volt az ideje elkezdeni a saját hitelünket fizetni. Ez itt nem mese: ha bérled a lakóhelyed, konkrétan a tulaj hitelét fizeted ki hónapról hónapra – aki aztán a futamidő végén megtartja az ingatlant, vagy kiveszi a pénzét a befektetéséből. Eladja és nyugdíjba megy belőle – itt szokás a downsizing, vagyis a nyugdíjba vonulók kisebbre cserélik a házukat, és ezt hozzáteszik az életjáradékukhoz.

Az elmúlt két évben kifizetett bérleti díjakból két nagyon klassz autót vehettünk volna szinte újonnan. Ehhez hozzá kell tennem, a lakásbérlés Kanadában drága, az autók meg olcsóbbak, mint Európában.

De így volt rendben, hiszen az első évben még nem igazán tudtuk, mit akarunk és hol. Aztán 1 év után költöztünk Torontóból Waterloo-ba és újra 1 éves szerződést kötöttünk, különben nem lett volna hol laknunk. (…)

Az első lépés: hiteltanácsadó

Első lépésként bejelentkeztünk egy hiteltanácsadóhoz, helyi nevén mortgage broker. Bevittük az összes iratot és adatot amit kért, és készített nekünk előzetes hitelbírálatot.

Ennek 2 haszna is van: 1) nekünk fontos infó volt, milyen árkategóriában nézegethetünk, ha kb az eddigi bérleti díjhoz hasonló összeget szeretnénk hiteltörlesztésként fizetni. 2) Ha “éles” helyzetbe kerülünk, a banknak már nincs szüksége újabb elbírálási időre – így az eladónak nem kellett ezt kivárni, ami erősíti az ajánlatunkat, ami akkor fontos, ha több vevő van. (…)

Második lépés: az ingatlanügynök

Az ingatlanügynök kiválasztása volt a következő állomás. Vevőként sokkal könnyebb a ház keresési időszak, ha az eladók által fizetett ügynök leszervezi a megtekintési időpontokat.

„Interjúztattunk” néhány helyi szolgáltatót, akiket barátaink, kollégáink ajánlottak és beszéltünk torontói ingatlanos barátunkkal is. Végül egy helyi ember mellett döntöttünk, mert a helyismeretével már az első beszélgetésen adott új, értékes információkat például az általunk kinézett, és pontszám alapján szupernek tűnő iskolákról és körzetekről.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Elindult a keresgélés. A leadott kritériumok alapján – iskolakörzetek, háló/fürdő szám, garázs, jó-ha-van kiegészítők – az ügynökünk naponta küldte az új listingeket, mi meg kiválasztottuk, melyiket szeretnénk megnézni.

Az első néhány alkalom elég elkeserítő volt: a kinézett házikók leromlott állapotúak voltak, a nappaliból és teraszról karnyújtásnyira volt a szomszéd kertje/háza, mindegyiknél volt valami kompromisszum.

Korábban a hiteltanácsadónk javasolta, nézzünk meg magasabb árkategóriájú ingatlanokat is, hátha ott vannak az igényeink. És tényleg, a nézelődés közben óvatosan kúszott felfelé a megtekintett ingatlanok ára.

Házikó a város végén

Talán harmadiknak néztünk meg egy helyes kis házikót a város másik végén. Beköltözhető állapotú volt, nem hasonlított a szokásos alaprajzú házakra, amit mindenhol máshol láttunk. Erdő volt a háta mögött, ami ráadásul védett terület, így nem parcellázható fel.

Engem mégsem győzött meg, két okból: egyrészt nagyon szerettem volna a már megszokott környéken maradni; másrészt kanadai mértékkel kicsi volt az alapterülete.

Ide egy kis magyarázat: nem akarok én tánciskolát nyitni a nappaliban (bár nem is olyan rossz ötlet hehehe), csakhogy az alapterület és az ár valahogy össze van drótozva a kanadai fejekben. Amikor egy bizonyos árkategóriában keresnek házat, akkor a szűrés egyben a méretre is vonatkozik. (…)

Időutazás észak-amerikai módra

Egyszer nagyon megörültem, a szomszéd utcában jelent meg egy ház, és olcsón hirdették. A képekről egyértelmű volt, felújítandó, de még bele is fért volna az anyagi lehetőségeinkbe.

Kértem időpontot, kérdezi az ügynökünk hogy biztos? Mondom persze, biztos. Csak mert ő ismeri ezt az ügynököt, idős embereknek segít a downsizingban, amikor nyugdíjas otthonba mennek. Jó jó, azért nézzük meg.

Hát belecsöppentünk a 60-as évek Észak-Amerikájába. Ósdi konyha, fáradt csempe a fürdőkben, dohos pinceszag. Ennek ellenére jelentős volt az érdeklődés, folyamatosan jöttek mások is megnézni, mert jól volt árazva. Na ebből biztosan licit lett, de mi nem szálltunk be.

Próbálkoztunk a városon kívül is, amitől én azt reméltem, nagyobbak lesznek a terek, lesz igazi kert, nem lógunk bele a szomszédokba. Ki is autóztunk St Clemensbe, nem volt nagyon hosszú az út. Mentünk a nagy farmok mellett, majd egy cuki régi város mellett volt egy új építésű terület, de ott pont ugyanaz az utcaszerkezet és telekméret fogadott, mint a KW-ban, ahol élünk. Lehet, hogy a kanadaiak így szeretnek élni? (…)

Egy ponton Ákos megkérdezte: nem nézzük meg még egyszer azt az egy házat ami tetszett nekünk? Na jó, mondom, és az ügynökünk már szerzett is egy időpontot. Másodjára nem tűnt kicsinek. Sőt, hármunknak óriási.

Szép konyha, beépített gépekkel, frissnek ható csempe a fürdőszobákban, befejezett basement. Gyönyörű kilátás az erdőre a konyhából, nappaliból, hálóból. Kérdezi Ákos, nem teszünk erre egy ajánlatot? Ok mondom, tegyünk! De alkudjunk.

Az alkudozás

Ami nem volt egyszerű, mert éppen néhány héttel előtte csökkentették az árat 30e dollárral és nem álltak készen a további csökkentésre. Az ügynökünkkel megbeszéltük, kicsivel alacsonyabb árat mondunk, de nem pimaszul kevesebbet, mert azzal nem érnénk célt.

Elindult az alku. Az ajánlatot Ontarióban írásban tesszük, elektronikus aláírással, és beleírunk minden feltételt, amit majd szeretnénk az adásvételi szerződésben viszontlátni.

Például az ajánlott árban alapértelmezettként kérjük a konyhai gépeket, ők nyilatkozzanak, hogy nincs rejtett hiba, mikor van a birtokba adás (itt closing), mennyi előleget fizetünk. (…)

Az ajánlatban meghatároztuk az érvényesség idejét is – eddig a határidőig tudnak az eladók válaszolni, elfogadni az ajánlatot, elutasítani, vagy ellenajánlatot tenni. Utóbbi történt, engedtek kicsit az árból, de nem jelentősen, és kaptunk 1 napot gondolkodni. Majd további 4 kör huzavona következett, teltek a napok közben. (…)

A hét végére mindannyian befeszültünk: mi nem akartunk tovább növelni az árat, és az eladók is megálltak egy szinten. Ekkor mindössze 6.000 CAD volt a különbség.

Eltelt így egy hétvége. Ültünk a kanapén, elkeseredve, ezt elbuktuk. (…)

Addigra eltelt néhány nap, szerintem az ingatlanosok direkt hagytak mindenkit főni a levében. Aztán jött a hír, hogy mégis lesz megegyezés. Hajlandóak lennénk-e még 1.500-al feljebb menni? Végülis igen.

Akkor minden OK, hamarosan jön az ellenajánlat. Ha tetszik, írjuk alá. Ez volt a konstrukció: a mi árunk több 1.500-al, az ügynökünk ad bele a jutalékából ugyanennyit, és az eladó ügynöke ad bele 3.000-t. Ami azt jelenti, az eladók egy centit sem mozdultak, de az ügynökök megcsinálták az üzletet. Aláírtuk, izgultunk, ők is aláírták, jupiiii! Vagy ahogy itt mondják, yay!”

A teljes posztot további érdekes részletekkel itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply