Házvásárlási kínkeserv Ausztráliában

0

Aki azt gondolná, hogy a bürokrácia csak Magyarországon keseríti meg az emberek mindennapjait, az még nem vásárolt házat Ausztráliában. A kihívásról Bernadett és Attila (blogjukat ide kattintva érhetitek el) sokat tudna mesélni, és szerencsére mesélt is.

De kezdjük az elején, hiszen egy posztsorozatról volt anno szó, úgyhogy először egy rövid idézet az elsőből, avagy hogyan is kezdődött az egész.

„Először venni akartunk. Néztük is napokig az interneten, de annyi pénzért, amit rászántunk, elég szutyok házak voltak csak. Mondjuk akkor még nem tudtuk, hogy annyiért építeni se tudunk majd.

Egyébként itt a rengeteg bevándorló miatt nagyon elszaladtak az árak az elmúlt években, minden kiadó lakásra vagy eladó ingatlanra több tucatnyian jelentkeznek.

Sokszor már azt csinálják, hogy egy megadott időpontra odacsődítenek mindenkit, aztán lehet licitálni. Azaz még ha tetszett is volna valamelyik, akkor sem biztos, hogy überelni tudtuk volna a többi kedves érdeklődőt, hogy aztán legyen egy húszéves lelakott házunk, amire még rákölthetünk egy rakás pénzt.”

Aztán hónapokon keresztül zajlottak az események, végül a telekvásárlás mellett döntöttek, ami legkevésbé sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek az ember a világ másik végéről elképzeli. Most ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy mi történik akkor, amikor sikerül megállapodni a földdarab megvételéről.

„Miután fizikailag kész van a telek, be kell nyújtani az itteni földhivatalnak (Landgate) bejegyzésre. Na, erre tavaly azt mondták, hogy 3-4 hét átfutási ideje van, lett belőle 3 hónap. Kiderült, hogy még mielőtt a földhivatalhoz megy, előtte 6-7 féle hatóságnak kell aláírnia, hogy minden okés.

Úgyhogy ezt a késést ráverték állam bácsira, mert szerintük valamelyik emberke elsőre nem nézett meg mindent és hetekig vártak, hogy kijöjjön még egyszer. Ez még valszeg igaz is, de az is biztos, hogy ha minden jól megy, akkor sem lehetett volna 3-4 hét alatt lerendezni a folyamatot, például végül csak a földhivatalnál két hétig volt az ügy.

Magyarul vagy teljesen inkompetensek, hogy ezt nem tudják, vagy hazudtak. Hajlok az utóbbira, merthogy állítólag ezeknek több évtizedes tapasztalatuk van, szóval tudniuk kellett. Kompenzáció persze nem jár, próbáltunk másokkal összefogni, de sajnálaton kívül semmit sem értünk el.

Annyit megengedtek, hogy az építőnk megcsinálja a talajvizsgálatot, ami normálisan csak fizetés után szokott lenni, ezzel talán nyertünk kis időt. Sajnos ezzel a vizsgálattal az is kiderült, hogy a talaj nem pont olyan, mint amilyet az építőnk gondolt, erősebb alap kell, úgyhogy jóval drágább lesz.

Május végén szóltak, hogy akkor bejegyezte a földhivatal, lehet fizetni. Nyilván ez sem olyan egyszerű, beletelik 3-4 hétbe, mert elég komoly koordinációt igényel a bank, az állam, az eladó és a vevő között. Annyira, hogy szinte kötelező egy ügynököt alkalmazni jó pénzért, aki összehangolja az egészet. Nem ám csak átutaljuk a pénzt, azt’ csókolom.

A bank rá akarja tenni a jelzálogot, mielőtt folyósítja a lakáshitelt, az állam szeretné behajtani a mindenféle illetéket és megbizonyosodni arról, hogy jogosult vagy a szocpolra (de szép szó is ez), tehát egy rakás folyamat megy a háttérben mire hetekkel később végre mindenki asztalhoz ül és elmegy a pénz.

Itt csak a bankkal volt problémánk, konkrétan az ügyintéző kisasszony (nem pont ezt a szót használnám, de ez egy kulturált blog) egy órával az esemény előtt vette észre, hogy valami nem jó, töltsük ki újra, azt majd megpróbáljuk megint egy hét múlva. Hogy rohadjon meg, az a papír két hete nála volt, mondtuk is párszor, hogy szóljon időben, ha valami nem frankó.

Mondjuk eddig is tudtuk, hogy nem egy észlény, anno még a hiteligényléshez kapott csomagban is voltak hiányzó nyomtatványok, még én mondtam meg nekik, hogy mit kéne elküldeni, de persze nem sikerült, helyette hatszor elküldték ugyanazokat, amik már megvoltak, a hiányzókat meg nem. De azért 3 hét alatt sikerült kifizetni, most már miénk a telek.”

Aki további részletekre is kíváncsi, az olvassa el a teljes bejegyzést (ide kattintva), nem minden tanulság nélkül való.

Share.

About Author

Leave A Reply