Hazalátogatás vegyes tapasztalatokkal

0

Több poszt is szólt arról, milyen tapasztalatokat szereznek a határátkelők a nyári hazalátogatások során. Mintegy a sorozat zárásaként erről beszélgettünk a Los Angeles-London-Budapest-tengely (azaz a Határátkelő podcast-sorozata) legújabb adásában is Tamással és Bandosszal, akik felemás tapasztalatokról számoltak be – sok minden fejlődött, de érezhető a munkaerőhiány is. Nem beszélve a mutogató néniről…

Az ember nyaralni, pihenni megy haza, a családdal találkozni, akkor elsősorban turistáskodik. Az látszik, hogy a vendéglátóiparban van fejlődés, megjelent a streetfood, turistaként Budapest és a Balaton egyre jobb.

„Húsvétkor is voltam otthon, akkor történt, hogy besétáltam egy barátommal egy bárba, ahol fantasztikus gin tonicot tettek elénk – kész költemény volt, kis bogyókkal, ágacska… a srác elénk tette az üveget és mesélt róla. Még itt, Londonban sem nagyon találkozik ilyennel az ember, hacsak nem valami menő szállodába megy be, ahol próbálnak a kedvére tenni” – mesélte Bandosz.

A Balatonnál is vannak olyan helyek, ahol odafigyelnek arra, hogy érdekes, egészséges, eredeti ételeket szolgáljanak fel: „Az érződik, hogy a tulajdonos utazott, aztán hazajött és beindított egy bizniszt”.

Ugyanakkor megmaradtak negatívumok is. „Bementem felfújható gumilabdát venni (mert a Balatonnál az fogyóeszköz) az ajándékboltba, kérdeztem a nénit, hogy mennyibe kerül, mire ő egyetlen szó nélkül rámutatott a cetlire. Biztosan komoly nehézséget jelentett volna neki elégetni még egy kalóriát azzal, hogy kinyitja a száját. Többször észrevettem, hogy ez a ’ki van írva’ megmaradt” – mesélte Bandosz.

Nekem némileg felemás tapasztalataim vannak, mert túl azon, hogy sok helyen valóban színvonalas a kiszolgálás és a termék, nagyon hullámzó a színvonal. A Balaton mellett egyre több helyen tapasztalható a szakemberhiány, lassan már az sem elvárás, hogy például a pincérek olyan alapdolgokkal tisztában legyenek, mint hogy a hölgyeket illik először kiszolgálni, vagy hogy melyik oldalról kell a tányért a vendég elé tenni.

Tamás utoljára tavaly februárban jár Magyarországon, Bandoszhoz hasonlóan őt is meglepte, milyen új helyek nyíltak a városban. „A túlbonyolítást én is éreztem, ahhoz képest például, hogy az Egyesült Államokban a fizetési kultúra rém egyszerű, bármit bármivel lehet mindenhol fizetni, legyen az kártya, telefon, Apple Pay, készpénz. Ez itt teljesen jól működő dolog” – mondta.

Az ügyintézés esetében meglepő volt, hogy azt egyablakos rendszer milyen jól működött, egyetlen helyen mindent el tudott intézni.

„Ami érdekes, hogy innen, a távolból sokkal jobban felerősödnek a (például a határátkelésről szóló) hírek. Egy-egy hír, ami otthon az emberek ingerküszöbét nem lépi át, nekem innen, Amerikából olvasva sokkal erőteljesebben jelenik meg” – vetett fel egy érdekes témát Tamás, amiről akár a kommentekben is lehet beszélgetni.

Ami a munkaerőhiányt illeti, azt nyáron Bandosz is megtapasztalta, például amikor az egyik csárdában több, mint egy órát kellett várni az (egyébként finom) ételre, vagy amikor elromlott az autója, és több szervízben két-három hetes határidőre vállalták volna a javítását, de végül sikerült találni valakit.

Miről beszélgettünk még?

Miért komplikáltak a magyar online ügyintézés felületei a brithez, amerikaihoz képest? (4 perctől)

Budapesti tömegközlekedés – miért nem vesznek meg egy működő rendszert a hosszú évek óta tartó fejlesztgetés helyett? (10 perctől)

Mit lehetne tanulni a brit ügyfélkapu működéséből, hogyan néz ki egy használható oldal? (15 perctől)

Share.

About Author

Leave A Reply