Hazaköltözünk Budapestre

0

Nagyon kedvenc a Fromázs blogot, úgyhogy most a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel várjuk, merre lesz a tovább, merthogy kiderült, a szerző és családja közel két év után visszaköltözik Magyarországra.

„Bréking nyúz! Július elején hazaköltözünk Budapestre. Én megyek előre, a család pedig jön utánam két héttel később. Annak ellenére, hogy ez volt az eredeti terv, azaz 2 év Franciaországban se több se kevesebb, nehéz volt meghozni a döntést.

Látva az élet minőségét, az emberek toleranciáját, udvariasságát, a városi élet élhetőségét és a fejlesztések tempóját azt kell, hogy mondjam, hogy Nantes az ideális város számomra, most 40 évesen, családdal.

Minden ember számára más szempontok fontosak, ezért én úgy gondolom, hogy mindenkinek más a jó. Nem lehet egy sémát ráhúzni mindenkire és felesleges ítélkezni.

Viszont már nem aggódom amiatt, hogy majd’ mindenki bolondnak fog tartani, hogy hazaköltözünk Magyarországra, mert a szívem mélyén tudom, hogy ez most a jó döntés.

Arról nem is beszélve, hogy bármikor el lehet költözni bárhova, ha az ember hajlandó belevágni ebbe a fáradságos kalandba és az én családom francia és angol nyelven is jól elboldogul, tehát a lehetőség az adott.

KÜLFÖLDI MUNKÁK EGY HELYEN

Mégsem erre vágyom, hanem arra, hogy Magyarországon találjak egy munkát, amit szeretek végezni, együtt lehessek az anyukámmal, és a barátaimmal, amilyen gyakran csak időnk engedi.

Szeretnék elutazni a Balaton felvidékre, a Tisza tóhoz, sokadszorra is Villányba, másodszorra Eger környékére, valamint élvezni, hogy a wellness és a termálfürdőzés otthon nem akkora luxus, mint Franciaországban.

Számomra nagyon jó volt Franciaországban élni, de egyúttal nagyon nehéz is. Nekem is sok romantikus kép élt a fejemben arról, hogy milyen lehet itt élni, de a bor, a sajt és a baguette csak egy rövid ideig szolgáltat elég boldogsághormont, ha az ember nem kifejezetten szereti az unatkozó feleség szerepkörét.

Ha az itt töltött 1 év 9 hónapra visszatekintek, én igazából a fő célomat, hogy egy francia cégnél dolgozhassak nem értem el, mégis sokat tanultam az élet minden más területén.

A férjem projektje miatt jöttünk, tehát az pipa, én megtanultam franciául, pipa, sokat utaztam Franciaországban, pipa, sok időt töltöttem a férjem szüleivel és nagyobb családjával, pipa, és gyűjtöttem nemzetközi barátokat, akiktől sokat tanultam arról, hogy mennyi mindent lehet sokféleképpen csinálni az életben.

Az első évben viszont még nagyon szenvedtem a magánytól, kezdetben nehéz volt a francia tanulás, nem találtam munkát, kudarc volt minden nap az álláskeresés, ha bármit meg kellett kérdeznem egy szenvedés volt és még amikor beszélhettem is valakivel franciául végre, teljesen kifáradtam, mert egy gyötrelem volt az agyamnak mind a beszéd, mind a hallottak befogadása.

Onnantól lett minden jobb, hogy vállalkozó lettem és elkezdtem angolt tanítani (hamarabb kellett volna, de reménykedtem, hogy hátha lesz más, a személyiségemnek jobban megfelelő út) és a francia nyelv is jobban ment már 1 év után. A lelkemnek ez kellett, valami feladat, bármilyen munka! (…)

Mégis, nekivágnék újra, mert végeredményben megérte. Egy szó mint száz, most próbáljuk dobozokba gyömöszölni az itt töltött idő alatt felhalmozott tárgyainkat, várjuk a balatoni nyarat és a következő újrakezdést szeptemberben!”

Mit mondhatnánk: sok sikert és reméljük, a blog folytatódik, ezúttal már a visszailleszkedésről! A teljes poszt addig is itt olvasható!

Budapest francia szemmel

Share.

About Author

Leave A Reply