Hazaköltözni vagy maradni Svájcban?

0

Vajon két év alatt mennyire tudja eldönteni valaki, hogy külföldön kíván-e maradni? Lehet ennyi idő után megalapozott döntést hozni? Mindenesetre Zoli a jelek szerint meglehetősen biztos a dolgában.

„Sokat gondolkodtam, leírjam-e a történetem vagy sem, mert egyelőre biztos nem a legérdekesebb történet az enyém. Igaz még csak 2 éve lakom külföldön.

Előzmények

Közel 30 évet éltem Magyarországon, ezalatt felnőttem, sok dologgal találkoztam. 2009-ben merült fel először, hogy költözzek ki Svájcba, sajnos akkor nem tudtam azonnal, mert kellett volna a minimum 2 éves jogsi.

Teltek az évek, lett kedvesem, felszereltem tűzoltónak. Majd jött 2017, amikor a kedvesem elhagyott, nem is adódott jobb alkalom a költözésre. Onnan közel 1 év volt, mire mindent el tudtam rendezni ahhoz, hogy végre buszra szálljak.

Ez az egy év alatt sok barátom támogatott, sokan támogattak, de azért a hazafiasságot emlegetve „Biztos, hogy ez jó ötlet? Ott csak külföldi leszel meg rabszolga!”.

A válaszom az volt, az mennyivel jobb, hogy a saját hazámban is az vagyok, csak otthon éhbérért? Hazafiasságból nem lehet kenyeret venni!

Mit adott az élet, az ismeretségben volt olyan ember, aki már több éve élt kint Svájcban. Nagyon sok jó tanácsot adott, plusz mivel élt kint eleget, és nem állt meg az alapmunkánál, hanem kint nevet szerzett magának, meg tudta ítélni, hogy be tudok-e egyáltalán illeszkedni, mert itt buknak el a legtöbben.

Külön köszönet a szüleimnek, barátaimnak, akik, amikor éppen elgyengültem, „rugdostak”, hogy ne lökjem el a jobb életet.

Első napok

Az első napokban/hetekben minden furcsa volt, habár tanultam németet, azt elfelejtettem, cserébe angolul teljesen jól elboldogultam, szépen megtanultam mit hogyan szabad, mert Svájc az az ország ahol mindenre van törvény és ezt be is tartatják! Ami nekem nem jelent problémát, hiszen a hivatásos élet is hasonló volt, és ez mind a mai napig előnyt ad nekem.

Közel fél év alatt visszaszereztem a német tudásom egy részét, ami annak köszönhető, hogy a főnököm, azt mondta tanuljam a németet a csapat egyetlen svájci hölgy tagjával (később kapcsolat lett a vége).

Munka mellett nem sok szabadidőm lett, mert vendéglátásban dolgozom, az meg sose áll meg. De amikor volt, akkor utaztam/utaztunk Svájcon belül, és meglátogatni a szüleimet, és azokat, akik megmaradtak.

Jött 2019 és odaköltöztem a kedvesemhez, így ténylegesen a nap nagy részében németül kellett beszélnem, ami hozta is a gyorsabb fejlődést a nyelv terén, és hozta magával azt is, hogy találkoztam a svájci némettel. Amiből, őszinte leszek, az und-on kívül semmit nem értettem az elején!

Egy éve kint

Közel egy év után vettem észre hogy egy év alatt többet értem el, mint otthon közel 30 év alatt. Ebbe beletartozik, hogy lett egy autóm (nem, még nem Ferrari vagy hasonló), kiutaztam pár baráttal 4 napra meglátogatni New Yorkot.

Szüleimet többé-kevésbé a teljes tűzoltófizetéssel tudtam támogatni. Aztán jött egy kocsicsere, mert az első autónak a műszaki állapota nem felelt meg, majd 2019 őszén még egyszer kiutaztunk New Yorkba, de most csak a kedvesem meg én. Nagyvonalakban ez történt velem, nem részletezem, mert nem emiatt írok hanem az alábbi kérdés miatt.

Hazaköltözni?

Igaz két éve vagyok kint, mondhatja pár ember, akik sok évet húztak le itt, hogy „Majd meglátod!”, de jelenlegi válaszom: SOHA!

Miért mondom ezt?

Egyszerű: két év alatt elértem olyat, amit mások egész életükben nem tudtak.

1, 2018-ban műtötték a térdem és a műtét után a fájdalom miatt nem tudtam aludni, kint ültem a teraszon, arra jött a szomszéd, aki svájci, majd hozott nekem kávét és beszélgetett velem hajnali 5 órakor. Mondta is, hogy siet, mert dolgoznia kell, de látta hogy nem vagyok jól.

2, A másik svájci szomszéddal söröztünk, mert az egyik viharban összeszedtem a ponyváját, amit a szél félig letépett. Hogy mennyire nagy dolog ez? Hát van olyan ismerősöm, aki lassan 10 éve él kint és ilyet még nem tapasztalt.

És többet, mint otthon 30 év alatt:

1, Minimálbéren vagyok, nincs kolbászból a kerítés, igen vannak nagy kiadások is, de olyan, mint Magyarországon, hogy hó végén számoljam a forintokat, nem volt csak a legeslegelején. Nyilván vannak gondok itt se egyszerű, de jobb, mint otthon.

2. Mert Svájc nekem való. Ezt sokan nem tudják elmondani, talán a sok szabály miatt, ami a magyarnak annyira nem fekszik. Nemrég volt egy cikk, ahol egy gyerek játékpénzzel akart fizetni, erre rendőrt hívtak rá. Túlzás volt? Azt hiszem igen, de jogos!

Nem tudhatod, milyen a munkakörnyezeted, és itt, ha felnyom egy kolléga, az eladó sokkal többet kaphatott volna érte, hiszen a szabály az szabály, ez alól nem kivétel még a rendőr se, annak ellenére, hogy ez egy rendőrállam, mert mindenre képesek rendőrt hívni.

Nem véletlen mondják, hogy kocka Svájc. De tagadhatatlan, hogy működik! A közbiztonság nagyon jó (már ahol nem Kis-Albánia, de az se egy Hős utca).

3. Akárhányszor hazamegyek, minden más, vagy csak nekem szépül meg. De otthon minden szürke, valahogy nem halad az az ország. (Mondjuk addig nehéz, amíg még mindig ott tartunk ahol, semmi nem változott 30 év alatt, vagy rosszabb lett – Change my mind!), de ami ennél fontosabb az a magyar másokhoz való hozzáállása! Az a béka segge alatt.

Magyar magyarral úgy bánik, ahogy nem kéne, nem hogy kifelé. Most együtt dolgozom egy szíriai sráccal, sokat beszélgetünk, mesélt arról, ami ott zajlott vagy zajlik, és egy derék srác!

Szakmai szemmel (mint ex-tűzoltó)

Csak egy dolog: itt egy falu önkéntes tűzoltósága jobban felszerelt, mint Magyarországon a legtöbb hivatásos. Arról nem is beszélve, hogy a kiszállítási területen, ahol dolgozom (2 város és 5 község) 5 állomásán összesen 24 szer (tűzoltó) kocsi van!!

Hogyan tovább? Most tanulok, hogy munkát váltsak, és amint rendbe jön a térdem, jelentkezem önkéntesnek. Idáig tudom csak, aztán majd alakul.”

Templomból társasház angol módra

Share.

About Author

Leave A Reply