Hazacsábíthatók-e a határátkelők?

0

Időről időre felmerül a kérdés, születnek rá mindenféle (egyelőre sok sikert nem hozó) válaszok, miközben a folyamat a jelek szerint egyelőre inkább fordított előjelű. A csehek most kitaláltak valamit, ennek kapcsán gondoltam arra, hogy beszélgethetnénk kicsit arról, hogy így, 2014 végén mit gondoltok a kérdésről.

“Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani kell számukra a tanulás, munkavállalás, otthonteremtés és családalapítás lehetőségét.” Mindezt nem más mondta anno, mint Orbán Viktor miniszterelnök, az idézetet pedig a gyerehaza.org oldalon találtam, a nyitóoldal tetején természetesen.

Még véletlenül sem szeretnék az oldallal foglalkozni, mindenkinek megvan a maga keresztje (elnézést ezért a fordulatért, de a fiatal kereszténydemokraták alapította oldal esetében nem tudtam kihagyni), az azonban sokat elárul, hogy az alapító, Azbej Tristan immár egy éve Magyarország Tel Aviv-i nagykövetségén Tudományos és Technológiai (TéT) attaséként keresi a Túró Rudira valót.

Apropó, Túró Rudi, az oldal indulásakor ezt is felsorolta, mint hazacsábító tényezőt, olyan egyéb pontok mellett, mint „gyerekkorunk életérzései”, „szép lányok, helyes srácok”, és a multikulti Budapest. Ezek kétségkívül mind vonzó tényezők, de ezeknél alighanem súlyosabb dolgok esnek latba egy olyan döntésnél, hogy valaki elhagyja az országot, ahol az addigi komfortzónája és összes emberi kötődése van.

A helyzet azonban az, hogy amennyire én látom, érdemben eddig nem sokat sikerült tenni a fiatalok (vagy nem is olyan fiatalok) visszaköltözése érdekében, és kicsit az az érzésem, mintha a téma lekerült volna a napirendről. Illetve a hangsúly áttevődött arra, hogy milyen összegeket utalnak haza a határátkelők és hogyan javítják a munkanélküliségi statisztikákat.

Bezzeg a csehek

Más a helyzet a cseheknél, ahol éppen a héten hagyta jóvá a kormány azt a dokumentumot, amely az ezzel kapcsolatos intézkedéscsomagot tartalmazza, és része egyebek mellett a széles körű anyagi támogatás.

„A program a világ bármelyik országában élő összes csehet vagy cseh származású személyt érinti. Ezt azt jelenti, hogy az intézkedés nemcsak a volinyi cseheket (eredetileg az Ukrajnában élő csehek kérték a lehetőséget – Határátkelő) érinti” – mondta Milan Chovanec belügyminiszter.

Mit is tartalmaz a program? Nos, ugyan az a megszorítás szerepel benne, hogy „indokolt esetekben és szigorúan egyéni elbírálás alapján”, de a hazatelepülő cseheknek legfeljebb egy évig ingyenes szállást biztosítana, a 18 éven felüliek 50 ezer, a 18 éven aluliak pedig 20 ezer koronás (kb. 550 ezer, illetve 220 ezer forint) egyszeri anyagi támogatást kaphatnának.

Mindemellett az állam segítene a lakhelyszerzésben (persze akkor, ha nincs) és a munkahelykeresésben, de nem kizárt, hogy fedeznék az egészségbiztosításukat is, aminek a költségeit a belügyminisztérium biztosítaná.

Fontos kitétel, hogy mindez nem jár automatikusan, csak a rászorulóknak, arról pedig, hogy ki a rászoruló, szintén a belügy dönt, figyelembe véve a kérelmező társadalmi és szociális helyzetét. Ami még érdekes, hogy a legtöbb megszólaló hangsúlyozta, jó lenne, ha a téma nem válna politikai csaták terepévé.

Mi csábít?

A terv jól hangzik, gondot jelent ugyanakkor, hogy a régiós tapasztalatok eddig nem támasztják alá, hogy érdemes lenne hazaköltözni. Egyfelől nem is tapasztalható tömeges méretű hazavándorlás, ráadásul aki visszaköltözik, nem lesz automatikusan sikeres – legalábbis a bonni Munka Jövője Kutatóintézet (Forschungsinstitut zur Zukunft der Arbeit – IZA) adatai szerint.

Olyannyira nem, hogy például a lengyeleknél a visszatérők a nyugat-európai tapasztalattal nem rendelkező munkavállalókhoz képest ötször nagyobb valószínűséggel válnak állástalanná.

„A migrációs tapasztalat a lengyel munkaerőpiacon nem előny, hanem inkább teher” – vélik a bonni kutatók, annak ellenére, hogy a hazatérő lengyelek képzettségi szintje magasabb, mint azoké, akik otthon maradtak, ez mégis inkább hátrányt jelent.

Az IZA szerint a kiutat a kelet-európai gazdaságok fejlődése jelenthetné (ez azért nem akkora mondás, őszintén szólva), amihez viszont segítség kell. A Handelsblatt összeállítása utal az Other Canon hálózat és a tallini egyetem kutatására, amiben azt hiányolják, hogy az Európai Unió strukturális alapjait nem fordítják az ipar szerkezetének korszerűsítésére, márpedig így képtelenség lesz versenyképes környezetet kialakítani.

Bérfeszültséget okozna?

Egyébként éppen erről esett szó egy minapi, magyarországi konferencián is, ahol a felszólalók közül akadt olyan HR-es szakember, aki azt fejtegette, hogy ha nem is a munkavállalók hazacsábítása, hanem az itthon tartásuk érdekében is bizonyos szakmák esetében vállalni kell a cégen belüli bérfeszültségeket.

A hiányszakmák képviselőit, mint például az informatikai mérnökök, a programozók stb., illetve ezen szakmák több nyelven beszélő képviselőit, éppen mivel tudásuk tökéletesen értékesíthető a globálissá vált munkaerőpiacon, igenis meg kell fizetni ahhoz, hogy egy cég a jó munkaerőt meg tudja szerezni vagy tartani.

Nem kell hozzá közgazdasági zseninek lenni (legalábbis én biztosan nem vagyok az, sőt…), hogy az ember belássa: Magyarországra alapvetően akkor költözik vissza valaki külföldről, ha nem kell nagyságrendileg engednie a kinti, magasabb életszínvonalból.

Márpedig ehhez versenyképes fizetést kell neki ajánlani (természetesen figyelembe véve az adott ország és Magyarország közti árkülönbségeket mondjuk a lakhatás terén), ezt viszont nehéz magyar körülmények között, a magyar gazdaságban kitermelni.

Ha sikerülne, akkor is reális veszély a korábban már említett bérfeszültség kialakulása, hiszen vagy minden, hasonló pozícióban dolgozónak felemelem a bérét ugyanarra a szintre (ami jóformán képtelenség), vagy lesz, aki ugyanazért, vagy hasonló munkáért magasabb fizetést kap, ami a viszály melegágya.

Az emberi tényezők

Legalább ekkora (ha nem nagyobb) súllyal esnek latba az emberi tényezők. Minél hosszabb ideje él ugyanis valaki külföldön, annál nehezebben lehet majd megmozdítani, hiszen a szocializációs folyamat elkerülhetetlen. Márpedig amilyen nehéz otthagyni a határátkeléskor a családot, a magyarországi barátokat, pár év elteltével ugyanolyan nehéz lenne hátrahagyni a külföldön kialakított kapcsolatokat.

Ne felejtsük el (és belátom, ez nekem régi mániám), hogy a fiatalok előbb-utóbb családot alapítanak, de legalábbis tartós párkapcsolatban élnek, azaz nem csak azt kellene tudni hazacsábítani, aki elment, hanem adott esetben angol, német, osztrák, stb. párjának is valamilyen lehetőséget kellene kínálni a boldogulásra.

Mert ha neki nem tudunk perspektívát nyújtani, nem tudunk segíteni munkahelyet találni, elhelyezkedni, akkor könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy a két nyugati fizetés helyett egy magyarországiból kellene ugyanazt (vagy valami nagyon hasonló) életszínvonalat biztosítani, ami finoman szólva sem tűnik egyszerű feladatnak.

Nem is beszélve azokról a családokról, akik kisgyerekekkel vágnak neki, esetleg már külföldön született gyermekük. Vajon érdemes-e kiszakítani megszokott, neki már természetes közegéből a gyermeket, amikor Ausztriában, Németországban, Hollandiában vagy éppen Angliában sokkal több lehetősége lesz a boldogulásra (még akkor is így van ez, ha néhányan ezt elszántan tagadják)?

Vajon mit tudunk neki nyújtani cserébe azért, hogy kiszakítjuk a baráti, óvodai-iskolai köréből, ha szinte biztos, hogy nem fogunk anyagilag nagyobb biztonságot nyújtani neki Magyarországon? Ezek szerintem olyan kérdések, amelyeket minden szülő feltesz magának.

Visszatérve a csehekhez, arra lennék igazán kíváncsi, hogy titeket mivel lehetne meggyőzni arról, hogy visszaköltözzetek Magyarországra, milyen feltételeknek kellene teljesülni?

Share.

About Author

Leave A Reply