Havannai éjszaka

0

Egy európai számára Kuba amolyan furcsa, kicsit misztikus csodavilág, amit leginkább filmekből ismerünk. Valamiért azt gondoljuk, hogy az emberek a szegénység ellenére boldogok, szól a zene, megy a tánc. Ismerősünk, aki pár éve járt ott, azért erősen árnyalta ezt a képet. A havannai éjszakai élet (egy része) azonban Steve beszámolója szerint tényleg nagyszerű lehet – ha van rá pénzed.

„Tudom, be vagyunk zárva. OK. Képzeld el, hogy Havannában vagy. Meleg van, esteledik, mit lehet csinálni? Van választék bőven. Ha a belvárosban van a hoteled, jobban mondva, ahogyan itt hívják a „Régi Városban”, a legegyszerűbb csak kimenni és sétálni. Az utcán sok az ember, a kocsi forgalom nem nagy.

Sétálás közben rengeteg zenés étterem és bár mellett mégy el. A legtöbbjében van hely, kubaiaknak mindez drága, a sok buszos turista meg általában csak egy napra látogat a tengerparti nyaraló komplexusából, estére kevés marad itt.

A kubai zene manapság világszerte ismert és ünnepelt, hála Wim Wenders nagyszerű dokumentumfilmjének, a Buena Vista Social Clubnak.

Beülsz egy helyre, egy sör mellett hallgathatod a zenét. Félóránként szünetet tartanak, jönnek kalapozni. Jó zenét csinálnak, megy az idő. A belvárosban este sétálni biztonságos, ugyan néha a kubaiak megszólítanak.

Az angoljukat akarják gyakorolni, esetleg vezetőnek ajánlkozni, és ha el sem fogadod, kissé le akarnak tarhálni, például azzal a szöveggel, hogy beteg gyerekeiknek kell a pénz az orvosságra.

A Tropicana Club

Ha nevesebb helyre mennél, az árak magasabbak lesznek. Talán a legismertebb a Tropicana Club, egy revü, ami az egyetlen Castro előtti intézmény, amit megtartottak Havanna dekadens korszakából.

(Fotó: cabaret-tropicana.com)

A helyet 1945-ben alapították és jobb előre helyet foglalni. Az ár nem kevés, fejenként olyan 100 dollár, amiben benne van egy negyed liter rum és némi kaja. A Tropicana nem a belvárosban van, hanem a Miramare negyedhez közel. Amolyan „havannai” Folies Bergère, azaz egy nagy kabaré, ahol alig öltözött, csinos profi táncosok emelgetik a lábaikat és rezgetik kebleiket, egészen reggelig.

Hemingway kedvenc bárja

A magam részéről ez kissé drágállom, úgyhogy azt ajánlanám, menjünk el az egyik belvárosi bárba, egybe azok közül, ahova anno Hemingway papa is járt!

Az egyik közel volt a hotelünkhöz, neve La Floridita. Mivel ismertebb, az ital árak jóval drágábbak, és bekerülni sem könnyű. A zenészek változnak, de Kuba legismertebbjei. A hely nem nagy, kívülről nem mutat sokat.

De ahogy belépsz, a zenekar melletti résznél kell várni, amíg a bárnál hely üresedik, vagy netán egy asztal. Közelről, hátulról nézheted a csinos dizőzt, jobban mondva derrierjét a feszes ruhájában. Látod, ahogy meztelen karján az izzadság gyöngyözik, beleéli magát a dalba. Állítom, valami szerelmi csalódásról szól, bánatában a mikrofont rágcsálja.

A havannai Ferencváros

Avagy menjünk el az egyik leghíresebb paladarba. A neve La Guarida. Paladar, a gebines éttermek neve Kubában. Ide asztalt kell foglalni, ez az egyetlen étterem Havannában, tudtommal, ahol internetes foglalás kell.

Ugyan taxival is lehet menni, azt ajánlom, odafele sétáljunk. A félórás séta elhagyja a renovált ismertebb régi várost, és egy a turistákkal alig látogatott, de sűrűn lakott negyedbe vezet. Amolyan itteni Ferencváros. Ne vigyél magaddal láthatóan drága kamerát, próbálj úgy tűnni, mint aki semmit sem visz magával.

Ugyan Havanna biztonságos, nem árt óvatosnak lenni. A séta romantikus, látni lehet az utcai életet. Bent a düledező bérházakban túl meleg van, mindenki a járdán téblábol, nagymama, kisdedek, mindenki.

Az étteremben csak készpénzt fogadnak el, számíts fejenként 50 dolcsira, (többszöröse egy normál étterem árának), ami itt óriási pénz. Ez az étterem hírnevét egy 1994-ben készült ismert kubai filmből szerezte, címe: Fresa y Chocolate, (Eper és Csokoládé), ami többek között itt játszódott.

Egy valamikor csodálatos épület (ma düledező bérház) harmadik emeletén található. A ház belső udvarában a biztonsági emberek dominóznak. Mutatják, merre menjél. Egy fenomenális lépcsőn, a harmadik emeletre. Itt a nyitott a gangról a szép kilátásban gyönyörködhetsz, az ott lakók mosott ruhái mellől kikukkantgatva.

Becsöngetsz az egyik ajtón, és így belépsz az étterembe, ahol méltó fogadtatásban lesz részed. Leülsz a foglalt asztalodhoz egy disztingvált nemzetközi, főleg nyugat-európai társaságba.

Itt valami skandináv nyelven beszélnek, ott, azok németül, van dél amerikai, sok helyen angolul. Mi magyarul. Legyen az is. Egy kubai kuncsaft sincsen, hacsak nem egy pár, akik az Egyesült Államokból hazalátogattak. Ilyenből, amikor mi itt jártunk, még sok nem volt.

A koszt nagyszerű. De előtte nem szabad a koktélokat elmulasztani. Egy daquirit ajánlok. Annak idején hazafelé taxiba ültünk. Az étterem előtt sorakoztak, mind amerikai kocsi az 50-es évekből.

Elkövettük azt a hibát, hogy a taxissal nem egyeztünk meg előre az árban. Gondoltam, az étterem előírja ezeknek, hogy a kuncsaftokat le ne rázzák. De persze nem, és az ár a tíz perc taxizásért többe került, mint itt, Kanadában kerülne. És rázósabb is volt. A rugók és a csillapítók már rég nem működnek az ilyen autókban.”

Kuba titokzatos és veszélyes arca

Share.

About Author

Leave A Reply