Határátkelő súlyos betegen

1

Sokan vannak úgy, mint Mariann, aki 55 évesen, ápolónőként már nem tudott kijönni a fizetéséből, így kénytelen volt Ausztriában munkát vállalni. Aztán jött egy súlyos betegség, de tudta, nem adhatja fel, különben még egyszer nem tudna talpra állni. A mai egy rövid, de annál keményebb történet.

„Fiatalon lettem özvegy, 2 gyermekkel, albérletben, ápolónői fizetésből. Havi 31 napon minimum 12 órát dolgoztam 2-3 munkahelyen, amíg csak bírtam. Amikor 55 évesen éreztem, hogy betelt a pohár, elfáradtam, a helyzetem kilátástalan lett.

Amit kerestem, az már nem volt elég semmire. Az adósságom már átgázolt rajtam. Albérlet, rezsi, bérlet és már nem is volt fizum. Az 55 év már semmire se jó, nem kellettem senkinek, ahova tudtam volna menni, ott én nem bírtam fizikailag.

Jött a mentőöv

Egy nap, 2011. február 6.-án az égiek az utamba sodortak valakit, aki szólt, hogy ha 3 nap alatt minden hivatalos papírt el tudok intézni, indulhatok Ausztriába egy idős 91 éves bácsit ápolni.

Mentőöv volt a számomra. Pár szót tudtam csak beszélni, de meg akartam csinálni. Sikerült is, 3,5 évet velük éltem kéthetes váltásban. Megszerettük egymást.

Tíz hónapig kemóztak

Mire kezdtem megszokni a nyugalmat, és nem rettegtem a holnap miatt. 2012. november 13.-án kiderült, rákos vagyok. Műteni már nem lehetett, így maradt a kemó. Az orvosom adott 3 hónapot, ha erős vagyok is maximum 1 évet.

Döntenem kellett, így 3 hetes váltásra álltunk át. A család támogatott mindenben, amiben csak tudott. 10 hónapig kemóztak és én közben kijártam dolgozni – kopaszon, sántán, de mentem. A család elfogadta a helyzetemet, a kinézetem, a gyenge fizikumomat is.

Szívesen dolgoznál Ausztriában? Keress állást a Határátkelőn!

A nagy élni akarás és a családom, a gondozottjaim és a barátaim hatalmas biztatása és támogatása sok erőt adott. Tudtam, ha megrogyok újra, már nem jutok ki dolgozni, otthon meg hajléktalan leszek.

Ezért küzdöttem és imádkoztam mindennap, aminek az eredménye az lett, hogy talpon maradtam, tünetmentes lettem, miközben háromszor megoperáltak és 60 üveg kemót is legyűrtem. Ezt mind munka mellett, 3 hetes váltásban.

Volt sokszor, hogy a kemó után aludtam egyet és hajnalban kocsiba ültem és indultam dolgozni. Vagy a műtét után 5 nappal már dolgoztam, a draint is én távolítottam el magamnak, meg naponta fecskendővel szívtam le a felesleges nyirokfolyadékomat este a szobámban. Magamat kötöztem és vigyáztam, hogy nehogy baj legyen.

Csak azért is túléltem

Legyőztem ezeket is és csak azért is túléltem. Azóta is tünetmentes vagyok. Az égiek nagyon vigyáznak rám. Gondoztam a betegeimet halálos betegen.

Ma Ausztriában van a lakásom, mert itt olcsóbban tudok bérelni, mint otthon és dolgozom – 61 éves vagyok és még élek, dolgozom és várom, hogy nyugdíjas legyek.

Köszönettel tartozom Józsinak, hogy akkor érkezett, amikor épp feladni készültem és a drága betegeimnek, a családomnak és a barátaimnak, akik mindenben segítettek, hogy legyen erőm élni, harcolni a halállal és dolgozni is egyszerre.

Minden napnak örülök és bízom benne, hogy javítok a statisztikán és sokáig még boldog nyugdíjasként élhetek a hazámtól távol, az otthonomban, ahol nem kell rettegnem a holnap miatt.”

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotó: pixabay.com/geralt)

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Elizabeth on

    Nagyon kemeny. De azert milyen az a csalad, csaladtagok benne, hogy valakinek ugy kellhen erezni, hogy hajlektalanna valhat?

Leave A Reply