Határátkelő Klub – vendégünk, Kolonics-Imre Zsófia

0

Október 12-én jön az első Határátkelő Klub! Ha érdekel a külföldi élet, ha éltél már kint vagy most tervezgeted, esetleg csak kíváncsi vagy mások tapasztalataira, akkor ott a helyed. Az esemény ingyenes, korlátozott számban (70 fő) JELENTKEZNI ITT LEHET, köszönjük – csak egy kattintás az egész.

Egyik vendégünk Kolonics-Imre Zsófia. Az ő bemutatkozása következik.

„Mielőtt összeházasodtunk a férjemmel, gyakran megpendítettem neki, hogy csomagoljunk, és menjünk ki valahová külföldre szerencsét próbálni. Fűtött a kalandvágy, a kíváncsiság, hogy kipróbáljam magamat egy idegen környezetben. A férjem hallani sem akart róla, biztos munkahelye volt. Maradtunk. Egyelőre. A vágyam elhalkult, közben megszületett az első gyermekünk.

Ezzel párhuzamosan szűnt meg a férjem addig biztosnak hitt állása, és csak kínkeservvel talált másikat hónapok múltán. Fáradt volt mindig, kevés ideje maradt az újdonsült családjára, ez állandó feszültségforrás volt. Ekkor vetődött fel ismét – mintegy átmeneti megoldásként: tűzoltásként – a kiköltözés.

A férjem kapott munkát rögtön Salzburg mellett a sírégióban egy szállodában pincérként. Másfél évvel később költöztünk utána. Pontosabban akkor már menekültünk – legalábbis én mindenképpen.

Időközben ugyanis elveszítettük a másodszülöttünket. Akkor már eszem ágában nem volt határt átlépni huzamosabban, sokkal inkább ragaszkodtam volna foggal-körömmel a biztonságot adó környezetemhez, és a vigasztalódást is ettől reméltem.

A szeretteim viszont nem tudtak mit kezdeni a fájdalommal, főleg az enyémmel (ez nem szemrehányás tőlem nekik) – én pedig nem akartam terhelni senkit. Így felköltöztünk a hegyekbe a gyászunkkal.

Gyakorlatilag remeteségbe vonultunk hónapokra autó, internet nélkül, amire az iszonyat mennyiségű hó csak ráerősített. Ott a tengerszinttől jóval magasabban, közelebb az éghez, a mennyhez, és talán a Jóistenhez is azt éreztem – jó helyen vagyunk. Minden adott volt ahhoz, hogy kifájjuk magunkból a veszteségünket, felálljunk, és összeszedjük magunkat.

A harmadik gyermekünk érkezésével együtt kinyílt a világ újra, beköltöztünk a faluba az emberek közé. Jó volt. Szerettem és furcsálltam is egyszerre.

Tanultam, építettem, tervezgettem a kinti életünket, de nem tudtam beleélni magamat igazán a képzelgéseimbe, hiába ment már a szekér is jobban. Hiányzott az itthoni közeg: a családunk, a barátaink, a „régi” környezet.

Igyekeztem elnyomni az érzést. Közben a kislányom azt szajkózta, hogy magyar barátokat szeretne, magyar óvodába szeretne járni, annak ellenére, hogy már elég jól meg tudta értetni magát németül. Dönteni kellett, és végül hazajöttem a gyerekekkel.

Az idegen országok megismerése utáni vágy, és az ott való élet megtapasztalásának vágya még mindig bennem él, és már a bátorságom is megvan hozzá, ugyanakkor élni életvitelszerűen ebben az országban szeretnék – ez egy fontos tapasztalat magamról magamnak.”

Zsófival is találkozhattok tehát (két másik vendégünk mellett) október 12-én délután fél 6-tól este 8-ig Budapesten a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény épületében (IX. kerület Erkel utca 15.).

Akit eddig már megismerhettetek: Corfmat Zsófia, a Fromázs blog szerzője, aki Amerikában és Franciaországban is élt és nemrég költözött haza, valamint Sz. Látó Judit mentálhigiénés szakember, a téma szakértője.

Határátkelő Klub – vendégünk, Sz. Látó Judit

Share.

About Author

Leave A Reply