Határátkelő diákként járvány idején

0

„Így otthonról is tanulhattam volna olcsóbban és egészségügyi kockázatok nélkül” – alighanem elég sokan gondolják ma ezt így a külföldön tanuló egyetemisták közül. Hiszen ha az ember amúgy is online tanul, akkor mindegy, hogy honnan teszi, nem? De igen, kivéve, ha a szabályozás mást mond.

Sokunk életének része az online oktatás már jó néhány hónapja, és bár sok előnye van, azért megmutatkoznak jócskán a hátrányok is.

Most nem a kisebbekről, az általános iskolás, alsós korosztályról lesz szó, akiknek a legtöbb helyen igyekeztek a leginkább nyitva tartani az iskolákat, hanem az idősebbekről a középiskolákban, egyetemeken.

Különösen érdekes szempontokat vet fel a nemzetközi diákok helyzete, akik a tanulmányokon kívül a magukétól eltérő kultúrában is elmerülnének külföldön, amire most nem igazán van lehetőségük. Vajon visszajár-e nekik például a tandíj egy része? Vagy mi a helyzet a lakhatási nehézségekkel?

Kevesebb élmény ugyanakkor tandíjért?

Magyarországon például petíció indult annak érdekében, hogy ne legyen érettségi a 2020/21-es tanév végén, melyre a kormány már választ is adott, mely szerint az EMMI nem támogatja az érettségik elmaradását, amelyet a tavalyi tapasztalatok alapján, a járványügyi szabályok betartása mellett is meg lehet szervezni. Így nem terveznek változtatni sem a vizsga szabályain, sem annak időpontján.

Svédországban pedig azért indítottak petíciót az országban tanuló külföldi egyetemisták több egyetemen is, hogy az intézmények csökkentsék a tandíjakat a tavaszi szemeszterre, és nyújtsanak anyagi támogatást a diákoknak.

A külföldi diákok, akik oktatási célból költöztek az országba, úgy érzik, hogy az elszenvedett hátrányok – vagyis a külföldi egyetemi tanulmányok élményének hiánya, ami a költözésük egyik célja volt – túlsúlyban vannak az online oktatás előnyeivel szemben.

Míg egyes svéd egyetemek teljesen átálltak a digitális oktatásra, addig mások próbálnak egyensúlyozni a személyes jelenlét és az online képzés között. Így is gyakran megkövetelik azonban, hogy a diákok érkezzenek Svédországba a program regisztrációjára.

Muszáj volt a helyszínen lenni

Amber Javed, aki nemrég költözött Pakisztánból Svédországba, hogy mesterdiplomát szerezzen médiamenedzsmentből, megosztotta a Locallal kétségeit és élményeit.

Amber abban a reményben jelentkezett a svéd egyetemi programra, hogy gyakorlatot szerezzen, a szakma technikai részeit is elsajátítsa, azonban a járvány miatt kizárólag online órái voltak eddig.

Ráadásul mindenképpen be kellett utaznia Svédországba, mert ha nem jelentkezik az egyetemen személyesen a regisztrációkor, akkor az adott évre elveszíti a helyét, amit ösztöndíjasként nem engedhetett meg magának.

A kapcsolatépítés lehetetlensége

A Szlovákiából érkezett Silvia Nedecka is úgy érzi, hogy valamiféle kormányzati segítséget kellene kapnia a külföldi diákoknak, hogy könnyebben és olcsóbban találjanak szállást ebben a nehéz időszakban, amikor ilyen triviálisnak tűnő dolgok is sokkal nehézkesebbek és bonyolultabbak, mint egyébként.

Mindkét diák a klasszikus vagyis a személyes oktatási formát preferálja, hiszen így van lehetőségük új emberekkel találkozni, kapcsolatokat kialakítani és az oktatást a maga teljességében megélni.

Bár a digitális oktatás lehetőséget ad arra, hogy egészségügyi szempontból biztonságban legyenek a diákok, Javed szerint a korlátok jelentősebbek, mint az előnyök.

Mint mondja, nemzetközi diákként azért költözött Svédországba, hogy kilépjen a komfortzónájából, többet tanuljon, gyakoroljon és kapcsolatokat teremtsen. Azonban a jelen helyzetben az az érzése, hogy az összes óráján részt vehetett volna akár otthonról is, ami pénzt és az utazás kockázatát is megspórolta volna számára.

Kényszermegoldások

Simon Okwir, az Uppsalai Egyetem kutatója szerint is szerencsésebb lenne a hibrid megoldás a jövőben, ugyanis az online oktatásból kimarad a valódi kapcsolódás lehetősége.

Bár a digitális tanítás hatalmas lehetőséget jelent azoknak, akik nem tudnak utazni, és szélesebb körben elérhetővé teszi a tanulást, a nemzetközi diákok esetében az egész „vállalkozás” nem csak a tanulásról, hanem a helyi kultúra megismeréséről, kapcsolatok építéséről is szól, ami a jelen helyzetben nagyon hiányzik.

Így a diákok kényszermegoldásokhoz folyamodnak: kültéri sportokkal próbálkoznak, nyelvet tanulnak online vagy kisebb csoportokban próbálnak meg találkozni, az egészségügyi előírásokat betartva.

Jelenleg azonban bármennyire nem szeretjük a jelenlegi helyzetet, választás nem nagyon van, így alkalmazkodni kell, amennyire lehet, és a későbbiekben is hasznosítani a most felszedett készségeket, hangsúlyozta Okwir.

Mi a helyzet a középiskolában?

A középiskolásoknak sem könnyű a helyzete, főleg azoknak, akik éppen most kezdtek másik iskolát, akár a saját országukban, akár határátkelés után.

Ennek az időszaknak a kamaszokra tett hatását már elkezdték elemezni, de alighanem még sokáig ezt fogják tenni, hiszen a hosszú távú hatások – a „kimaradt év”, a bezártság, a kortárs kapcsolatok hiánya (virtuális léte, ha van) az egésznapos gép előtt ülés – majd csak később jelentkeznek.

A frissen külföldre költözött (középiskolás) gyerekek helyzete azért különösen nehéz, hiszen a szociális kapcsolatokon túl általában sokszoros kihívásnak kell megfelelniük, az anyanyelvüktől különböző nyelven kell tanulniuk, egy másik ország iskola- és elvárásrendszerében teljesíteniük, anélkül hogy ebben személyes segítséget kapnának a tanároktól, az új közösségtől.

A korlátozások miatt éppen csak kialakuló barátság kezdemények esetében kérdés, kiállják-e az idő próbáját. A gyerekek még meg is könnyebbülhetnek, hogy nem kell beilleszkedni, hiszen az online óráknak nincs igazán közössége, akkor sem, ha „breakout roomokban” (zoom) kell együtt dolgozni.

Esetleg vannak hasonló tapasztalataitok? Ha van kedvetek, írjatok a hataratkelo@hotmail.com címre arról, milyen nehézségekkel néznek szembe a határátkelő diákok.

Szuperegyetemen Amerikában

(Fotó: pixabay.com/thelester)

Share.

About Author

Leave A Reply