Határátkelés és egy szerelem vége

0

A külföldre költözés, egy új élet mindig komoly próbára teszi a kapcsolatokat is. Magam is láttam olyan házasságokat, melyek nagyon megsínylették a határátkelést, különösen, ha a pár egyik fele nem, vagy csak később talál munkát. Így aztán komoly együttérzéssel olvastam Fiona történetét, akinek egyedülálló anyaként kellett feltalálni magát és berendeznie az életét külföldön.

„Én 2012-ben hagytam el az országot első férjemmel (optimista vagyok) és három kicsi gyerekünkkel – akkor voltak 3, 4 és 7 évesek. Őt egy kanadai vállalat vette fel, ők vittek ki minket Torontóba.

Amikor megérkeztünk, se család, se barát nem várt minket, nem volt mögöttünk semmilyen támogatás, a férjem pedig nagyon sokat dolgozott. Egyedül voltam és el kellett magam foglalni, így írni kezdtem.

Sajnos a házasságunk 2014-ben véget ért. Ez hatalmas pofon volt, ami arra indított, hogy elinduljak a saját utamon. A neten kezdtem keresgélni, végül humoros történeteket kezdtem írni és stand-upolni. Iskolába jártam és mindez teljesen új szakaszt kezdett az életembe, azóta vissza se néztem.

Kanadai furcsaságok

Kanadában akad pár vicces dolog, például az, hogy a tejet műanyag zacskóban árulják. Ez csak egy dolog, elég nehéz volt megszokni (ez volt az első dolog, amiről Skype-oltam az anyukámmal).

Kanadában rengeteg, meglepően sok különböző kultúra él egymás mellett. A gyerekeim általános iskolájában például a vallást meg sem említik karácsonykor, ami elég hülyén veszi ki magát, hiszen mégis szünet van, amikor az iskola Jézus születését ünnepelve zár be.

A fél karom odaadnám, ha hallhatnám a gyerekeket a Csendes éjt énekelni, de egyetlen angyalt sem látni. Eltartott egy ideig, amíg ehhez hozzászoktam.

Kanada hatalmas! Csak Ontario tartomány több mint 1 millió négyzetkilométer. Én nagyrészt Ontarión belül mozgok, de a végtelenségig lehet vezetni, és még mindig nem hagyta el a tartományt az ember. A helyiek mindig kinevetnek, amikor 2 óra vezetés után kicsit pihennem kell.

Egy átlagos nap

Egy átlagos napon elviszem a gyerekeket az iskolába. Télen korábban kell kelni és eltüntetni a havat a feljáróról, hogy ki tudjunk állni a kocsival az útra.

Hazaérve megválaszolom az emaileket, írok, Skype-olok az anyukámmal, pontosabban felhívom telefonon, hogy kapcsolja be a Skype-ot, aztán beszélgetek a feje búbjával, mert még mindig nem tudja, hol a kamera a gépén.

Van egy részmunkaidőm, amin a helyiek nagyon jól szórakoznak, mondjuk szerintem is joggal. Bemutatókat tartok és krumplikeményítőt árulók egészséges élelmiszereket árusító üzletekben.

Aztán irány haza, vacsorát csinálok a gyerekeknek, majd jöhet a házi feladat. A lányom most már elég nagy ahhoz, hogy vigyázzon a testvéreire, ha este fellépésem, vagy dolgom van.

Próbálom ezeket a hétvégére sűríteni, amikor a gyerekek az apjukkal vannak. Minden második hétvégét vele töltik.

Őrületes drágaság

Toronto nagyon drága. A lakbér egyszerűen őrület. Egy átlagos, három hálószobás ikerház 2400 dollár körül van. Az autóbiztosítás is drága, csakúgy, mint a hús, a sajt…

Amikor az anyukám meglátogat, mindig szörnyülködik a szupermarketben, hogy négy csirkemell 20 dollár, amikor otthon, Írországban a hentesnél tízet kap 10 euróért. A tömegközlekedés jó, nagyszerű a metró és a vasút is.

A társasági élet ugyanakkor nehezebb, mint odahaza, Toronto egyszerűen túl nagy, a kanadaiak pedig korán fekszenek. Este 11 óra után már elég kevés hely van nyitva, a bárok közül is akad, ami korán bezár.

Ez éppenséggel komoly sokkot okozott, amikor először mentem el egy „csajos estére”, aminek az lett a vége, hogy este 10 órakor az étterem teljes személyzete kabátban állt és jól láthatóan arra várt, hogy mikor távozunk már… mikor mi még éppen csak kezdtünk belelendülni. Kis híján meglincseltek.”

Fiona történetét eredetiben itt olvashatjátok.

Nemi oktatás Kanadában

Share.

About Author

Leave A Reply