Hasítanak a második generációs határátkelők

0

Nem csak szüleiket (azaz az első generációs határátkelőket), de nagyon sok helyen helyi kortársaikat is lekörözik a már külföldön született, másodgenerációs fiatalok az uniós országokban.

A második generációs „bevándorlók” (ha őket még egyáltalán annak lehet tekinteni, ami egyáltalán nem biztos) jóval nagyobb eséllyel találnak állást, ráadásul kifejezetten magas, menedzseri pozíciókban, mint szüleik és ami még ennél is érdekesebb, nagyon sok esetben magasabb arányban sikerül elhelyezkedniük, mint tősgyökeres kortársaiknak.

Az Eurofound kutatásából (itt érhető el) az is kiderül, hogy az uniós tagállamok között mozgó családok gyermekei előnnyel indulnak az Európai Unión kívüli országokból érkezettekkel szemben.

Míg azok a másodgenerációsok, akiknél legalább az egyik szülő valamely uniós tagállamból érkezett, 81 százalékos eséllyel tudtak elhelyezkedni, ez a szám a nem uniós hátterű családokból származók esetében 74 százalék.

Munkavállalás

Ami a munkavállalási adatokat illeti, jól látszik, hogy sok országban az első generációs határátkelők nagyobb arányban dolgoznak, mint a helyiek: ilyen például Olaszország, Szlovákia, Lengyelország, Ciprus, Magyarország, Málta, Portugália, Luxembourg, Litvánia vagy éppen Csehország.

Az első generációs határátkelők tehát sokszor nagyobb eséllyel találnak munkát, mint a helyiek, aminek magyarázata lehet, hogy vagy különösen jól képzett munkavállalókról van szó, vagy éppen ellenkezőleg, szakképesítést nem igénylő munkát végeznek – közös jellemzőjük ugyanakkor, hogy már eleve munkavállalási céllal vágnak neki a külföldi életnek.

Az európai háttér ebben az esetben is előnyt jelent, hiszen a nem uniós hátterű bevándorlóknak csupán a kétharmada dolgozik, ami 13 százalékkal rosszabb, mint a helyiek esetében.

Bizonytalanság és rosszabb munkakörülmények

Az elemzés szerint a külföldi hátterű munkavállalók gyakrabban kénytelenek rosszabb munkakörülményekkel megbirkózni, mint helyi társaik és a munkaszerződések terén is jóval nagyobb bizonytalanságban élnek.

A munkaszerződések terén például sokkal kevésbé biztos a határátkelők helyzete, az első generációs bevándorlók esetében például 14 százalék dolgozik határozott idejű szerződéssel, míg ez az arány a helyiek esetében 10 százalék.

Ugyanígy a határátkelők sokkal nagyobb eséllyel dolgoznak heti 20 vagy annál is kevesebb órát a fő munkahelyükön, ennek következtében ők és a második generáció is nagyobb eséllyel kénytelen második munkát is vállalni keresetkiegészítésként, mint a bennszülöttek.

Annak ellenére, hogy az adatok azt mutatják, a két generáció között minőségi ugrás van a munkavállalás terén a második generáció javára, a nők esetében ez nem igaz.

Nem csak arról van szó, hogy a férfiak között általában véve is magasabb a foglalkoztatási arány, abban a 6 országban (a 23 vizsgáltból), ahol egyáltalán elérhetők adatok, az derült ki, hogy a második generációs bevándorlóknál a nőké az összes vizsgált kategória között a legrosszabb foglalkoztatási ráta.

Nem egységes tömeg

A meghatározó tényezők között olyanok szerepelnek, mint a származási ország, a határátkelés időpontja, annak oka és a társadalmi-gazdasági kontextus. Ezek közül a régió a leginkább meghatározó, olyannyira, hogy mindkét generációban az észak-afrikai gyökerekkel rendelkező munkavállalók, illetve az ázsiai nők a leginkább hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok.

A tanulmány készítőinek megállapítása, hogy nem lenne szabad a határátkelőket egységes tömegként kezelni, hiszen jól érzékelhető különbség van az első és a második generáció (és az általuk tapasztalt nehézségek) között.

Míg a másodgenerációsok sok szempontból jobban teljesítenek és jobb helyzetben vannak szüleiknél, a munkakörülmények tekintetében még mindig komoly nehézségekkel kénytelenek sokszor szembenézni.

Külön kell beszélni a nők helyzetéről, akiket az eddiginél is jobban meg kellene próbálni bevonni a munkaerőpiacra – állapítja meg a tanulmány.

Megoldási javaslatok

A szerzők szerint komoly problémát jelent, hogy a határátkelők között nagyon sokan túlképzettek az általuk végzett munkára, azaz a munkaerőpiac nem használja ki megfelelően tudásukat.

Ezért szerintük fel kellene gyorsítani a diplomák kölcsönös elismerését (főleg az uniós és az EU-n kívüli országok között), valamint az eddiginél is jobban kellene támogatni a nyelvtanulást.

Komoly gondot jelent még a munkahelyi diszkrimináció, ami ellen az eddiginél is szigorúbban kellene fellépni a tanulmányt jegyzők szerint.

Második generáció

Share.

About Author

Leave A Reply