Három hónap Kanadában

0

Kanadába nem könnyű eljutni munkavállalóként (még akkor sem, ha a tervek szerint a következő években az eddiginél is több embert várnak az észak-amerikai országba), tehát jó ötlet lehet munkát vállalni egy nyári táborban. Így tett a Heni utazgat blog szerzője is. Lássuk, mit tapasztalt!

„A táborban kb. 500 gyerek volt, és 250 fős személyzet. 7-16 éves korig várják a gyerkőcöket. Én a legkisebbekkel voltam, és 13 kislányt kaptunk 7 felnőttre, amiből 4 kifejezetten gyerekfelügyelő volt, a másik 3 személy pedig valamilyen tevékenységért volt felelős.

A különbség, hogy míg a felügyelők 0-24-ben a gyerekekkel vannak, addig a felelősök reggel elmennek a saját programjukat oktatni (tánc, színház, vízi sportok, íjászat, kézműves foglalkozás, és holnapig sorolhatnám a lehetőségeket), majd az utolsó óra után csatlakoznak a gyerekfelügyelőkhöz.

Nekünk lényegében annyi volt a dolgunk, hogy reggel összekészítettük a lányokat, mentünk reggelizni, aztán volt két reggeli program, amire minden esetben el kellett kísérni a kicsiket, ebéd, aztán 1 óra csendespihenő (ami sosem volt csendes), utána pedig még 3 óra elfoglaltság, vacsora, esti program, snack és alvás. Dióhéjban ez volt egy napunk. Minden nap. 7 hétig.

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Unalmasnak hangzik, de nem volt az. Főleg, mert elég nehéz 13!! 7-8 éves lányt egyszerre szállítani A-ból B-be, és minden nap más programok voltak, így nem golyózott be senki.

Persze bizonyos extra programokkal tették érdekesebbé a napokat: volt Halloween (jelentem, a kabinunk nyerte a jelmezversenyt :)), volt színháború – itt nem kabinokra voltunk osztva, hanem véletlenszerűen lett mindenki beosztva 4 csoportba (piros, zöld, sárga, kék) – amit megnyertünk!, valamint minden évben a legnagyobb esemény a 2 napos Walden Games. Szintén 4 csapat van: Great Britain, Japan, Greece és Holland, ne kérdezzétek, miért ez a négy ország. (…)

Van egy úgynevezett Long Weekend program, vagyis hosszú hévége program azoknak, akik még soha nem voltak táborban, távol a szülőktől. 3 napra jönnek, átlagban 6-7 éves gyerkőcök.

Na, az egyik ilyen kabinhoz lettem kiválasztva felügyelni. Nagyon cukik voltak, kis elveszettek, anya-apa hiányzott, szóval kb. minden percüket le kellett foglalni, de nagyon tetszett nekik, többen mondták, hogy jövőre szeretnének visszajönni rendes táborozókként. Kell ennél jobb visszacsatolás, hogy jól csináltuk a dolgokat? (…)

Még a tábor elején jeleztem az igazgatónak, hogy szeretnék szeptemberre is maradni, aminek ő nagyon örült. Ilyenkor már nem csak gyerekek jönnek, hanem felnőttek is kibérlik a tábort csapatépítés céljából.

De mielőtt ebbe belekezdek: a tábornak augusztus közepén lett vége, könnyes búcsút vettünk a gyerekektől, aztán a felnőttektől is elköszöntünk. Mivel 2 hét volt a szeptemberi munkáig, de addig is voltak csoportok, felajánlottam, hogy dolgozok a konyhán.

Mivel itt hozzák magukkal a felügyelőket, így a nyári csapatra nincs szükségük. És így legalább nem kellett a szállással/ellátással bajlódni, és kaptam fizut. A másik táborban szerzett konyhás tapasztalatommal nem is gondolkoztak azon, hogy felvegyenek arra a 2 hétre.

Amit én nem tudtam, hogy idősebb gyerekek és egyben sportolók jönnek, akik kétszer annyit esznek, mint az általam ismert gyerekek. Az első hét még nem is volt olyan vészes, normál időben kezdtünk és végeztünk.

Na de a második hét, az gyilkos volt. Kitalálták, hogy ha korábban van reggeli, akkor többet tudnak játszani. Ami igaz is. És ezt úgy oldották meg, hogy át kellett állítanunk az órákat.

Szóval 5-kor keltünk, ami a kinti világban 6 órának számított. Nagyon hideg volt és nagyon sötét. Konkrétan zseblámpával jártunk dolgozni. Reggel is, és este munka után is.

Reggeli után nem is volt időnk szünetre, egyből el kellett kezdeni az ebédhez előkészülni. Ebéd után általában 2 órát kaptunk, ilyenkor volt idő egy kis lazításra, de aludni nem mertem, mert tuti, hogy nem keltem volna fel. Aztán lenyomtuk a vacsit, és valamikor este 10 körül végeztünk nagy átlagban. (…)

Összességében, nagyon jó döntést hoztam, hogy ismét belevágtam. Nagyon sok új barátot szereztem, jövőre pedig várnak vissza.”

A teljes posztot fényképekkel itt találjátok, ne hagyjátok ki!

Szívesen élnél külföldön, de nem találtál még munkát? Keress a Határátkelőn!

Share.

About Author

Leave A Reply