Harmincadik születésnap Palermóban

0

Nemrég ünnepelte 30. születésnapóját a Luxemburgban élő Vera (ezúton is sok boldogságot neki!), amit egy palermói kiruccanással ünnepeltek meg.

„Oda-vissza szuper, zökkenő- és gyakorlatilag késésmentes utunk volt, ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert Ryanairrel mentünk, és legyen velük kapcsolatban valami pozitív megjegyzés is (ez nyilván nem kompenzálja azt, ahogy a munkavállalóikkal bánnak). Érkezéskor azonnal hunyorognunk kellett a napsütésben, szavak nincsenek rá, hogy mennyire jólesett!

Bevonatoztunk a városba és gyorsan elfoglaltuk a szállást – egy nagyon kedves középkorú házaspár által üzemeltetett bed&breakfast, minden teljesen oké volt a hangszigetelést kivéve: ahányszor valaki kinyitott vagy becsukott egy ajtót, mindenki hallotta többkilométeres körzeten belül. Nyilván ki lehet bírni, de azért reggel/este nem esett túl jól.

A házaspár nem igazán bírt semmilyen idegen nyelven kommunikálni, de a pasas telefonján volt google translate, úgyhogy amikor teljesen tanácstalan volt, akkor abba írta bele a mondandóját 😀 Szerencse, hogy mi azért nagyjából értettük, mit mond.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

A felesége nem is próbált más nyelven beszélni, hihetetlen vehemenciával és kedvességgel beszélt hozzánk olaszul, ahányszor alkalmat talált rá. Mondjuk a 60%-át értettük. 😀

Őszintén szólva nem volt túl jó benyomásunk a városról így pár óra után: rengeteg a szemét, a kutyaszar, de ami ennél még rosszabb, hogy az autók egy számunkra teljességgel követhetetlen logika (?) szerint közlekednek.

Sávok szinte sehol sincsenek felfestve, a zebra előtt nemhogy nem állnak meg, de csak épphogy lassítanak, a dugóban dudálnak, mindenhova „parkolnak”, ahol ott egy talpalatnyi hely (sarkok incl.), nem ritka, hogy a járdára merőlegesen parkoló autók mögött még ott áll egy vagy két autó a járdával párhuzamosan… Ők nyilván látják a logikát, nekünk nem sikerült fölfedezni.

Amúgy vannak buszok meg metró is talán, mégis az volt a benyomásom, hogy mindenki inkább vezet, és hiába vannak tele az utak, a parkolók is mind csordultig.

Na mindegy, mi azért lelkesen bandukoltunk föl és alá és élveztük az egyre halványodó napsütést. A biztonságérzetem/ünk amúgy még a legszűkebb sikátorban is abszolút 100%-os volt. (…)

Keddre már csak a hazaút maradt. A házigazdáink annyira cukik voltak, hogy amikor hétfőn megtudták, hogy nem leszünk ott kedd reggel már a reggelikor, direkt csak nekünk hagytak ott ennivalót, hogy ne menjünk el üres gyomorral.

Lehet, hogy a kártyás fizetést nem bírták beüzemelni és képtelenek két értelmes szót kinyögni angolul, de hihetetlen segítőkészek és kedvesek* voltak végig. (*ha jól értettük őket, ugye).”

A teljes posztot érdekes fotókkal itt találjátok.

Idegtépő dolgok Olaszországban

Share.

About Author

Leave A Reply