Halboncolás, mint látványsport

0

A japán Shimokitazawán (ez kb. Tokió kereskedelmi és szórakoztató kerülete) fesztivál volt, cipelték a mikoshit és csujogattak hozzá rendesen, ahogy kell (nesze neked, koronavírus…). Keveredett egy csődület is, amit persze nem hagyhatott ki a Tokyo Reloaded szerzője sem.

„Egy ember állt a színpadon, mellette pedig egy jókora hal volt, egy horogra fellógatva. A hal egy ankó volt, Lophius litulon, angolul Goosfish vagy Monkfish, magyar neve úgy tűnik, hogy nincs, de a horgászhal-alakúak családjába tartozik. (Szerintem ördöghal – HÁ)

Igen csúf szerzet szegény, a mélytengerben, teljes sötétségben él és fényekkel csábítja a szájába a gyanútlan kishalakat. Japánban imádják a húsát, megjegyzem, tényleg finom! a mája, ankimo, pedig különösen nagyra becsült.

Szóval ott lógott szegény hal egy horgon, a bácsi pedig egy óriási késsel kaszabolta, mindeközben pedig kommentálta az eseményeket: …és most pedig a szeme alatti húst metszem ki, ez a legízletesebb, íme! és felmutatott egy húsdarabot, a nézőközönség pedig lelkesen felmorajlott.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Sajnos az elejéről lemaradtam, így már csak a végkifejletet követhettem nyomon: amikor végül a szerencsétlen sorsú horgászhal gerincét is elvágta és csak a hatalmas szája maradt a horgon, a közönség spontán tapsviharban tört ki.

Enni mindenütt szeretnek, odahaza is nyilván sokan lázba tudnak jönni egy halászlé vagy vaddisznópörkölt elkészítése kapcsán, de azért állítom, Japánban, vagy általában Ázsiában is? a kaja sokkal mélyebb érzelmeket vált ki, mint Európában.

Japán emberek random módon kiválasztott csoportja órákig el tud anekdotázni különféle rámenek vagy sashimik minőségéről és fellelhetőségéről és az ilyen témák bármely társaságban szalonképesek. De még akkor is: halboncolást, mint színpadi látványosságot most láttam először…”

A teljes írást további képekkel itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply