Hajléktalanul New Yorkban

0

Röhrig Géza nevét legtöbben az Oscar-díjas Saul fia című filmből ismerhetik, ám azt talán kevesen tudják, mennyire szívén viseli a hajléktalanok sorsát. Talán azért is, mert egy rövid időre New Yorkban ő is megtapasztalta, mit jelent otthon nélkül lenni.

Az eset még 2000 telén történt az amerikai metropoliszban, ráadásul télen, dermesztő hidegben. A gyermekeiért azonban sok mindenre képes az ember – mondta az Indexnek adott hosszú interjúban.

A hajléktalanság csak egy hétig tartott, ám így is komoly tapasztalatokkal szolgált a költő-színész számára.

„Húsz dollárral érkeztem Amerikába. Válófélben voltam, és egyáltalán nem láttam ki a fejemből. Azt tudtam, hogy senki nem vár majd tárt karokkal, de az ismeretlenre képtelenség fölkészülni. Próbáltam derűsen fölfogni a dolgot, ám New York, pláne éjszaka, nem túl barátságos hely. Ott cidriztem a decemberi fagyban, és annyi pénzem sem volt, hogy egy internetkávézóból hazaemailezhessek” – emlékezett vissza.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

„Egy ideig röstelltem segítséget kérni. A szabad ég alatt virrasztottam. Elaludni nem mertem, mert nálam volt a bőröndöm. Később ezt elrejtettem a Central Parkban. Egy hét utcán lét után végül összeszedtem magam, és megszerveztem, hogy minden nap másnál aludjak” – tette hozzá Röhrig Géza.

A helyzetből úgy sikerült kikeverednie, hogy (feketén ugyan, de) állást kapott, és 10 dollárért bérelt egy olyan ágyat, melyben nappal egy grúz taxisofőr aludt.

„Áthúztam az ágyneműt, ám az ájer így is hagyott maga után némi kívánni valót. Ezen a rozoga heverőn, amelynek a lábai egy fazék vízben álltak, hogy a bogarak ne tudjanak fölmászni rá, összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az utcán. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azokban időkben a reggeli ima végén mindig könnyes volt a cipőm orra. Úgy azóta sem tudok imádkozni” – mondta az interjúban.

Később aztán dolgozott egy New York-i hajléktalanszállón. Nyolc évig dolgozott ott, végzett EMT (Emergency Medical Technician), ami azt jelenti, hogy amíg az orvos megérkezik, addig el tudja látni a pácienst.

„Egy kosárpálya nagyságú termet képzelj el, ahol a lehető legsűrűbben sorakoznak az emeletes ágyak. Az ilyen helyeken farkastörvények uralkodnak. Az erősebbek némelyike kirángatja az alsó ágyról a már ott lévőket” – mesélte Röhrig Géza.

„Ezek közül pedig sokan nem tudnak felmászni a fölső ágyra. És ha ez végül mégis sikerült nekik nagy nehezen, akkor biztosan nem kecmeregnek majd le egy kis pisilésért. Amiért persze most majd a fölső ágyról is lerángatják őket. Széles szájú, átlátszatlan műanyag palackokat osztottunk tehát szét, hogy abba tudjanak vizelni szegények. Amikor először beléptem a hálóba, alig tudtam továbbmenni, olyan átható bűz csapott meg. Egy kollégám aztán megtanított egy légzéstechnikára, hogy ne facsarja az ember orrát annyira a buké” – emlékezett vissza.

A teljes interjút itt találjátok.

Milyenek a magyarok New Yorkban?

(Fotó: facebook.com/rohriggeza)

Share.

About Author

Leave A Reply