Ha törik, ha szakad, folytatjuk az életünk

0

Brüsszelben a hét eleji sokk után folytatódik az élet, magyarok közül is sokan élnek ott. Egyikük, Anna például már hét éve, így természetesen maximálisan a átérzi a helyiek érzelmeit.

„Összeszorult szívvel és gyomorral felszállok a villamosra. Bip! A bérletem érvényesítem. Ah, a mellettem lévő embernek van egy hatalmas táskája, vajon mi van benne? Körbenézek, csupa kicsit ijedt, kicsit unott tekintet. Na jó, leülök. (…)

Csak pár percen múlt, hogy azon a metrón legyek. Ha később indulok el… Brrr. Megrázom magam, mert folynak a könnyeim. Fáj a szívem és kinézek az ablakon: az autók teljes nyugalommal állnak a dugóban, mindenki tudja, hogy most ez a helyzet.

Lebénultunk. Villamosból is, állomásból is, villo-ból is kevesebb van, viszont nincs hiány katonából és rendőrből. A villamos alábukik az aszfaltnak és bevonul az alagútba. A sofőr hangja tudatja velünk, hogy csak egy-két megállónál fogja kinyitni az ajtót, a többin nem lehet le- és felszállni.

Hmm. Katonák, rendőrök, biztonsági emberek. „Ouvrez votre sac s’il vous plaît!” –  Nyissa ki a táskáját, kérem! – hangzik a parancs, és egy mosollyal engedelmeskedem: keksz, cumisüveg, gyerekjáték…

Bruxelles, ma belle, hát hova jutottál? (…)

Egy fiatal, kendős, mosolygós lány elém áll egy kartonra írt szöveggel: „Free hugs”. Átöleljük egymást, és tudjuk mind a ketten, hogy nem hagyjuk magunkat egymásnak ugrasztani.

Visszautasítjuk az utálatot. Visszautasítjuk, hogy az életünkre törjenek. Ha törik, ha szakad, folytatjuk az életünket a néhai Maelbeek patak medrében, és repülünk a szélrózsa minden irányába, hogy ne felejtsük el, honnan jövünk. Ez Európa. Peace!”

A teljes írást itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply