Ha muszlim a munkatársad

0

Tamás Oxfordban él és munkájából adódóan napi szinten dolgozik együtt muszlim kollégákkal. Megírta saját, személyes tapasztalatait arról, milyen velük együtt dolgozni. Ezek persze egyetlen ember benyomásai, ezzel együtt is érdekesek lehetnek 2019 Magyarországán.

„A történet a magyar politikai propaganda és a határzár előtt kezdődött. Megérkeztem Angliába és kéthónapnyi alkalmi munka után végre rábukkantam egy ígérkezőnek tűnő, részmunkaidős álláshirdetésre.

Bár az angolom szinte nulla volt, jelentkeztem. Volt valamiféle állásinterjú, és mivel nagyon kellett az ember, nem sokat válogattak – másnap kezdtem.

Reggel megérkeztem, és egy multikulturális csapatban találtam magam. Két bangladesi, egy elefántcsontparti és egy indonéz kolléga várt. Együtt kezdtük el első hivatalos munkanapomat Angliában.

Az évek alatt a két bangladesi és az indonéz munkatárs megmaradt, s pár hónapra beugrott dolgozni egy nigériai, egy nepáli és egy brazil is, aztán két éve érkezett egy algériai katolikus és még egy bangladesi, akik ma is velem dolgoznak.

Magyarországon ma érzékeny téma a bevándorlás kérdése, ezért gondoltam, beszámolok, milyenek is a muszlimok a mindennapokban.

A muszlim vezetés elől menekültek

Időközben, ahogy fejlődött a nyelvtudásom, kiderült, hogy az indonéz és az algériai munkatárs tulajdonképpen az országuk muszlim vezetése elől menekültek ide – igen, ők egy nagy csoportot alkotnak a Brit-szigeteken, mint üldözött keresztények.

Most a bangladesi muszlim munkatársaimról írom le tapasztalataimat: hogyan fogadtak, hogyan viszonyulnak hozzám, mint keresztényhez, de ejteni fogok pár szót a hitükről, vallásosságukról és a mindennapjaikról is.

Vallásuk a szunnita irányzathoz tartozik. Ezek a sorok a ramadán idején íródnak, amit ők kőkeményen tartanak. Egy hónapon át, reggel fél négytől este fél kilencig nem esznek és nem isznak; az alkoholt, dohányzást és kábítószerezést kizárják az életükből. A Saría törvényei szerint élnek, de betartják a helyi törvényeket is.

Hitükről nem szívesen beszélnek nekem. Próbáltam faggatni őket, főleg miután az egyik kollégám egy súlyos műtét után elment Mekkába – kíváncsi voltam nagyon mi volt ott, de nem mondott semmit. Ha kérdeztem, csak mosolygott. A másik kolléganőm súgta meg, hogy egy hétig imádkozott Mekkában…

A merénylőket őrültnek tartják

A hat év alatt a muszlimok több terrortámadást is végrehajtottak Angliában. Kérdeztem erről a kollégákat – ők azt mondják a merénylők őrültek, félrevezetik őket, egy igazhitű muszlim nem ilyen.

Igaz, ők nem egy szélsőséges irányzathoz tartoznak, legalábbis az öltözködésükből ítélve – a nők arca nincs eltakarva, bár az utcán kötelező a nadrág és a fejkendő viselése.

Mindhárom munkatárs házasság által érkezett a szigetre. Egy férfiről és két nőről van szó. Párjuk már Angliában született, de az a szokás náluk, hogy otthonról hoznak férjet és feleséget. Fontos nekik a család; a távoli rokonok is összetartanak és segítik egymást.

A munkához való viszonyuk korrekt: már több éve ugyanazon a helyen dolgoznak, mindig időben megérkeznek munkakezdésre, a munkájukat elvégzik. Néha szeretnek kicsit lazsálni, de követik a főnök utasításait.

Kihasználják a szociális rendszert: igénybe veszik a segélyeket, önkormányzati lakást igényelnek. Ehhez az állam által megszabott minimum óraszámot dolgozzák le, ami heti 20 óra körül van.

Azt figyeltem meg, hogy inkább a könnyebb munkakörökben mozognak, szívesen dolgoznak vendéglátásban vagy taxisofőrként.

Milyen velük dolgozni?

A munkám kezdetén, az első napokban, volt egy nagyobb vita közöttünk, ami egy félreértésből adódott. Nem beszéltem az angolt, csak pár szót tudtam. Valamit félreértettem, amiből lett egy veszekedés, de a következő napokban minden tisztázódott, és azóta kölcsönös tisztelet van közöttünk.

Ők hárman vannak, de sosem éreztették, hogy ez most több lenne, sőt! Rendszeresen kikérik a véleményemet, s ha valami nem tetszik, elmondják. A viccet értik, de a vallásukkal nem szeretnek viccelni.

Elvárják a tiszteletet a vallásuk iránt, de cserében tiszteletben tartják az enyémet is. Szeretnek dicsekedni, ha vesznek valamit vagy utaznak valahová; általában egy-két évente látogatják családjaikat Bangladesben.

Ez a bejegyzés természetesen nem vonatkozik minden muszlimra – sok irányzat létezik a valláson belül és sok nemzetiség is. Próbáltam a tényeknél maradni; a látottakat és a tőlük hallottakat foglaltam össze egy tisztább kép érdekében, a politika egyoldalú, negatív beállítására válaszul.”

Nem lehetett francia állampolgár, mert túl sokat dolgozott

(Fotó: pixabay.com/mufidpwt)

Share.

About Author

Leave A Reply