Gyorskajával a világ körül

0

A gyorskaja az gyorskaja a világon mindenhol, köszönjük szépen, nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább haladni. Kivéve, hogy ez nem igaz, hiszen vegyük bármelyik nemzetközi láncot, egy kicsit mindegyik mást ad a világ különböző részein, alkalmazkodva a helyi ízléshez, szokásokhoz. Szaladjunk hát egy gyors kört a világ körül ebből a szempontból, utána pedig kíváncsi leszek, nektek mil a tapasztalatotok ezen a téren!

Legkésőbb a Ponyvaregény óta tudjuk, hogy még a McDonald’s sem ugyanazt árulja az Egyesült Államokban, mint Amerikában…

A Meki és az összes hasonló lánc arra épít, hogy sokan külföldön járva is a megszokott, otthonos ízeket keresik és biztosra akarnak menni. (Én speciel nem tartozom közéjük, szívesebben próbálom ki mindenhol a helyi különlegességeket, egyébként sem bírom a gyorskaják nagy részét.)

Csakhogy aki arra számít, hogy ugyanazt kapja egy adott láncon belül bármerre is járjon a világban, azt érhetik meglepetések – írta a brit Kelly, aki angolt tanítva járja a világot.

Nyilván a brand és maga a koncepció minden országban ugyanaz, a kaja viszont már nem feltétlenül, és nem is csak az olyan „kis különbségekről” van szó, amikről a John Travolta által alakított karakter beszélt Tarantino klasszikusában – szóval nem csak abban különbözik egy párizsi meki mondjuk a Los Angeles-itől, hogy lehet-e sört kapni, vagy hogy majonézben tunkolják-e az emberek a krumplit ketchup helyett.

Ezek a multik ugyanis nem csak arra játszanak, hogy nagyjából ugyanazt a kaját lehessen náluk megenni Moszkvától Sydney-ig, azzal is tisztában vannak, hogy mindenhol kell annyit alakítani a menün és az ételeken, hogy az idomuljon a helyi ízléshez és szokásokhoz. És ha ez azt jelenti, hogy a Fülöp-szigeteken sült csirkét és spaghettit kell árulni, ám legyen.

Az alábbiakban jöjjön pár érdekes példa.

Kína

Kínában az egyik vezető nemzetközi gyorsétterem-lánc a KFC. A menü viszont meglehetősen egzotikus, noha az ember azt gondolná, hogy a csirke és csirke és kész, nem igaz? Hát nem igaz.

Kezdjük ott, hogy a távol-keleti országban a csirkemell mintha nem lenne annyira népszerű, mint Nyugaton, jobban mennek a porcosabb, inasabb részek. Ami elég meglepő tud lenni, ha az ember úgy harap bele, hogy erre nincs felkészülve.

A klasszikus amerikai káposztasaláta helyett vagy mellett lehet szezonális zöldségeket rendelni, bambuszrügyet, lótuszt, és a reggeli kínálatban is akadnak Európában vagy Amerikában szokatlan tételek (például rizs porridge).

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY HELYEN

A McDonald’s viszont a klasszikus nyugati menüre esküszik Kínában, és nem alaptalanul. Régebben bepróbálkoztak ugyan a rizsburgerrel (más ázsiai országok tapasztalata alapján) és a KFC-vel is megpróbáltak versenyre kelni csirkefronton, de kiderült, hogy az ő helyi vevőik nyugati ételeket akarnak, úgyhogy jórészt maradtak a hagyományos burgerek – írta egy korábbi cikkében a CNN.

Japán

Talán sokan emlékeztek a híres (hírhedt?) japán fekete burgerre, amiben nem csak a zsemle volt fekete, de benne a sajt is, amihez azért kell némi elszántság.

Szemben Kínával, Japánban a McDonald’s kifejezetten a különlegességekre ment rá, így aztán bevezették a Teriyaki McBurgert, amihez hínáros shaker kapható, de van Croquette Burger vagy Baconos Krumplis Pite is.

Szintén a távol-keleti országban a Pizza Hut jó pár éve árulta a Double Rollt, ami hát egy ilyen izé… félig pizza-félig minihamburger hibrid volt, eszetlen sok kalóriával és hihetetlen feltétekkel.

Dél-Korea

Ha már Ázsiában járunk, maradjunk is ott még egy kicsit! Amikor a Dunkin’ Donuts úgy döntött, meghódítja a dél-koreai piacot, ráment az „együnk reggelire bagelt és doughnutot!” vonalra.

Kicsit persze megbindzsizte a dolgot, így aztán olyan vörös babos és rizses fánkot csakúgy, mint édesburgonyás muffint vagy szezámos tofukarikát, inni pedig 12 magos lattét is lehet.

India

Érdemes egy kis kitérőt tenni Indiába, annál is inkább, mert ez nem kis kihívásokat tartogat a nemzetközi láncoknak. A hinduk nem esznek marhát, a muszlimok sertést, míg a lakosság egy igen jelentős része eleve vegetáriánus. Ahogy mondani szokás, erre varrjanak gombot.

Varrnak is, és a fenti felsorolásból már látszik, hogy alighanem a KFC van a legjobb helyzetben, mert a csirke az csirke, de azért biztos, ami biztos alapon árul veg thalit, zöldséges rizses vegyestálat, és csicseriborsós burgert is a vegáknak.

Van Subway is, de sok szerencsét annak, aki marhát akar a szendvicsébe, és a sonka is csirkéből készül. Hasonlóan dobta a McDonald’s a marhahúst a burgerből, bevezette helyette a bárányhússal (mostanában már inkább csirkével) készült Maharaja Mac szendvicset.

Még egy érdekesség, olyan szigorúan szétválasztják a vega és a húsos ételeket, hogy azokat külön konyhában külön személyzet készíti.

Európa

Visszatérve Európába, a spanyol McDonald’sokban reggelire a helyi specialitásnak számító paradicsommal megkent olajos pirítós (tostadas con tomate/aceite) kapható, míg Olaszországban brióst és palacsintát árulnak.

Oroszországban a Burger Kingben a halas Fish King a király, a finneknél viszont a Mekiben a Ruis Feast a különlegesség, aminél rozsos zsemlébe kerülnek a kerülni valók.

A már emlegetett Párizsban volt a Le P’tit Moutarde, egy kisméretű burger mustárszósszal, ami mellé banános karamellás shake-et lehetett fogyasztani. Holland példa a McKroket (rántott krokett egy zsemlében – hát tudja a fene…).

Az olaszoknak viszont saját, csak az országban árusított speciális burger is jutott (állítólag igazi Parmigiano-Reggiano sajttal), a görög gyorséttermekben zsemle helyett pitával adták a húst és a köretet, Izraelben pedig ott a McKebab.

Szóval ti be-benéztek-e valamelyik gyorsétterem-láncba és ha igen, milyen meglepő tapasztalatotok volt?

A karibi álom ára

Share.

About Author

Leave A Reply