Gyerekcsősz-vadászat Kanadában

0

Kisgyerekesként külföldön élve az egyik kihívás, hogy miként találjon az ember alkalmi bébiszittert az ember, ha esetleg szeretne este a párjával kimozdulni. Nos, a Juharszirup blog Kanadában élő szerzői is elindultak ezen a (mint kiderült: meglehetősen rögös) úton.

„Először a szokásos hirdető oldalakon próbálkoztam, és találtam is ígéretes hirdetőket. Abbey például több éves tapasztalattal rendelkezik, és meglévő ügyfélkörét bővítené még 1-2 alkalmi családdal.

Írtam is neki, megkérdeztem hogy tud-e tévéztetés nélkül is dolgozni, mert nálunk ez a mumus. Meg az édesség, de abban már egészen jól felpuhultunk szerintem. Szóval azt válaszolta, persze, és kérésemre adott egy referenciát is, akit felhívhatunk. Ákos hívta is, de nem tudott érdemben beszélni vele – nem ért rá, később nem is vette fel.

Kértem Abbeytől másik referencia-személyt, de aztán családi okok miatt már sajnos mégsem tudta vállalni. Elengedtük. Még ma is hirdeti magát a kijijin.

Ezután jött Andrea. Szintén nagyon tapasztalt, lelkes, nem túl drága, és tudja vállalni a feltételeinket (csak a tévé). Meg is beszéltünk egy találkozót nálunk, hogy megismerkedjen Márkkal is, kipróbálja az útvonalat, stb.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Ő a teljes állása mellé keresett plusz munkát, ezért egy hétköznap estét beszéltünk meg 6:15kor, a munkaideje után. Aznap megkérdezte, jó lehet-e a következő nap. Jó lehet.

Aztán a következő nap leesett a hó. A kanadaiak (nemcsak ő, a kollégáim nagy része szintén) egyáltalán nem számít arra novemberben, hogy télire változnak az útviszonyok, és szépen furikáznak a nyári gumijaikon.

Andrea legalább annyiban óvatos volt, hogy nem indult el hozzánk munka után, áttettük a következő napra. De szerintem aznap sem került téli gumi a kocsijára, mert a következő este meg karambolozott. A találkozó időpontja után 20 perccel írt egy mailt, hogy sajnos nem tud jönni. Ez volt a mélypont. (…)

Ezután eldobtam az addigi szorongásaimat, és én adtam fel egy hirdetést a marketplacen. Ami annyira sikeres volt, hogy kb 15 perc múlva le is kellett zárjam, mert nem győztem válaszolgatni a jelentkezőknek.

Most épp 2 lánykát tartunk versenyben, és múlt pénteken már voltunk is moziban Ákossal, augusztus vége óta először. Taylor vigyázott Márkra, aki a neve hangzása ellenére nőnemű, egy helyi egyetemista lány több éves gyerektáboros tapasztalattal. A táborvezető ódákat zengett róla. Márknak bejött, sokat játszottak, és nem is hiányzott az esti rutinjából a mese. (…)

A másik végső körös jelentkező a kiválasztási folyamatunkban 🙂 Lindsay, aki szintén a helyi egyetemen tanul, méghozzá kriminálpszichológiát. Az első végzettsége ECE, azaz early childhood educator, ami kb az óvónőnek felel meg. Dolgozott is évekig iskolában.

Kicsit fura jelenség, pl nem tud zoknit viselni, mert a lába bőre nem viseli el, ezért télen is mezítláb ugrik a cipőjébe. Ez is népbetegség lehet, ahogy néha elnézem az embereket az utcán ;-).”

Míg ezt az utolsó infót emésztgetitek, kattintsatok át nyugodtan az eredeti bejegyzésre!

A világ egyik legélhetőbb városa

Share.

About Author

Leave A Reply