Finnország, te csodásan drága!

0

Érdekes hasonlattal állt elő a London Budapest Metró blog, akik szerint London néha olyan mint egy exkluzív privát parti – az emberek remegnek, hogy bejussanak, aztán mikor befészkelték maguk, szájhúzva nézik, hogy szabadulhatnának ki innen. Nos, ők most Finnországba szabadultak ki pár napra.

„Finnország, te drága! De legalábbis nem olcsó és ennek igazán nagy előnye az, hogy elkerülik a tarisznyás, fél-flipflopom-eladom–egy-buszjegy-áráért, fillérekből csövezni akaró Insta életművészek.

Nem célország sem a legény-, leánybúcsú alakzatot fölvevő benyomott bölénycsordának, sem az angol segélyből balkézről született gyerekeit all inclusive nyaraltató egyedülálló anyukáknak. (…)

Érdekes, hogy sok olyan könnyebb fizikai munkát amiben Angliában vagy Magyarországon férfiakat látni, finneknél fiatal lányok (is) végeznek: közterület fűnyírás, karbantartás, lapátolással és szuszogással járó rendfenntartás.

Ez van, ha tényleg egyenlőnek nevelik a két nemet és nincs annyi félillegális bevándorolt, akire rá lehetne sózni az ,,alja kétkezi” melót. Valószínűleg ezért is állt fent említett kollegina kezében a Black&Decker olyan természetesen, mint a mi lányaink kezében a hajvasaló és én nem tudom nem imádni őket ezért.

Ha már gyereknevelés. Ez akkor tűnik fel nagyon, ha olyan helyen élünk ahol a nevelés hiánya teszi pokollá az életünk – Anglia, csókoltassék.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Nem tudom, a finnek hogy csinálják, de egy hétig nem hallottam kölyökvisítozást, hisztirohamot, nem rohangálnak mint egy amfetaminos flippergolyó, nem barmolják le az étterem berendezését vagy csurog a képükről a nutella.

Normális hangnemben beszélgetnek a szüleikkel, fel vannak rendesen öltözve, ha 12 fokok repkednek és bevert kisujj sem jár látványos drámával, aminek a végén anyu az ölében ringatja a haldokló tízévest.

A titok nyitja talán az, hogy a felnőttek sem üvöltöznek és neurotikusak, alles zusammen nyugodt idegzet és visszafogottság légköre érződik.

Miért éri meg Finnországba látogatni?

Mert London tökéletes ellentéte: alacsony népsűrűség hatalmas területen elosztva. Tudom ajánlani Lappeenrantát, Helsinkitől 2 óra vonatozás (15 euró), a Dél-Karéliák egyik legnépszerűbb kisvárosa, az orosz határtól nem messze.

Nagyon sok minden nincs, árulkodó, ha a városka egyik fő látványossága a helyi homokszobrászat remekei, de kitűnő kiindulási pont, hogy felfedezzük a természetet. Kerékpárt lehet bérelni (25 euró volt egész napra, bukósisak nem kötelező, itt a Health & Safety a következő jótanácsban foglalható össze: ,,Ésszel”), de lehet, hogy szállodánknak is van egy kis bicajflottája, amit elvihetünk egy körre.

Gyalog is bejárható a környék, a sok kis sziget össze van kötve s bebarangolhatjuk az eldugott finn nyaralók erdőit. Idilli békesség honol a tóparti kis piros faházak között, fenyőillat és lágy hullámtörés moraja amerre járunk. (…)

Nyáron vigyünk magunkkal alvómaszkot, mert a fehér éjszakák átszivárognak minden sötétítőfüggönyön. Éjfélkor ugyan már féllángon pislákol a közvilágítás, de még elég világos van ahhoz, hogy kibetűzzük a kocsma menüjét.

Hogy mit csinálhatnak a finnek az ilyen álmos kisvárosokban, nem tudom. Az üzletek belül félhomályba burkolóznak, itt-ott téblábol vevő, a tóparti büfések egy része is csak tuti jóidőben nyit ki. Élet leginkább a piac körül van, tombol az eper- és borsószezon, ahol az 50+ korosztály kávézgat a fröccsöntött székekbe kapaszkodva.

Talán muzsikálnak. Mert azt könnyű űzni a hat hónapos sötétségben is s nem jár népességszaporulattal. A svéd/finn könnyűzene igen nívós repertoárral van jelen a világ élvonalában s hogy vérükben van a c-moll azt az is mutatja, hogy Helsinki utcáin egymástól tisztes távolságra csellóval, hegedűvel, fúvóssal művelik a népet visszafogott demóra.

A butiksor koronaékszere egy orosz mulatósokat bömbölő fazon volt, de ő másnapra eltűnt – vagy fölfedezték, vagy hazatoloncolták. Mindenesetre a londoni dobhártyagyilkos mikrofonbohócok után felüdülés normális zenét hallgatni. (…)

Londoni lévén a Helsinki City Parkot pedikűrözött gyepes kutyafuttatónak képzeltem el, de nem, mindenképp érdemes meglátogatni, mert egy méretes fenyőerdőről van szó, futóknak, kerékpárosoknak igazi paradicsom, közepén egy felparcellázott veteményeskertttel, hadd éljék ki maguk a lapp bálintgazdák, mielőtt mindent elvisz a fagy szeptember közepétől.

Enni igenis lehet nagyon jóízűeket: halat naná minden mennyiségben, bogyót is desztillálnak-lekvároznak-süteményeznek doszt, szerintem mennyei a rozskenyerük leipäjuustóval (friss sajt) és kardamomos-fahéjas kalácsaik is elsőosztályúak.

Lehet, hogy mindez valakinek unalmasnak hangzik. Valóban, finnekhez nem vad szívdobogásért megy az ember, sem a briliáns konyháért vagy hogy egy szívdöglesztő szécsipalival a karunkon térjünk haza, de nálam mégis vernek mindenkit: egy csodálatos ország Európa legvagányabb bandájával benépesítve.”

Mondanom sem kell, érdemes az eredeti posztra kattintani, a szöveg mellett a képek miatt is.

Share.

About Author

Leave A Reply