Fiatalok, menjetek, amerre láttok!

0

MM 21 éves volt, amikor egy nyarat Amerikában töltött egy nyári táborban. Saját bevallása szerint hatalmas élmény volt, a napi 12 óra munka mellett rengeteget tanult munkaerkölcsről, arról, hogyan működik az igazi kapitalizmus. Így aztán nem csoda, hogy az első adandó alkalommal elindult Magyarországról – ezúttal már Írországba, Dublinba. Pechjére éppen 2008 nyara volt, a válság előtti utolsó pillanat, a gyorsan megszerzett munka gyorsan semmivé is vált.

MM úgy gondolta, 12 (+1) pontban összeszedi legfontosabb tapasztalatait, tanácsait és megosztja veletek. Íme:

1. Angoltudás: ha nem érted a CNN-t vagy a hírműsorokat, akkor nem beszélsz angolul. Pont. Ne hazudj magadnak, hogy “majd rám ragad”, “a konyhanyelv megy”… mert koppanni fogsz, ezt garantálom. A helyi nyelvet beszélni kell (Írországról beszélek) – vagy ne lepődj meg, hogy a magyarok által oly szívesen lenézett pakiknak, mauritiusiaknak előbb lesz munkája, mint neked, ők ugyanis alapból beszélik az angolt.

2. CV: senkit nem érdekel, hogy otthon milyen sulit végeztél, és hogy van-e nyelvvizsgád. Add el magad az interjún, és ha nincs meg a nyelvtudás, akkor gond lesz. A recesszió előtt még lehetett angol nélkül melót kapni, ma már nem. Ennyi.
Ha nem bírod elviselni, hogy otthon diplomás ember voltál, és itt senkit nem érdekel, akkor irány a reptér. Itt a referencia számít, a diplomát sehol se kérték tőlem.

3. Az íreké a hazai pálya: azt gondolod, hogy koszos, mocsok, rusnya, lusta népség? Igen, az, van kivétel is persze. De ez akkor is az ő országuk, és mi vendégek vagyunk. Nem meghunyászkodni kell, hanem elfogadni ezt a tényt, és a munkáddal (egy magyar röhögve hozza az ír színvonalat, ezt garantálom) kivívni az elismerést. Nekem is sikerült, neked is fog.

4. Matek: Ne számolgasd, hogy az itteni fizetés otthon mennyit ér, mert csak belefájdul a fejed a matekba. Meg szerintem félrevezető is, mert nem lehet összehasonlítani a két országot.

5. Örülj annak, amit elértél: Ha kaptál már enyhe szívrohamot otthon egy sárga csekk láttán, és itt ki tudod simán fizetni a számláidat, és jól élsz, akkor örülj neki. Minek sopánkodni hogy otthon mi van? Aki a Himnuszt meg a Szózatot hozza fel példának, és a Túró Rudit, annak üzenem, hogy a világ egy nagy falu. Ennyi. Van internet, van repülőgép, haza lehet menni, ha annyira nem bírod ki a hazai ízek és a jó magyar panaszkodás nélkül. De egy idő után rájössz, hogy Spanyolország közelebb van, és amúgy is, hazamenni bármikor haza lehet, ha itt vagy, és van rá pénzed, akkor érdemes világot is látni.

6. Nem szégyen hazamenni: van, aki nem bírja, ez nem szégyen. Ilyenkor haza kell menni és örülni annak, amit otthon kap az ember, hogy közel vannak a barátok, hogy 200 forint a sör, és ingyen van az egészségügy, és sorolhatnám…

7. Tőke nélkül kockázatos elindulni: igen, mindenkinek van ismerőse, aki egy rántott húsos szendviccsel jött ki és 20 euróval, és most vezérigazgató, de ne áltasd magad, kell egy kis tőke, különben lehet hogy pont lemaradsz az állásról, csak azért mert nincs pénzed maradni még egy hetet. 1500 euro, alaphangon.

8. Ne higgy a helyi pletykáknak: annyi idiótasággal találkoztam, hogy az csuda és ezeket az infókat úgy terjesztette a magyar közösség, mint a Tízparancsolatot. Javaslom, menj be a hivatalokba és érdeklődj udvariasan és kérj mindent írásban – nem fognak meglepődni.

Mindenfelé keringenek a rémtörténetek, de ha összekapod magad, és bemész bárhová (adóhivatal, munkaügyi központ, stb.) udvarias vagy, és kérdezel, akkor garantálom, hogy többször fognak neked segíteni, mint nem. Ha elküldenek, és úgy érzed, hogy jogtalanul, menj vissza másnap egy másik ügyintézőhöz. Balhézni felesleges, mert kidobnak az irodából, akár meg is vonhatják a segélyt attól, aki nem viselkedik rendesen!
Az írott levél (nem email, hanem nyomtatott) pedig egyenesen csodákra képes.
Fogalmazz rendesen!

9. Alkudj: Lakásbérlésnél, autóvásárlásnál mindenképp. Ja, és mindenről legyen írott papír és átvételi elismervény. Az apró betűt is olvasd el, és ha nem érted, akkor szótárazd ki. Ne írj alá semmit elhamarkodottan! Nagy meglepetésektől lehet így megmenekülni….

10. Ha gáz van: például a munkahellyel vagy lakásbérléssel, stb, akkor érdemes ügyvédet fogadni. Itt “no win-no fee” rendszer van nagyon sok ügyvédi irodában, tehát előre megmondják, hogy elvállalják-e az ügyedet vagy sem, és addig nem kell fizetni, amíg be nem hajtották a pénzedet, vagy meg nem nyerték neked a pert, stb. Ezt érdemes tudni.

Itt sokkal több joga van a munkáltatónak mint otthon, csak meg kell találni a helyes hivatalt és fórumokat, ha baj van. Az ügyintézés hol lassú, hol gyors, hivatala válogatja. Érdemes néha telefonálni, ha esetleg elakad az ügyed valahol (adóhivatal, stb).

11. Én nem utálom Magyarországot: sőt, nagyon szeretek hazamenni, és otthon lenni, de visszajönni is szeretek, és az általam hazavitt és otthon elköltött eurókkal támogatom a hazai gazdaságot – de azt nem szeretem, ha hülyének néznek, ahogy ezt már évek óta csinálják a politikusok. Én elmentem otthonról, és kéretik békén hagyni azt, aki a lábával szavazott Ferihegyen. Higgyétek el, megvolt rá az okom. (És egyébként is kinek mi köze hozzá? A tíz milló életvezetési tanácsadó országa Magyarország…)

Amit utálatosnak tartok, az az, ha valaki kijön külföldre, majd habzó szájjal szidja az otthoni rendszert, és mindent jobban tud, hogy hogyan kéne otthon csinálni és / vagy lenézi azokat, akik otthon maradtak. Ha ez így van, akkor menj haza, és csinálj otthon forradalmat. És nincs mindenkinek lehetősége “otthagyni azt a sz.ros országot” meg “lelépni” és senki nem kíváncsi a “viszlát Magyarország, viszlát lúzerek” Facebook-bejegyzésekre.

Fiatal vagyok, és szeretek utazni, és lehet hogy egyszer majd rám jön, hogy haza kellene menni, soha ne mondd hogy soha, ugye. De most még nem. Aki egyszer belekóstolt abba, hogy nyugodtan lehet élni, az nem hinném hogy most vágyik haza a banánköztársaságba, a fejetlenségbe, és a reménytelenségbe.

Igen, hiányzik a családom. De ők biztattak a legjobban hogy menni kell, világot kell látni, angolt kell tanulni és menni kell előre, fáradhatatlanul. A barátaim szétszóródtak a világban, csak kevesen maradtak otthon, és azok is azon fáradoznak, hogy kijussanak külföldre.

Gyökértelenség? Lehet. Viszont itt fogom az e-könyv olvasómat és nyugodtan olvashatom Márai és egyéb híres magyar írók könyveit, mert megtehetem, van rá időm, és energiám is, mert nem hullafáradtan zuhanok be az ágyba egy jó kis magyar minimálbéres robotolás után. Ha éhes vagy, nem veszed észre milyen szép az Andrássy út…

12. Magyarok külföldön: Gáz! Ehhez nincs mit nagyon hozzáfűznöm.

+1. Magyar fiatalok, menjetek, amerre láttok, tanuljatok angolul, lássatok világot, aztán aki hazamegy, hazamegy, aki nem, nem, ez ilyen egyszerű. Kitartással, munkával, szívóssággal előre lehet jutni, és nem kell elfogadni, amit otthon akarnak lenyomni a torkotokon (“hülye vagy, a Rigó utcai nyelvvizsga az etalon, legyen 5 diplomád, mert attól jutsz előre, nekünk ez jutott, jobb sose lesz, itt élned-halnod kell, úgyse sikerül, mert a fiam haverjának a sógorának a tesóját is átvágták).

(A poszt eredetijét itt találod.)

Share.

About Author

Leave A Reply