A fiatalok nincsenek felkészülve a valóságra

0

Új-Zéland Európából nézve nagyjából a világ végén van, magyarként ott új életet kezdeni éppen ezért plusz kihívásokat tartogat. Erről írt korábban Ági, amikor még csak ismerkedett az ottani élettel, de meglátásai ma is érvényesek. Lássuk, milyenek voltak a tapasztalatai az emberekkel!

„Elkezdtem dolgozni, ami eléggé meghatározza a hétköznapjaimat és sokszor a hétvégéket is. A cipőboltos meló kemény, nem is gondolnátok mennyire, én legalábbis nem gondoltam. Megterhelő fizikailag, főleg amikor napi 9 órát állni kell… (…)

Aztán megterhelő idegileg, ugyanis itt kemény elvárások vannak ám… meg van minden nap határozva boltra és személyre szabva, mennyi bevételt kell elérni. Úgyhogy azt vettem észre magamon, hogy lassan többet idegeskedek a bevételen, mint anno a szállodában vagy a „kedvenc” éttermemben. És ez „csak” egy részmunkaidős, cipőboltos munka. (…)

Az emberek itt sem kedvesebbek, mint otthon, sőt… itt senki nem köszön, ha bejön a boltba vagy kimegy a boltból. Egy kötelező, kellemetlen tartozéknak tekintenek, aki segít, ha kell. Ami vicces, hogy itt is rögtön a leértékelt cipőket nézik meg először. (…)

Biztos van, akiben felmerül a kérdés, nem derogál-e cipőboltban dolgoznom. A válasz: nem, mert sokszor még ez is nagy kihívás, főleg, ami az angolt illeti.

Minden nap, amikor elmegyek a plázába WC-re és látom a takarítónőt dolgozni, arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, mert lehetett volna ez sokkal rosszabb is.

Egy weboldalon olvastam kommentben, hogy aki külföldre kerül, az milyen hamar feladja az önbecsülését és büszkeségét. Valószínűleg a kommentelő még soha nem próbált külföldön boldogulni…

Igazából az a baj, hogy a fiatalok nincsenek felkészülve a valóságra és álomképeket kergetnek. A legtöbben belekerülnek Magyarországon egy kilátástalan, perspektíva nélküli életbe és azt gondolják, hogy külföldön biztosan minden könnyebb. Elmenekülnek a hazájukból, aztán egy olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ahol nincs már helye a büszkeségnek.

Nem egy diplomás fiatal végez megalázónak számító (és ezt szándékosan írtam így) munkát külföldön és jobban megél belőle, mint otthon. Ez most kinek a hibája: a fiataloké vagy az országé?

Komoly dilemma ez: csináld, amit szeretsz otthon vagy csináld, amiért megfizetnek külföldön? A szerencséseknek a kettő együtt jár, de ha nem vagy szerencsés?

És bár tegyük fel, felépítesz külföldön egy anyagilag stabil életet, de a szíved és lelked félig mégis otthon marad, hiszen ott van a családod és a lelkiismeret-furdalás, hogy Te nem vagy velük. Egyébként most nem magamról írok, sokak dilemmája ez, amivel meg kell tanulni együtt élni!”

A teljes írást itt tudjátok elolvasni.

Share.

About Author

Leave A Reply