„Féltem a magyar nyelvtől”

0

Szilágyi Dorottya gyerekként Dél-Afrikában, Új-Zélandon, majd Ausztráliában élt, aztán 2012-ben, 16 évesen hazatért Magyarországra, ahol a Dunaújváros együttesének vízilabdázója lett, most pedig már a magyar válogatott tagjaként az Európa-bajnokságon próbáljon meg minél jobb eredményt elérni.

Gyerekfejjel nagyon izgalmas volt három országban is élni, barátkozni, olyannyira, hogy a mai napig mind Dél-Afrikában, mind Új-Zélandon, mind Ausztráliában vannak barátai, akikkel tartja a kapcsolatot.

Mivel édesapja, Szilágyi Péter is vízilabdázott, majd edzősködött, ő is a medence partján nőtt fel.

„Emiatt aztán tanulásból, edzésből és alvásból állt az életem, és kicsit megcsömörlöttem. Szerettem volna több időt tölteni a barátaimmal, kimozdulni, közös programokban részt venni” – mesélt a Nemzeti Sportnak arról, miért lett elege egy időre a vízilabdából.

A víz persze mindig fontos szerepet játszott az életében, Ausztráliában ez nehezen is lehetne másként: „Ausztráliában volt olyan tantárgyunk, amelynek keretében szabadtéri sportokat próbáltunk ki, az úgynevezett outdoor education. Tíz héten keresztül minden kedden és csütörtökön szörfözni vittek minket, és emellett a vitorlázás alapjait is elsajátítottuk. A vizsga háromnapos táborozásból állt, huszonnyolc kilométert sétáltunk, olykor a homokban, máskor a hegyekben, de inkább szórakozás volt, mint oktatás”.

KÜLFÖLDI MUNKÁK SZÁZAI EGY HELYEN

Amikor 16 éves volt, a Dunaújváros mostani edzője, Mihók Attila meglátogatta őket Ausztráliában és rábeszélte, hogy térjen vissza a vízilabdához. Így csöppent Ausztrália után Dunaújvárosba.

Ekkor utolsó éves gimnazista volt, így aztán az érettségi is hatalmas kihívást jelentett, különösen azért, mert az ausztrál rendszer teljesen más, mint a magyar.

„Kint tizedikes korodban eldöntheted, melyik négy-öt tantárgyból szeretnél érettségizni, a többit elhagyhatod. Mivel sosem szerettem a matekot, kilencedik után búcsút mondtam neki – emiatt aztán itthon fél év alatt kellett az egész gimnáziumi tananyagot megtanulnom. A válogatottbeli csapattársamnak, Gurisatti Grétának a nővére rengeteget segített, a tanárok is támogattak, úgyhogy végül sikerült leérettségiznem” – mesélte.

Akadtak problémái a magyar nyelvvel is, eleinte például nem nagyon mert megszólalni: „A gyerekkorom nagy részét angol nyelvterületen töltöttem, emiatt rosszul raktam össze a magyar mondatokat, akcentussal beszéltem, és bár a lányok cukinak tartották, ahogy beszélek, én inkább cikinek éreztem”.

„Az első idényem nagy részében szinte csak az amerikai csapattársammal beszéltem, féltem a magyar nyelvtől, az írás és az olvasás sem ment könnyen. Ez az ifiválogatottnál változott meg, ott már kénytelen voltam magyarul beszélni” – mesélte.

„Ráadásul a hétköznapi kifejezéseket is meg kellett tanulnom, mert amikor először hallottam a fekvőrendőr szót, elkezdtem kifelé tekingetni a kocsi ablakán, és kerestem az úton fekvő egyenruhás rendőrt. A többiek szerint aranyos volt, de én inkább kellemetlennek éreztem” – mondta az interjúban.

„Mostanra sokat változott a helyzet, már kevésbé félek megszólalni, vagy interjút adni. A tavalyi, hazai rendezésű vizes világbajnokságon viszont a meccsek után nem véletlenül húztam fel mindig a köpeny kapucniját, és siettem gyorsan az öltözőbe. Akkor még nem éreztem ennyire biztosnak a nyelvtudásomat” – tette hozzá.

Magyar teniszezőként Amerikában

(Fotó: instagram.com/dorothyszilagyi)

Share.

About Author

Leave A Reply