Vajon lehet-e igazán mély, tartalmas barátságot kötni felnőtt korban? A kérdés a határátkelőket talán a többieknél is erősebben foglalkoztathatja, hiszen a költözéssel maguk mögött hagyják a gyerekkori barátokat is. Milyen egy felnőtt barátság, és milyen a kamaszkori? Erről is szól a Luxemb(o)urgból szeretettel blog bejegyzése.
„A felnőtt barátságok egészen mások, mint a kamaszkoriak. Nem számít, vagy másképp érződik a korkülönbség, nem számít (annyit) a különböző élethelyzet.
Az számít, hogy az esetleges sértődések, különbségek, egymással való koccanások ellenére kitartunk-e egymás mellett, eltekintünk-e a másik idegesítő tulajdonságaitól.
Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!
Hogy megtaláljuk-e azokat a közös programokat, amik mindannyiunkat kikapcsolnak. Hogy tudunk-e őszinték lenni egymáshoz, tudunk-e igazán önmagunk lenni, vagy meg kell erőszakolnunk a személyiségünk bizonyos részeit, hogy alkalmazkodjunk.
Az számít, hogy 1000 kilométerről is „együtt” tudunk-e lenni, és hogy amikor találkozunk, ugyanonnan tudjuk-e folytatni, ahol legutóbb vagy kettővel azelőtt abbahagytuk. (…)
Ami nem látszik a képeken: rengeteg társasozás és evés, 10-ig alvás, annak felfedezése (részemről), hogy a żubrówkának sok almalével tényleg fahéjas almáspite-íze van, a francia Cosmo kiolvasása, lelkizés, masszázs, na meg persze a szeretet (ez utóbbi lehet, hogy látszik a képeken mégiscsak), meg mindaz, amit most a négynapos nem-igazán-sokat-alvástól elfelejtettem.”
A teljes posztot rengeteg vidám és érdekes fotóval itt találjátok.
