Félelmetesen visszaszoktam Magyarországba

0

Van az az érzés, amikor akár már évek óta külföldön élsz, de hosszabb időre hazalátogatsz, és olyan, mintha el sem mentél volna – minden ismerős, a közlekedés, az emberek, minden. Na, ilyesmit élt át az Amerika blog szerzője.

„Mivel Iván tavaly nyár elején született, így 2016 nyarát itt töltöttük Édesanyámmal együtt. Volt olyan drága, hogy kijött fél évre és segített mindenben, amiben el tudja az ember képzelni! Nélküle nem is tudom, hát irtó nehéz lett volna az első időszak Ivánnal/Áronnal.

Persze fél év hosszú idő, nem megyek bele itt sem a részletekbe, de nyilván voltak nézeteltérések Anyu és én köztem, de szerencsére átvészeltük ezt az időszakot is viszonylag vidáman.

Aztán már le kezdtük tervezgetni a haza utunkat 2017 nyarán. Addig addig tervezgettük, hogy végül a gyerekek és én két hónapot voltunk otthon! Tudom, tudom, könnyű aki nem dolgozik, stb., stb.

Külföldre húz a zsebed, de nem találsz munkát? Keress és találj itt!

És tényleg könnyű, és tényleg jó dolgom van, és egyszerűen FENOMENÁLIS volt otthon! Apa a gyerekeknek (főleg nyilván Áronnak) és nekem is nagyon nagyon hiányzott, ez volt az egyetlen árnyoldala az idei nyarunknak!

Félelmetesen visszaszoktam Magyarországba, minden olyan természetes volt -a váltás (na jó 1 hét után), a buszozás, metrózás, stb. – annyira otthon éreztem magam, a barátnőimmel annyira feltöltődtem a két hónap alatt, mint Amerikában egy év alatt SE!

Rájöttem, hogy öregszem, bakker. Egyre fontosabbak a szülők, a rokonok és a barátok otthon! Egyre jobban érzem a hiányukat, nem is tudom, mi ez, öregség vagy csak szimplán honvágy?

Szívem szerint, mindenkit kiköltöztetnék ide 🙂 vagy nem is tudom.

Otthon nemcsak én szárnyaltam, de Áron is. Áron, aki alapesetben nemhogy nem szól idegenhez, konkrétan elfordul, ha hozzá beszélnek, otthon odament simán idegenekhez csúszdaparkban például megkérdezni, hogy ezen meg azon a csúszdán lehet ketten csúszni, stb… El voltam ájulva. Ezt itt, USA-ban sosem csinálja, pedig tud angolul, istibizi.

Na szummaszummárum isteni volt otthon, és mint mondottam, rájöttem, hogy nekem mennyire brutálisan hiányzik az otthoni széleskörű társaság! Senkit se tudok megunni, mert mindig mással taliztam, plusz két hónap alatt 3 csajt szedtem fel, akikkel csak azért nem tartom a kapcsolatot, mert nem láttam értelmét a távújkapcsolatnak.

Itt 5 éve lakunk már, és még mindig nem ismerkedtem meg egyetlen egy ittenivel sem, akivel szívesen bandéznék. Ne legyen semmilyen „csörcse”, legyen humora és szeresse a bort… kezdetnek nekem ennyi elég volna. Ez olyan nagy kérés? :))

Pedig már állampolgárok is vagyunk. Ja, igen, igen, többek közt ezt is kipipáltuk az elmúlt időszakban. 2017 augusztusától már szavazhatunk is akár.

Ez egy viszonylag hosszú de nem túl bonyolult folyamat volt. Egy elég könnyű vizsgát kellett azért tenni, de tényleg nem volt vészes! Örültünk, hogy az első kitűzött célunkat teljesítettük, ez tényleg jó érzés!

Hogy mi a következő cél? Ha minden jól megy, és kb. minden marad úgy, ahogy most van, akkor Áron kijárja az általános iskolát itt, és utána költözünk haza. Ezek távlati tervek, amelyek nyilván valóan változhatnak, de most így érezzük, hogy ezt szeretnénk.”

A teljes posztot itt találjátok.

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotó: pixabay.com/charlemagne)

Share.

About Author

Leave A Reply