„Félelem, düh és szégyen maradt bennem Magyarországgal kapcsolatban”

0

Vajon miként élte meg a határátkelést húsz külföldön élő harmincas-negyvenes magyar? Mit gondolnak hazájuk elhagyásáról, a beilleszkedésről, és az ezzel kapcsolatban felmerülő érzésekről, kérdésekről?

Ennek próbált meg utánajárni a wmn.hu, az oldal 20 határátkelőnek küldött ki kérdőívet, ami persze nem reprezentatív módon, de mégis ad valamilyen képet az elvándorlók érzelmeiről. Különösen, hogy akadnak köztük, akik vissza sem néznek csakúgy, mint olyanok, akik alig várják, hogy visszaköltözhessenek Magyarországra.

A keserűség azonban közös, legalábbis a Magyarországgal kapcsolatos érzések terén. Volt, aki így fogalmazott: „A félelmen, dühön és szégyenen kívül nem maradt bennem túl sok érzelem Magyarországgal kapcsolatban. Nem akartam gyereket szülni ebben országban.”

„Elegem lett a szétszakítottságból, a gyűlölködésből, a nácikból, az adócsalókból, a mindennapos furkálódásokból, a bennfenteskedőkből, az elnyűtt arcokból, a visszamosolyogni képtelen emberekből” – írta Flóra.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

„Már otthon is tudtam, hogy ezeket nehezen viselem, de amióta van összehasonlítási alapom, azt is tudom, hogy nem kell így lennie. Sok hely van a világon, ahol például alap, hogy visszamosolyognak az emberre” – tette hozzá.

Azt is többen írták, hogy Magyarországon az ember nem számít, nincs értéke, nyugaton viszont még bevándorlóként is másképp éreznek.

„Magyarországgal ellentétben, sokkal inkább érzem úgy, hogy befolyással vagyok a saját életem alakulására” – írta Ádám.

„A rendszer egyenlő lehetőségeket ad mindenkinek, aki szeretne tanulni, dolgozni, sportolni… vagy egyszerűen csak a mindennapi életét élni. Úgy érzem, ezt nem kapnánk meg otthon, a kiskapuk, és a ki-kit ismer, kinek a rokona országában” – vélekedett Dalma.

Még úgy is igaz ez, hogy azt a válaszadók közül többen sem tagadták, hogy azért nem olyan egyszerű határátkelőnek lenni, például Angliában sem: „Van diszkrimináció a külföldiekkel szemben, de még mindig jobb, mint Magyarországon, ahol mindenki mindenkit gyűlöl – szóval nem cserélném le” – írta Anna.

Ami a kapcsolattartást illeti, a legtöbben természetesen a Skype-Facebook vonalon mozognak, de azért ez általában nem pótolja a személyes találkozókat. Különösen azoknak nehéz, ahol egészen pici gyerek, vagy idős családtag van.

„Ott szeretnél lenni, amikor a mérföldkövek történnek a gyerekek életében, és nem szeretnéd, hogy az utolsó alkalom legyen a látogatásod, amikor nem is köszöntél el a haldoklótól” – fogalmazott Viktória.

Ausztriába, Németországba, Svájcba, Hollandiába – külföldre mennél dolgozni? Válogass itt állást!

Share.

About Author

Leave A Reply