Fair play kanadai módra

0

Birdie és családja tavaly júliusban költözött ki Kanadába. Pontosabban az akkor már jó negyedéve kint dolgozó férjét követték Vancouverbe, ahol most két gyermekükkel, egy 9 éves kislánnyal és egy 11 éves fiúval élnek. A két gyerek természetesen iskolába jár, ahonnan most jöjjön egy kiragadott, de nagyon jellemző momentum.

„Az elmúlt 2 hétben az iskolában a 4.-7. évfolyam tanulóinak (itt az ált. iskola 7-ig tart) heti 2 alkalommal atlétikai „edzést”, felmérést tartottak. Egy-egy óra volt alkalmanként, tanítási időben 14-15 óráig.

A gyerekek kipróbálhatták magukat a rövid- és hosszútávfutásban, súlylökésben, távolugrásban, magasugrásban. Ezután a gyerekekkel hazaküldtek egy 6 oldalas nyomtatványt, amiben magáról a programról írnak, különböző egészségügyi űrlap és más hozzájárulási nyilatkozat volt az edzésterv mellett.

Ábel jó volt rövidtávon és magasugrásban, ezekben szeretne jelentkezni. Ha jól értelmeztem, ezt a tankerület szervezi és igazából iskolák közötti versenynek nevezném, ha az otthoni „hivatalos terminusokat” kellene használnom.

Ebben a tankerületben 25 általános iskola van, ezek fognak versenyezni. Ha a gyerek választott és bevállalja versenyszámonként a heti 1 edzést, ami a mi esetünkben egyik 8:10-8:40-ig tart, a másik a leghosszabb szünetükben, ebéd után (?) 12:20-12:50, akkor egy kisebb területi verseny lesz, majd utána, ha bejut, akkor június 4-én lesz a végső, tankerületi döntő.

Tudatosítani a szülőkben a tisztességes versenyt

Már a folyamat is érdekes a magyar szemünknek, de ami ennél sokkal jobban megfogott, az a fair play code, ami a 6 oldal egyike volt.

Annyira fantasztikus, hogy lefordítottam és mellékelem. Nem tudok mit hozzátenni, önmagáért beszél.

Mernek és szükségesnek tartják ilyen szinten, ha azt írom, „nevelni” megköveznek sokan, szóval inkább tudatosítani a szülőkben az ezzel kapcsolatos feladatukat.

Magyar példák

Amikor olvastam, jöttek a képek a magyar suliból, ahol tanítottam, hogy a matekból 4-es kislány azt mondta, hogy inkább eljön 7. órában matek korrepetálásra, mert akkor nem kell mennie edzésre.

Hogy hány gyereket láttam nyúzottan és fáradtan, kifacsarva. Persze ez ezzel jár, tudom. Látom a másik oldalt is, van példa a barátaim között is, nem is egy, akiknek erre a kódexre nincs szüksége, mert ezen elvek alapján segítik és tényleg segítik a gyermeküket a gyermek által választott kőkemény versenysportban.

Nem róluk beszélek és nem nekik szól ez. Ez nekik csak megerősítés, hogy ők szuperül csinálják. A többire gondolok ilyenkor, amikor nem a saját álmát kergeti ezzel a gyermek. Mert ilyen is van… sajnos.

A tízpontos fair play kódex

#1 Nem fogom erőltetni a gyermekem, hogy sportoljon / versenyezzen.

#2 Emlékezni fogok arra, hogy gyermekem a saját öröméért és nem az enyémért sportol.

#3 Bátorítani fogom a gyermekem, hogy a szabályok szerint játsszon és a konfliktusokat gyűlölködés és erőszak alkalmazása nélkül oldja meg.

#4 Megtanítom gyermekem, hogy a győzelem mellett legalább annyira fontos, hogy megtegyen minden tőle telhetőt, így sosem fogja vesztesnek érezni magát egy mérkőzés / versenyszám után, bármi legyen is a végeredmény.

#5 Minden alkalommal, amikor gyermekem sportszerűen és minden erejét összeszedve versenyzett, dicsérettel éreztetem vele, hogy győztes.

#6 Soha nem gúnyolom vagy szidom gyermekemet, amikor hibázik vagy veszít egy versenyen.

#7 Emlékezni fogok rá, hogy a gyerekek példából tanulnak igazán. Meg fogom tapsolni a jó játékosokat / teljesítményt, függetlenül attól, hogy azok a gyermekem, vagy az ellenfél csapatának tagjai.

#8 Soha nem fogom nyilvánosan megkérdőjelezni a játékvezető döntését vagy tisztességes eljárását.

#9 Minden erőmmel távol tartom a szóbeli és fizikai bántalmazást a gyerekek versenyeiről.

#10 Kifejezem megbecsülésem és tiszteletem az önkéntes edzők felé, akik idejüket áldozzák arra, hogy gyermekemnek sportolási lehetőséget biztosítsanak.”

Így laknak a kanadaiak

(Nyitókép: pixabay.com/jp26jp)

Share.

About Author

Leave A Reply