Ez egy olyan tipikus amerikai dolog

0

Noha egy átlagembernek nem feltétlenül álommeló a fordítóirodai munka, ez még nem jelenti azt, hogy ennek a munkáinak nincsenek meg a szépségei és kihívásai. Sőt… – mint ez a Luxemb(o)urgból szeretettel blogból is kiderül.

„Amit a legjobban szeretek, az az, amikor fel kell deríteni valamilyen problematikus esetet, hogy ki hol rontott el mit? (néha én vagyok az alany), meg amikor az európai bizottsági kapcsolattartóink valami lehetetlent kérnek, de megcsináljuk (és amikor hálásak érte!, na az az igazi), meg az is nagyon jó, amikor a kis csapatomban a többiek tök ügyesen megoldanak valami issue-t, az olyan jó érzés, hogy na, hát tőlem tudják, hogy hogy kell. :))

És azt is szeretem, amikor valamilyen, szöveggel kapcsolatos problémát kell megoldanom (kb. minden egyes magyar-angol fordításnál segítenem kell a lektornak) – ilyenből az volt a legextrémebb, amikor egy magyar-angol fordításban a fordító véletlenül (?) kihagyott két mondatot, vagyis azokat magyarul hagyta, nem fordította le, és megkért a lektor, hogy fordítsam már le én, mert a fordító annyira szar, hogy akkor már inkább én csináljam meg (ez sokkal hízelgőbb volt élőben, mint amilyennek így hangzik), és majd átírja, ha kell, és végül nem is javított bele semmit. 😀

Amit legkevésbé szeretek, az a Bizottságtól érkező hivatalos visszajelzések teljes ügyintézése (az ő belsős fordítóik hetente random szövegeink random fordításainak random 10%-át, de az adott szövegnek legalább egy oldalát ellenőrzik, és ennek kétféle eredménye van: elfogadható vagy nem elfogadható, utóbbi esetben az adott fordítás árának 50%-át vissza kell, hogy fizessük), nem is azért, mert amikor nem fogadnak el egy fordítást, akkor az anyagi veszteséggel jár, hanem mert irtó macerás, és ráadásul a macera egy része abszolút fölösleges.

A cégnek van ugyanis egy amerikai része is, máig nem tudom, ők mi a pékkel foglalkoznak (a számunkra abszolút fölösleges macera kreálásán kívül), de az a lényeg, hogy ők használnak egy online felületet az összes, bármilyen ügyféltől érkező bármilyen jellegű feedback adminisztrálására, és nyár óta nekünk is ezt KELL használnunk.

Ez egy ilyen tipik amerikai dolog, mindennek nevet kell adni, Csupa Nagybetűvel, biztos, ami biztos, például a feedbackeket többek között a következő kategóriák egyikébe kell besorolni: Minor Nonconformance, Major Nonconformance, Improvement Opportunity, Non Issue. Most tessék mondani, melyik nonconformance nem lehetőség a fejlődésre? 😛

Aztán, ha az ember adminisztrálta, hogy mondjuk major nonconformance, mert félrefordítás, akkor utána választani kell, hogy mit csinálok/tam, hogyaszongya, Corrective Action vagy Correction (nem ugyanaz!!!) vagy Preventive Action, és az pontosan mi volt, miért, ki, hogyan, mikor, stb-stb.

Mindez egy baromi lassú és abszolút nem 21. századi online felületen, amit „nem fognak megváltoztatni, de szóljunk, ha van javaslatunk, hogy hogyan lehetne felhasználóbarátabb” (kettővel feletti főnököm). Nekem van egy javaslatom, eltaláltátok.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

(Fotó: pixabay.com/DT)

Share.

About Author

hataratkelo adatlap-képe

Leave A Reply