Evickélünk felfelé a nullára

0

A színház- és filmrendező, díszlettervező Silló Sándor 38 évet dolgozott Magyarországon a színház területén, emellett megfordult tévében, tanított is és három éve immár Izraelben él. Az Izraelinfo oldalon írt határátkelésről és beilleszkedésről.

„Segít valakinek, aki most szeret bele ebbe az országba, most éli a mézesheteit, ha elmondom, hol tartok három év után? Vagy annak, aki elégedetlen azzal, ahová az izraeli évei juttatták? Most ők vitáznak bennem, hagyom őket beszélni:

3:10 Taxi a ház előtt; erre az sms-re ébredni. Nincs neonfény, ami simogatna ilyenkor, hideg, mint egy jegesmedvenyúzó kés, lerántja rólam az álmot. A máskor csendes falióra most úgy ketyeg, mintha kivégzőosztag lépkedne: indulni! Hideg van az utcán 3:10-kor. A taxit öten telileheljük, mint a jószág az istállót.

A reptér sorompójánál járunk, mikor újra levegőt kapok. Letekert ablak: Dolgozni! – feleli a sofőr. Se salom, se mizujs, ilyen korán még ez a hiperkommunikatív nép se viszi túlzásba. Sorompó fel. Elúszik a párás üvegen az etióp őrlányka: 20 év, 20 kiló gépkarabély.

Ez a second level. Jutalomjátékokkal átcselezi magát az ember az első szinten, de közli a gép, nincs több bónusz – szintet kell lépni, vége a boldog olé hadas (friss bevándorló) létnek. Persze, hogy kívánok tovább játszani! Azért jöttem! (…)

KÜLFÖLDI MUNKÁK EGY HELYEN

Hajnal. Mindenért kárpótol a látvány, ahogy a reptér feletti vörös felhőkből leszállnak az első reggeli gépek. Frászt! Nem kárpótol semmiért! Álmodni jöttem, és aludni se hagynak!

Van munkám, irigylésre méltó, főleg, ha a nyelvtudásom arányában nézzük. Ennyi kcat héberrel lépcsőházat is takaríthatnék. Egyenruhám van, a rakodósrácok előre köszönnek. Ha elkiáltom magam: Nehág!, a kis villanytraktor odagurul.

A „nehág” megkérdi, elviheti-e a bőröndökkel megrakott kiskocsit a berlini géphez. Bólintok, viszi. Csapda vagy fészek? Mindenesetre nem mostanában fogok kirepülni. (…)

Gimis korom nyári melói óta nem volt ilyen tól–ig munkahelyem, de akkor tudtam, a hónap végén visszakapom a saját életemet, a bulikat, csavargásokat, a vastag, egész napos olvasást kívánó könyveket. Most erről szó sincs.

Az első héten azt hittem, hogy belepusztulok. A másodikon már biztosan tudtam. Ma a legriasztóbb, hogy kezdem megszokni. Majdnem megszeretnit írtam. Nyugi van, a sültgalambvárós időszak alatt felhalmozódott tartozásokat kis lépésekben lenyomjuk.

Evickélünk felfelé a nullára. Befészkelünk ebbe a létbe, nincs más választásunk. Csapda, mert már látom, akármeddig képes leszek csinálni. De nyugdíjig biztos. Ha csak nem vált meg valami váratlanul nyíló lehetőség.

Három éve levelezek, találkozok, tárgyalok színházigazgatókkal, producerekkel, építem az utamat vissza a szakmámba. Mind zsákutcába szaladt. Szavlanut, türelem! Nekem van bőven, én már egyszer kiraktam a puzzle-t. Csak az amputált életem fantomfájásai hajtottak. Most ebből is kiszálltam. De csoda még történhet… (…)

Ha azt kérdezik az új kollégáim, miért jöttem el onnan, vígan dalolom a refrént: Szeretem Izraelt. Bólogatnak. Jó, de miért jöttél el onnan? Verse. A kcat (pici) antiszemitizmust még értik, a soft diktatúrát már nem.

A szovjet utódállamokból jött idősebb kollégáknak (van belőlük bőven) el tudom magyarázni: nem Sztálin, csak Brezsnyev. Nem ölnek, csak… Bólogatnak bölcsen.

De a fiatalok, az itt születettek nem értik. Lopnak a politikusok és nem kerülnek börtönbe? Választási csalás? Nincs, aki ellenőrizze? Hogyan tud egy falu polgármestere megzsarolni?

Miért kéne lefényképezni a szavazólapot és elküldeni a főnöködnek? De hát hogy vehetné el a munkádat? Mi az, hogy feketelista? Miért jelenteném rólad, miket posztolsz a facebookon? Nem tudom elmagyarázni nekik! De jó nektek, hogy nem értitek! – így sóhajtottam fel végül, de ezt sem értették. Végképp nem.

Jobb lenne, ha figyelnétek! Először mi sem vettük észre. Megszűnik a legfelső bíróság, a miniszterelnök korrupciós ügyét a végtelenségig halogatják… Jó lenne, ha nem legyingetnétek. Mi is csak legyingettünk, és most szerteszaladtunk, mert pokol lett maradni.”

A teljes írást itt találjátok, érdemes elolvasni.

Aki szenvedett Magyarországon, az külföldön is szenvedni fog

Share.

About Author

Leave A Reply